"Rólam és a védelemről szólt a meccs" - interjú Bogdán Ádámmal, a Bolton kapusával

Bogdán Ádám remek időszakot tudhat maga mögött: a 22 éves kapus a felkészülési meccseken mindössze egy gólt kapott, a nyár végére elérte, hogy második számú kapus legyen a Premier League-ben szereplő Bolton Wanderersnél, majd a Ligakupában a Southampton elleni 1-0-s győzelem alkalmával parádés teljesítménnyel debütált az angol csapatban. Bogdán a válogatott keretébe is bekerült, és azon dolgozik, hogy a Boltonnál ne csak a mezén szerepeljen az egyes szám, hanem idővel megelőzze a rangsorban a még előtte álló Jussi Jaaskelainent.

- Ennél jobban nem is sikerülhetett volna a debütálása a Bolton első csapatában: 1-0-s győzelem a Soouthampton ellen, ráadásul a tudósítások szerint több bravúros védése is volt.
- Én is úgy érzem, hogy jól sikerült, voltak helyzetei az ellenfélnek, de jól oldottam meg a szituációkat. Az elején volt egy kellemetlen lövés, aztán utána egy 15 méteres próbálkozásnál sikerült bravúrral védenem, a második félidőben nem volt igazán nagy bravúrom, de végig ott kellett lenni fejben.

- Több helyen lehetett olvasni a meccs előtt a találgatásokat, hogy ön fog védeni. Ön is tudta előre, vagy csak közvetlenül a meccs előtt derült ki?
- Ugyanaz a brigád utazott el a mérkőzésre, amely a West Ham elleni győztes bajnokin is szerepelt, és mivel Owen Coyle edző nyilatkozta, hogy pihentetni fog pár játékost, így volt sejtésem arról, hogy én védhetek. Persze nem akartam előre beleélni magam, mert akkor kellemetlen meglepetés érheti az embert, de örültem, hogy beigazolódott a sejtés, és Coyle felolvasta a nevem a kezdők között meccs előtt.

- A csapaton belül milyenek voltak a reakciók, mindenki megveregette a vállát, hogy ez szép munka volt?
- Kaptam dicséreteket, bár a győztes gólt Klasnic szerezte, de mondhatom, hogy rólam és a védelemről szólt a meccs, mert a Southampton végig nagy nyomás alatt tartott minket. A meccs végén folyamatosan rugdosták a szögleteket a hazaiak, az utolsó percben például négyet - kétszer a kapusuk is feljött -, és elég jól jött ki, hogy a legutolsónál, amint lehúztam a labdát, a bíró egyből lefújta a meccset. Tényleg elmondható, hogy minden tökéletesen alakult számomra, egy gyönyörű stadionban egy jó csapat ellen védhettem az első tétmeccsem, ráadásul gólt sem kaptam.

- Mit szólt hozzá, hogy a Bolton honlapja a meccs emberének választotta?
- Nem láttam még, de jó érzés.

- A Fanhouse nevű honlapnál kilences osztályzattal szintén ön lett a meccs legjobbja, az értékelésben pedig azt írják, úgy védett, mintha nem lennének idegei. Ennyire nyugodt típus, vagy azért meccs előtt volt önben drukk?
- Idegeskedés minden meccs előtt van, de ez inkább felpörgeti az embert, és pozitív energiává alakul át, ahogy kifutunk a pályára. Persze ez volt az első tétmeccsem, és ilyenkor nem lehet úgy odaállni, mint egy edzésen, kellett öt perc, mire lenyugodtam, de utána élveztem a meccset.

- A nyári felkészülése is nagyon jól sikerült a tudósítások szerint, az nem volt benne a pakliban, hogy esetleg Jussi Jaaskelainent sikerül kiszorítani az elsőszámú kapus pozíciójából?
- Igen, jól ment a nyáron, mindössze egy meccsen, a Rochdale ellenin kaptam gólt, de azért arra nem volt komoly esély, hogy Jaaskelainent kiszorítsam, maximum akkor, ha ő iszonyatosan rosszul védett volna. De ő egy hihetetlenül profi kapus, 1997 óta van a Boltonnál, megbízható és a rutin mellette szól, márpedig ha két kapus egyforma teljesítményt nyújt, akkor ez dönt általában. Számomra az is nagy fegyvertény, hogy megbíznak bennem, és miután kölcsönadták az ománi Ali al-Habszit a Wigannek, nem hoztak a nyakamra egy riválist, hanem én lettem a második számú kapus Jaaskelainen mögött.

- Finn kollegája már 35 éves, ami ugyan a kapusoknál még nem kor, de felmerül a kérdés, meddig lehet még ő az elsőszámú kapus?
- Két évig elvileg még igen, mert annyi van hátra a szerződéséből, de persze egyre inkább azon vagyok, hogy versennyé alakuljon a helyzet közöttünk. Ő rendkívül tapasztalt, rutinos, de ugyanakkor nagyon fiatalos is, nem érződik rajta, hogy mennyi idős, és ha esetleg fáj valamije edzések vagy meccsek után, azt sem mutatja kifelé. Ráadásul, ha levágja a haját és megborotválkozik, úgy néz ki, mint egy húszéves.

- Mit tűzött ki célnak, hány éven belül szeretne stabil Premier League-kapus lenni?
- Jósolni nem tudok, nem is akarok, a legfontosabb, hogy folyamatosan egyre jobb legyek és hogy kihasználjam az adódó lehetőségeket. Ha ezek teljesülnek, akkor elérhetem a célomat, hogy folyamatosan a Premier League-ben védjek.

- A mezőnyjátékosnál még mindig él a tízes mez varázsa, a kapusoknál mekkora a presztízse az ön által is viselt egyes meznek?
- Mindig emlegetik, jól hangzik és persze megvan a presztízse, de inkább csak azok számára bír ez jelentőséggel, akik babonásak. Nálunk Jaaskelainen évek óta ragaszkodik a huszonkettes mezhez, az egyest pedig Gary Megson adta még nekem két éve.

- Mi az, amiben a legtöbbet fejlődött, mióta kinn van Angliában?
- A kirúgásokban és a lábbal való játékban biztosan fejlődtem, mert rengeteg hazapassz van a meccseken, de a döntéshozatalban is, hogy mikor kell kijönni a kapuból, és mikor kell maradni. De ha több meccsrutinom lesz, akkor ezekben is lehet továbbfejlődni.

- Az előző idényben rendszeresen védett a Bolton tartalékcsapatában (reserve), de egy meccsen a negyedosztályú Crewe Alexandrában is szerepet kapott, melyik volt a nehezebb feladat?
- Egyértelműen az utóbbi, a tartalékmeccseken is nagy tempóban játszanak, de a negyedosztályú meccs után alig bírtam lejönni a pályáról, igaz, ebben az is közrejátszhat, hogy akkor játszottam először abban a bajnokságban. Volt vagy száz kirúgásom, rengetegszer kellett beadásokat, hosszú indításokat lehúznom, sokszor már a saját térfelükről felrúgták a labdát az ellenfél játékosai, és folyamatosan erőltették a beadásokat. Őrült tempó volt a pályán, kőkemény párharcokkal, színészkedés nélkül, és bár nem volt szép játék, igazi élet-halál harc volt a meccs, sajnos kikaptunk 3-2-re.

- Elégedett lenne azzal, ha ebben az idényben önnek jutnának a Liga- és FA-kupa-meccsek, viszont nem szerepelne Premier League-találkozón, vagy lenne önben hiányérzet?
- Nem hiszem, hogy lenne bennem hiányérzet. Teszem a dolgom, de nem tudom, mi a szándéka a különböző sorozatokban a Coyle-nak, mindenesetre nem fogom idegesíteni magam, ha nem raknak be. Ha nem kapok esélyt, azzal nem tudok mit csinálni. Ezért is volt fontos a Southampton elleni meccs, mert látták, hogy számíthatnak rám. Ha ne adj' Isten kaptam volna két potyát, akkor lehet, hogy igazoltak volna valakit, de azt hiszem, sikerült megnyugtatni őket, hogy bármi történik, számíthatnak rám.

- A Bolton hogy végezne a magyar bajnokságban?
- Nehéz megmondani, mert nem játszottam az NB I-ben, de valószínűleg megnyerné, ha ugyanazok a körülmények - nézők, fizetés, stb. - vennék körül, mint itt Angliában.

- Bolton milyen hely egy fiatal szemével?
- Nyugis kisváros, semmi extra. Én Manchesterben lakom, ott azért nagyobb a nyüzsgés, és közel van minden, amire szükség van. A meccsek idején azért Boltonban is nagy élet van, 20-22 ezer általában kinn van a 28 ezres stadionban, de itt is eredményfüggő, hogy mennyien jönnek ki, meg a válság is éreztette a hatását a nézőszámon. Mivel jól indítottuk a bajnokságot, és két meccsen négy pontot szereztünk, lehet, hogy a Birmingham City elleni hétvégi meccsen a szokásosnál többen jönnek ki.

Bogdán-bravúr - még a Bolton tartalékcsapatában egy Liverpool elleni meccsen:

- Mi lehet az oka annak, hogy míg a mezőnyjátékosok között elég nagy a lemaradásunk az európai élvonalhoz képest, kapusokból egész jól állunk?
- Ezen még nem gondolkoztam. A kapusposzt valamilyen szinten egyéni sportág, te játszol egyedül, külön játékos vagy, nagyon sok múlik rajtad. Ha valakinek rendben van a feje, megvan a tehetsége és szerencsés is, akkor eljuthat egy komoly szintre. Ha valaki egy gyenge meccsen megfog két nagy ziccert, máris kiemelik. A mezőnyjátékosoknál a nagyobb létszám miatt könnyebben előfordulhat, hogy pár ember lehúzza azokat, akik ki akarnak emelkedni, a kapusoknál ez ritkábban eshet meg, már csak azért is, mert ők általában külön dolgoznak.

- A magyar kapusok között hányadik helyre tenné magát?
- Nem szeretném magam ide vagy oda tenni, úgyis az a lényeg, amit az ember a pályán mutat. Király Gabival vagy Fülöp Marcival amúgy sem tudnám összehasonlítani magam a meccsrutin miatt. Az jó dolog, hogy a Ligakupa-meccsen tudtam mutatni valamit magamból, de ez még mindig csak egy részsiker, rengeteg munka vár még rám.

- Akkor gondolom, különösen jó visszajelzés volt, hogy a viszonylagos rutintalansága ellenére bekerült Egervári Sándor bő keretébe. Milyen esélyeket lát arra, hogy a szűkített keretben is ott legyen?
- Valóban nagyon megtisztelő, hogy bekerült a nevem a keretbe, bár tudom, ez sablonosan hangzik, de ez az igazság. Örülök, hogy az új stáb is bízik bennem, de a folytatást csak odáig ismerem, hogy mikor kell hazajönnöm, hogy aztán ki utazik Svédországba, az később derül ki.