"Oda megyek, ahol sok pénzt adnak" - interjú a Debrecenből elvágyódó Czvitkovics Péterrel

Az újságírók és a magyar labdarúgók által tavaly az NB I legjobb játékosának választott Czvitkovics Péter úgy érzi, ha gyorsabb lenne, akkor hasonlítana a játéka Dzsudzsák Balázséra, és nem biztos benne, hogy jót tett a pályafutásának, amikor Egervári Sándor betette az MTK kezdőcsapatába tizenöt és fél éves korában. A Videoton-Debrecen rangadóra és a magyar válogatott Hollandia elleni Eb-selejtezőire készülő szélső azt mondja, huszonnyolc évesen eljött számára a pénzkeresés ideje, így akár Kínába vagy Dubajba is eligazolna, ha jól megfizetnék.

- Székesfehérváron született, nem bánja, hogy most nem ott focizik?
- Nem, mert Debrecenben nagyobb sikereket értem el, mintha a Videotonban futballoznék. Mindenképpen jó döntést hoztam, amikor az MTK-t, majd a Debrecent választottam.

- Egészen fiatalon debütált az NB I-ben, mégis csak később lendült be a pályafutása. Miért alakult így?
- Mindössze tizenöt és fél éves voltam, amikor az MTK akkori edzője, Egervári Sándor úgy döntött, hogy bedob a mélyvízbe. Akkor nagyon örültem, de lehet, hogy jobb lett volna, ha csak később mutatkozom be, mert ezután volt egy másfél éves törés a karrieremben. Elhittem, hogy nagyon jó vagyok, de hamar helyrerázódtam, mert jött Henk ten Cate, akiről bátran mondhatom, hogy a legjobb edző, akivel valaha dolgoztam - pedig nem is tett be a csapatába. Nem véletlen, hogy a Chelsea-nél és a Barcelonánál is dolgozott. Aztán Lőrinc Emil volt az edzőm a juniorban, és ő is helyrerakott.

- Milyen játékos lenne most, ha tinédzserként elviszi egy erős külföldi csapat?
- Úgy gondolom, jobb lett volna, ha tizenhat-tizenhét évesen egy olyan klubhoz kerülök, mint a Hamburg, amelynél jártam is próbajátékon, az MTK-n múlt az átigazolásom, de a csapat nem engedett el. Sok embertől hallom, hogy milyen nehéz egy fiatal futballistának távol élni a családjától, és hogy fiatalon nem jó külföldre igazolni. Úgy gondolom, hogy aki ebben a korban nem tud ezzel megbirkózni, az később sem tudja majd feldolgozni a helyzetet. Én már 14 évesen eljöttem otthonról, és valahogy csak felnőttem.

- Megbánt bármit is?
- Nem sajnálok semmit, a karrieremnek így kellett alakulnia. Magyarországon mindent elértem, és bízom benne, hogy hamarosan sikerül külföldön is bizonyítanom. Remélem, még van hét-nyolc évem a labdarúgásban, és ebből négyet külföldön töltök el.

- Már huszonnyolc éves, és régóta meghatározó játékosa az NB I-nek. Eddig miért nem sikerült külföldre igazolnia?
- Mielőtt 2007-ben a Debrecenbe igazoltam, azt mondták rólam, hogy nem vagyok elég agresszív. Eleinte nem is játszottam, mert itt minden más volt, mint az MTK-ban, ahol szinte csak fiatalok futballoztak. A Debrecen - Sándor Tamással, Kerekes Zsomborral, Szatmári Csabával - egy rutinos, egyúttal jobb, gyorsabb csapat volt az MTK-nál. Idővel tudtam változtatni, agresszívebb lettem, és ez hiányzott ahhoz, hogy kész legyek a légióskodásra.

- Milyen helyre vágyik?
- Oda megyek, ahol sok pénzt adnak. Nagyon meg kell néznem, hogy hová írok alá, mert nem vagyok már fiatal tehetség, szóval jöhet felőlem ajánlat Kínából, Oroszországból vagy Dubajból is.

- Nem tart attól, hogy emiatt azt mondják majd önről, csak a pénz érdekli?
- Mindenki pénzből él, egy labdarúgó ráadásul csak harmicöt-harminchét éves koráig sportolhat profi szinten, és mindenki azért kezd el focizni, hogy meg tudjon élni belőle. Ha 20 éves lennék, talán mást mondanék, de most már a családomra, a jövőmre is gondolnom kell. Hiába mondják, hogy pénzéhes vagyok, de ebből élünk, és a helyemben szerintem mindenki így gondolkodna. Aki meg nem, az nem mond igazad.

- Dubajból azért elég nehéz lenne bekerülni a válogatottba, nem?
- Ez megint más dolog. Ha lenne egy jó külföldi lehetőségem, akkor beszélnék előtte Sanyi bácsival (Egervári Sándor szövetségi kapitány - a szerk.), hiszen ő mindig azt mondja, ha kérdésünk van, akkor nyugodtan mehetünk hozzá. Ha nem lennék válogatott, akkor könnyebb lenne meghoznom a döntést a jövőmről. De fontos számomra a válogatott, jó a társaság, és úgy gondolom, hogy el is fogadtak a társak. Sanyi bának sokat köszönhetek, ezért más lenne a helyzet, ha azt mondaná, hogy nem javasolja az átigazolásomat, lehet, hogy akkor inkább más utat választanék.

- Mire gondol, amikor azt olvassa a Sport Plusz Extrában: ön a legjobban kereső NB I-es focista?
- Nagyon nagy hülyeség ez szerintem, nem tudom, honnan vette az újság, ennek semmi alapja nincsen. Örülnék, ha én lennék az, de nem én vagyok. Nem is érdemes ezzel foglalkozni, csak kitaláció az egész, hogy legyen valami hír.

- És akkor mit érzett, amikor megválasztottak az NB I legjobb magyar játékosának?
- Amikor a játékosok, az ellenfelek megválasztottak a legjobbnak, azt nagyobb dolognak tartottam, mint amikor az újságírók. Életem legsikeresebb éve volt a tavalyi, nagyon örültem, és szeretném, ha ez idén megismétlődne, bár ehhez sokat kell még bizonyítanom a hátralévő tíz-tizenegy meccsen. Tavasszal nem indultam rosszul, három meccsen két gólt szereztem, de további előrelépésre is szükségem lesz még.

- Miben akar előrelépni?
- Játékban, küzdésben, hajtásban.

- Egyszer arról nyilatkozott, hogy tíz méteren egész gyors játékosnak számít, de összességében mégis lassúnak tartja magát. Hogy is van ez?
- Amikor visszanézem magam videóról, úgy néz ki, mintha lassú lennék, pedig a számok azt bizonyítják, hogy az első tíz méteren a legjobb vagyok a csapatban. Ma már nem vagyok nagy sprinter, pedig tizennégy évesen még az voltam, de egyszer egy év alatt rám pakoltak tíz kiló izmot, ami kicsit lelassított. Gyorsabb már nem leszek, ezért kell a labdával jól bánnom, és pontosan lőnöm.

- Vajon milyen játékos lenne, ha olyan gyorsan tudna futni, mint csapattársa, Dombi Tibor fénykorában?
- Lehet, hogy egy komoly külföldi csapatban játszanék. Sok olyan játékos van, aki sokat tud a labdával, de nem gyors, míg mások gyorsan futnak, de nem technikásak. Ha ez a két dolog összejönne, akkor talán olyan lennék, mint Dzsudzsák Balázs, aki nagyon dinamikus és jó játékos. Rajta nem is látszik, hogy gyors, mégis úgy meg el a széleken, hogy az szinte hihetetlen, ezt az egyet irigylem tőle.

- 2006-ban épp egy rossz emlékű meccsen debütált a válogatottban, Máltán 2-1-re kikapott a csapat. Változtatott ez bármit a későbbi lehetőségein?
- Nekem ez volt életem legnagyobb élménye, még így is, hogy a meccs rosszul sikerült. Állítom, ha Máltán nyerünk, akkor lehet, hogy most tíz-tizenöttel több válogatottságom lenne (jelenleg négynél tart - a szerk.). Bozsik Péter utódjai nem számoltak velem, Sanyi bá viszont igen, és remélem, hogy nem csak egy-két meccsen érünk el jó eredményeket, hanem végre kijut egy nagy tornára a válogatott.

- Milyen poszton számíthat önre Egervári Sándor?
- Legutóbb a jobb oldalra állított be, és onnan húzódtam be középre szervezni, de a bal oldalon és középen is jól érzem magam, a középpályán bárhová be tud cserélni.

- És ha azt mondaná, hogy "Peti, kidőltek a védők, te leszel a középhátvéd", bevállalná?
- Vállalnám, ez nem is kérdés, az a fontos, hogy játsszak. Persze valahol többet, valahol kevesebbet tudok segíteni a csapatnak.

- Mit gondol, hány pontot szerezhet a válogatott Hollandia ellen?
- A hollandoké a világ egyik legjobb csapata - a svédeket 4-1-re kiütötték hazai pályán -, mégis, itthon kellene már egy bravúr. Az egy pont már az lenne, de jó lenne nyerni. Úgy hallom, a Puskás-stadionban telt ház lesz, ami húsz-harminc százalékot dob a csapat teljesítményén, én mindenesetre nagyon bízom a válogatottban.

- A hollandok elleni meccsek előtt egy bajnoki rangadón is helyt kell állnia pénteken. A Videoton bombaformában van, a Fradit 5-0-ra, a Honvédot 4-0-ra legyőzte, míg a Loki idén még egyszer sem nyert idegenben. Ez alapján lehet bármi esélye a csapatának?
- Szerintem ötven százalék esélyünk van a sikerre, az elmúlt években nagy meccseket játszottunk. Hogy idén miért nem vagyunk jók idegenben, nem tudom. Reméljük, most mi rúgjuk az első gólt, és akkor nyerhetünk.

- Ön szerint kié lesz az ezüstérem?
- Miért, az arany már eldőlt? Szerintem még mi is megnyerhetjük a bajnokságot, láttunk már ilyen csodát. Velünk is előfordult már egyszer, hogy tíz, máskor tizennégy ponttal is vezettünk ősszel, és végül mindkétszer csak harmadikok lettünk. Tény, hogy a Vidinek a saját kezében van a sorsa, de bízom abban, hogy fog még botlani, akár már pénteken.

- Gyengébb a mostani Loki, mint a tavalyi?
- Tény, hogy a tavalyi csapatból nagyon sokan távoztak, felsorolni is nehéz: Bodnár, Laczkó, Feczesin, Rudolf, Leandro sincsen már nálunk, Poleksicet és Mészárost pedig eltiltották. Mindannyian nagyszerű, válogatott játékosok, velük nagyon erős volt a csapat, mindent meg is nyertünk. Azt mondom, erősebb volt a tavalyi, de a mostani sem rossz, amit lehet - a Ligakupát és a bajnokságot -, még megpróbáljuk megnyerni.

- Zdenek Scasny milyen edző?
- Nagyon felkészült, nem véletlen, hogy a Panathinaikosz is alkalmazta. Szerintem mindenképpen jó döntés volt őt idehozni, bár az eredményeinken ez még nem látszik, de hosszú távon érezhető lesz a munkájának a hatása. Sajnos a körülmények nem ideálisak, a pályánk elég rossz, könnyebb lenne, ha a Nou Campban játszanánk. Bízom benne, hogy pénteken jó pályán lesz a meccs, biztosan más lesz ott futballozni, mint a Honvéd ellen a rossz debreceni pályán.

- A cseh tréner egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy a játékosok még nem értik, mit akar. Vannak nyelvi problémák?
- Nem hiszem, hogy erre gondolt, sokkal inkább a taktikai részletekre. Nem áll az edzés fél órákat azért, mert nem értünk valamit, hiszen minden játékos tud annyit angolul, hogy megértse az utasításokat. No és ha minden kötél szakad, ott van Scasny két segítője, Sándor Tomi és Tibi bá (Meszlényi Tibor pályaedző - a szerk).

- Sándor Tamásnak mi a feladata az edzéseken?
- Nagyon sokat segít, mindenki felnéz rá, Magyarországon azért ő elég nagy név. Néha beáll, és ilyenkor általában az a csapat nyer, amelyikben ő van. Kicsit lassabb, mint régen, de nagyon tudja, hogy hová kell lőni a labdát.

- Beférne a mostani Lokiba?
- Másfél-két éve visszavonult már, de szerintem csereként beállva, húsz-harminc percekre még most, hraminchat évesen is a csapat segítségére lenne, bár nem tudom, hogyan bírná a dereka.

- A drukkerek hogyan fogadják, hogy az elmúlt hat évben ötször bajnok Debrecen most csak ötödik?
- Az biztos, hogy magasra tettük a mércét, néha elégedetlenkednek a fanatikusok, de úgy gondolom, hogy türelmesnek kell lenni. Új edző jött, aki mást akart, és a csapat is megváltozott. Tudjuk, jobb úgy ránézni a tabellára, hogy elsők vagyunk, ez most nincsen így, de ne feledjük, hogy a hazai mezőnyből csak mi játszottunk európai kupameccseket. Tavaly is tetemes, nyolcpontos hátrányt dolgoztunk le, most tizeneggyel vezet a Vidi, mi mindenesetre megpróbáljuk. Nem keresem a kifogásokat, de más országokban nem csak egy csapat szerepel a nemzetközi kupában, így a bajnoki címért küzdő riválisok egyformán fáradtak. Ezzel együtt jól tudom, hogy legalább két meccset meg kellett volna nyernünk idegenben, és akkor most jobban állnánk a tabellán.