"Két óráig voltam a Fradi edzője" - interjú Détári Lajossal

Régen a szövetségi kapitányi posztról álmodozott, ma már beérné egy NB I-es csapat kispadjával is, de legszívesebben a Fradit irányítaná Détári Lajos, aki biztos benne, hogy ő lenne az élvonal legjobban öltözött edzője. Az egykori világválogatott focistával az elmúlt napokban sokat foglalkoztak az újságok, miután elődje a vecsési kispadon alkoholistának nevezte. Détári úgy döntött, néhányat beperel közülük.

Amikor megérkezünk a pestszentlőrinci Öcsi presszóba, Détári éppen egy átlátszó folyadékot tartalmazó palackból kortyol egy nagyot.

- Vodka vagy cseresznyepálinka? - érdeklődünk a volt világválogatottnál.
- Dehogy, ez egy Preventa nevű gyógyvíz. Megelőzi a rák kialakulását, régóta iszom.

- A sört csak benzinkutakon, vezetés előtt fogyasztja?
- Hagyjuk már, a bulvárlap fotósa egész délután követett, mire tudott készíteni egy kompromittálónak szánt felvételt. Azt a pillanatot örökítette meg, amikor az üres sörösdobozt, amiből a társaságomban lévő egyik úr ivott, kidobtam a szemetesbe. Gondolom, ha lenne olyan fotójuk, amelyiken a számhoz emelem a sört, a címlapon hozták volna. Feltételezem, a bíróságon majd előveszik azokat a képeket is.

- Per lesz a dologból?
- Persze, vagy egy tucatnyi. Most már túl messzire mentek. Szükség lenne végre egy igazán komoly médiatörvényre. Néhány újságot, magánszemélyt, internetes portált perelek be, helyreigazítás, nem vagyoni kár megtérítése, ilyesmi. Nem lehet büntetlenül hazudozni, besározni az embert.

- Ezek szerint a váci stadion lelátóján sem okozott részegen botrányt?
- Én? A váciak egyik vezetőségi tagja - aki mögöttem ült - beszólt, hogy nézzétek ezt a hullócsillagot. Én csak annyit mondtam, hogy hagyjatok már engem a picsába, aztán visszafordultam, és néztem tovább a meccset. A klubelnökünk, Földvári Tibor balhézott a helyiekkel egy sort.

- Az a Földvári, aki az ön tiszteletére vörösre festette a haját?
- Igen, az. Szegény jót akar nekem, de ez nem mindig sikerül neki.

- Olyan kiábrándító arról beszélgetni, hogy a többszörös világválogatott, hatvanegyszeres magyar válogatott Détári Lajos, a Vecsés eddigi szakmai igazgatója a csapat edzője lett, az addigi szakvezető pedig szalad fűhöz, fához, hogy Détári megfúrta.
- Ne higgye, hogy nekem derogál egy NB II-es csapat kispadján ülni. Remekül érzem magam, voltam én már BLSZ-kettes csapat edzője is, az Unione FC Budapesté, aztán nem esett le a karikagyűrű az ujjamról. Szeretem csinálni. Majd ha egyszer nem élvezem, akkor abbahagyom. A játékosaimmal sohasem volt gond, szerettek, szeretnek most is. A fegyelmet, egymás kölcsönös tiszteletét megkövetelem, elismerik a futballista múltamat.

- Ha már itt tartunk, a kortársai, Michel Platini, Gheorghe Hagi meg a többiek kicsit messzebbre jutottak. Az egyik UEFA-elnök, a másik volt már román szövetségi kapitány.
- Jó, hogy Platinit szóba hozta. Milyen érdekes, hogy amikor Michel legutóbb hazánkban járt, két emberrel akart találkozni, mármint a hivatalos protokollon kívül. Nyilasi Tiborral és velem. Odakint még emlékeznek rám. Amikor Sepp Blatter FIFA-elnök Budapestre látogatott, neki sem kellett bemutatni, elsőnek hozzám jött oda. Pár hónapja a World Soccer összeállította minden idők legjobb ötven támadó középpályásának rangsorát. Én a 46. helyre kerültem, a bolgár Kraszimir Balakov és a bosnyák Szafet Szuszics közé, az angol Paul Gascoigne négy hellyel mögöttem van.

- Bozsik József?
- Nincs is a listán, én vagyok az egyetlen magyar.

Az Öcsi presszóban

- Tíz éve edzősködik, azóta tizennyolc munkahelye volt. Miért alakul mindig úgy, hogy szinte sehol sem tölti ki a szerződését?
- Ez óriási tévedés. Vegyük csak sorba: Nagyváradról három és fél hónap után távoztam, mert nem Marius Vízer lett a tulajdonos, Csepelen kitöltöttem a szerződésem, a Honvédtól a hetedik hely megszerzése után elzavartak, Hanoiban kitöltöttem a szerződésem...

- Már megbocsásson, de hogy került ki Vietnamba?
- A vietnami ACB Bank tulajdonosa, egy vietnami úr, aki korábban Budapesten járt egyetemre, és perfekt magyar, 2002-ben egyszer csak ismeretlenül felhívott telefonon, és felkért, hogy legyek az LG-ACB Ha Noi edzője. Éppen akkor rúgtak ki a Honvédtól, igent mondtam. Négy magyar játékost vittem ki magammal, a négy közé kerültünk a kupában, marasztaltak, azt akarták, hogy legyek vietnami szövetségi kapitány. De aztán hazajöttem.

- Folytassuk a sort, mi történt Szombathelyen?
- Feljuttattam a Haladást az NB I-be.

- Tatabánya?
- Kitöltöttem a szerződésem, Nyíregyházán és Felsőpakonyban is.

- Rendben. De hogy jönnek a képbe olyan csapatok, mint 2008-ban az ötödosztályú görög FC Poros?
- Az elnök nagy Olimpiakosz-szurkoló, én voltam a kedvence, azért hívott. De az csak egy kellemes nyaralás volt egy gyönyörű görög szigeten.

- Siófok?
- Az utolsó meccs előtt elküldött Nemes Ferenc elnök, mert tényleg pocsékul álltunk.

- Tornalja a Felvidéken?
- Ott csak reklámember voltam.

- És most a Vecsés, immár másodszor. Persze érthető, közel van Pestszentlőrinchez, ahol lakik, nyilván kényelmes önnek.
- Ez tény, de nem ezért dolgozom Vecsésen. Most ide hívtak.

- És ha ön választhatná meg a klubot, hol dolgozna legszívesebben?
- A Fradi edzője lennék!

- Ön, a Honvéd ikonja?
- Világéletemben a Fradinak drukkoltam, tulajdonképpen véletlenül kerültem Kispestre gyerekként, a Longa Feri bácsi, a Honvéd intézője "ellopott", pár órával megelőzte a Fradi küldöttségét. De én akkor is a Fradinak drukkoltam. Különben egyszer már két óráig voltam is a Fradi edzője.

- Nem tartott sokáig. Mi történt?
- Amikor Gellei Imre 2007-ben lemondott, engem kértek fel, de két órával később mégis Zoran Kunticsot nevezték ki, én pedig maradtam az ötödosztályú Felsőpakony edzője. Ha én vagyok a Fradi szakvezetője, én már akkor felhoztam volna az NB I-be a csapatot. De nem idegeskedem, Furulyás János, a korábbi elnök megmondta, egyszer úgyis a Fradi edzője leszek.

- De miért csak "egyszer", miért nem most?
- Valahogy mindig összezár a szakma, amikor az a veszély fenyeget, hogy komolyabb pozícióba kerülhetek. Egy időben én voltam a mumus, akivel ijesztgették a kirúgás szélén álló edzőket, hogy szedd össze magad, mert majd jön a Détári. Nem is tudom már, hány helyen tárgyaltak velem, sőt, könyörögtek nekem, hogy legyek én az edző. Aztán a célegyenesben mindig közbejön valami.

- De miért? Talán túlságosan szókimondó?
- Azt biztos, hogy nekem sohasem lehetett befogni a számat. Önálló, független ember vagyok, nem megélhetési edző, nekem van véleményem, és azt akkor is kimondom, ha a pozíciómba kerül. A sportnapilap kommentátoraként sem azt mondom, amit elvárnak tőlem, hanem amit gondolok.

- A Fradival jól mellé is fogott. Azt mondta, a tizenkettedik hely környékére jó, ehhez képest az ötödik helyen áll.
- Igen, de az a Fradi nem a mostani Fradi volt. Szakkommentátor vagyok, nem jós. Milyen érdekes, azt senki sem emlegette fel az Üllői úton, hogy amikor egy hatost kapott a csapat Újpesten, én kiálltam Prukner László mellett, és azt mondtam, én sem álltam volna be védekezni.

- Azért bármennyire is független ember, ön is a pénzből él.
- Igen, de nem az a legfontosabb. Amikor a Haladást 2004-ben feljuttattam az NB I-be, Bíró Péter tulajdonos 3,4 millió forinttal adósom maradt, de nem pereltem. Költse gyógyszerre.

- Szövetségi kapitányként nem merült fel komolyabban a neve?
- A Kanada elleni meccset 2006. novemberében nekem ígérték. Bozsik Petivel irányítottuk a válogatottat, aztán október 11-én, Máltán kikaptunk 2-1-re, s neki mennie kellett. Akkor ígérte nekem egy elnökségi tag a fehérvári meccset.

- Mégis Várhidi Péter ült a kispadon.
- Akkor mondta nekem Gyárfás Tamás, hogy attól tartott a vezérkar, úgy győzzük le Kanadát, hogy én vagyok a kapitány. És akkor engem onnan már ki sem lehet robbantani. Gyárfás, a pályázati bizottság elnöke különben engem és Nyilasit akarta kivinni 2007. áprilisában Cardiffba, ahol az UEFA a 2012-es Európa-bajnokság rendezési jogának odaítéléséről döntött. Addig én voltam a magyar pályázat arca, de Cardiffba már nem utazhattam ki, sem én, sem a Nyíl. Kisteleki MLSZ-elnök nem engedte.

- Azért mintha ön sem mindig a jó döntéseket hozta volna meg pályafutása során. Ott van például az Olimpiakosz. Miért hagyta ott 1988-ban a Bundesligát a jóval gyengébb görög bajnokság kedvéért?
- Mert négymillió márkás adóssága volt az Eintracht Frankfurtnak, s az elnök könyörgött nekem, hogy fogadjam el az Olimpiakosz ajánlatát.

- Mennyiért cserélt klubot?
- 18 millió márkát fizetett a pieruszi klub.

- Kinek?
- 11,1 milliót a Frankfurtnak, 6,9 milliót a Honvédnak. A Honvéd különben akkor is kapott 1,6 milliót, amikor 1987-ben Frankfurtba szerződtem.

- Hivatalosan lehetne NB I-es edző? Van pro licence?
- A B és az A licencem megvan, a pro licenc tanfolyamából még néhány órám hátra van. No de én lennék az első olyan NB I-es edző, akinek nincs meg a pro licence? Ami azt illeti, már én is ültem élvonalbeli magyar csapat kispadján.

- Lesz még NB I-es csapat edzője?
- Nem tudom, jó lenne. A Törő (Törőcsik András - a szerk.) egyszer azt mondta nekem, hogy megvan az alkatom az edzőséghez. Az lehet, hogy nem én lennék a legjobb NB I-es edző, de a legjobban öltözött igen. Nekem bőven elég lenne egy magyar élvonalbeli csapat. Amikor aktív játékos voltam, sokat álmodoztam arról, hogy magyar szövetségi kapitány leszek, de ma már nincsenek ilyen álmaim.

- Mit gondol, meddig marad Vecsésen?
- Három meccsre vállaltam az edzőséget, az elsőt 2-0-ra megnyertük. Még hátra van az őszi szezonból a Mezőkövesd, amely egy kicsit jobb nálunk, meg itthon a Cegléd, amely kiesőjelölt. Kilenc pontot ígértem, ebből három már megvan.

- És aztán? Tavasszal átadja a kispadot, és újra szakmai igazgató lesz?
- Megvan már a jelöltem, beszéltem is vele, remélem, elfogadja. Aztán majd meglátjuk.

- Ezek szerint marad továbbra is a körön kívül?
- Nézze, akik a körön belül vannak, elvannak nélkülem, én meg elvagyok nélkülük. Ha így kell leélnem az életem hátra lévő részét, akkor sem leszek megkeseredett ember.

"Az utolsó szupersztár"

Idézet a World Soccer 2010. áprilisi számának méltatásából, amelyben minden idők legjobb támadó középpályásainak rangsorában a 46. helyre tették Détári Lajost.

"Détári Lajost tekintik a nyolcvanas évtized legjobb magyar labdarúgójának, és az utolsó magyar szupersztárnak, mielőtt beköszöntött volna a máig tartó hanyatlás korszaka. Détárit a Budapesti Honvédtól szerződtette az Eintracht Frankfurt 1987-ban, az 1987-1988-as idényben 33 meccsen 11 gólt rúgott. A VfL Bochum elleni kupadöntőben a meccs egyetlen gólját lőtte, szabadrúgásból - a mai napig ez az Eintracht Frankfurt utolsó kupaelsősége.

A következő szezon elején ismét továbbadták, ezúttal a görög Olimpiakosznak, ahol a pireuszi fanatikusok elképesztő fogadtatásban részesítették. (...) Görögországból történő távozása után még számos klub játékosa volt, a Bologna, az Ancona, a Neuchatel Xamax és a St. Pölten csapatát erősítette.

Détári - középpályás létére - gólérzékenységéről volt híres, mintegy négyszáz klubmérkőzésén százhetvenszer talált a hálóba."