"Nem voltak lépcsőfokok a heroinig" - interjú Bácsi Sándorral, az Újpest legendájával

1989 és 1993 között 71 meccsen 19 gólt lőtt az Újpesti Dózsában, és kétszer a válogatottban is szerepelhetett. Pályafutása után heroinfüggő lett, majd kábítószerrel történő visszaélés miatt egy év tíz hónap börtönbüntetést kapott Bácsi Sándor, akit  nemrégiben a klub legendájának választottak Újpesten. Bácsi azt mondja, soha nem terjesztett drogot, így szerinte a semmiért ült, a szabadulását pedig magányos pezsgőzéssel ünnepelte. A labdarúgásban már nincsenek tervei, szakácsként keresi a kenyerét, az álma pedig egy saját kifőzde. 

Folyamatosan frissülő, új sorozatunkban a magyar labdarúgás nagy alakjaival, érdekes személyiségeivel beszélgetünk. Ha elolvasta az interjút, töltse ki az [origo] focikvízét is, és nyerjen válogatott sporteszközöket!

- Mennyire lepte meg, hogy márciusban a klub legendájává avatták Újpesten?
- Nagyon meglepett, és természetesen nagyon örülök neki, de vannak mások, akik jobban megérdemelték volna. Elég, ha Fekete László vagy Zámbó Sándor nevét említem, de az Újpesttel kilenc bajnoki címet szerzett Nagy László is olyan focista volt, amilyen talán több nem lesz Magyarországon.

- Miért eshetett mégis önre a választás?
- Talán azért, mert tősgyökeres újpesti vagyok. Ne értse félre senki, nem akarom leszólni például Fekete vagy Zámbó eredményeit, de én itt születtem, itt nőttem fel, talán az újpesti kötődés miatt választottak engem.

- Mi jut először eszébe, ha azt mondom, Újpest?
- Egyrészt az, hogy nyolcévesen, életem első Újpest-meccsén a nagy szurkolás közben kiszakadt az első farmernadrágom, amit az édesapámtól kaptam, alig mertem hazamenni. Másrészt pedig egy név: Törőcsik András. Nem egy poszton játszottunk, és nem ismertem őt személyesen, de rengeteget meséltek róla, számomra ő testesíti meg az Újpestet.

- Mit tart a saját pályafutása csúcsának?
- Az 1990-ben szerzett bajnoki címet, ekkor kerültem be a válogatottba is.

- Befutotta azt a karriert, amire a tehetsége predesztinálta?
- Biztos, hogy nem. A válogatottal 1989-ben Spanyolországban voltunk, akkor érdeklődött irántam a Sevilla és a Cádiz is, amelynek egyébként pont Szendrei József volt a kapusa, hülye voltam, hogy akkor nem maradtam kint. Hazajöttem, egyből elvették az útlevelemet, és mehettem katonának.

- Majd jött a kínos, kábítószeres korszak.
- Már akinek kínos.

- Önnek nem?
- Nekem akkor sem volt kínos, szinte senki nem tudta az igazságot. A két százaléka nem volt valós annak, amit az újságok leírtak, arról nem is beszélve, hogy tőlem egyetlen újságíró sem kérdezte meg, hogy mi történt, csak arra alapoztak, amit innen-onnan hallottak, az pedig biztos jól hangzott, hát leírták.

- Itt a lehetőség, hogy elmondja, hogyan jutott egy válogatott, közönségkedvenc újpesti focista egy zárkába.
- Miután befejeztem a pályafutásomat, nagyon unatkoztam. Egyik nap a parkolóban egy haverommal kipróbáltam a drogot, jól éreztem magam tőle, így folytattam. Az újságok azt írták, hogy a light drogoktól indultam, és lépésről lépésre haladtam, de ez sem igaz, én egyből a keményebbel kezdtem, nem voltak lépcsőfokok a heroinig. Viszont soha nem kereskedtem kábítószerrel, csupán arról volt szó, hogy abban az időben csak nekem adtak drogot, ezért én vettem meg a barátaimnak is. Továbbá az sem igaz, hogy úgy buktam le, hogy egy beépített rendőrnek adtam el a drogot. A társaságunkból az egyik srác feltört egy rendőrautót, elkapták, mondania kellett egy nagy nevet, és engem mondott. Egy év tíz hónapot kaptam a semmiért, ebből nyolc hónapot le is ültem.

- Hogy emlékszik vissza arra az időszakra?
- Izgalmas volt, a nap huszonnégy órájából huszonhármat a zárkában voltam. Szerencsére tudták ott, hogy kivel van dolguk, tiszteltek, és normálisan bántak velem.



- Mi volt az első dolga, amikor kiengedték?
- Pont akkor építették fel a Nyugati pályaudvarnál a bevásárlóközpontot, azt megnéztem, majd vettem egy üveg pezsgőt, és egyedül megittam.

- Próbált visszatérni a labdarúgásba?
- A REAC-nál Kutasi Róbert alkalmazott másodedzőként, a csatárokkal kellett foglalkoznom. Az elején nagyon jól éreztem magam, de Robi saját zsebből fizetett, valamint egyre több hülyeséget írtak az újságok a múltamról, és nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a barátaimat, ezért hét hónap után eljöttem. Azután elkezdtem szakácskodni, ez az eredeti szakmám, azóta is ebben dolgozom.

- Teljesen elszakadt a labdarúgástól és az Újpesttől?
- A térdem már nem engedi, hogy focizzam, az edzősködés és a klubvezetés pedig nem érdekel, így csak szurkolóként van közöm a játékhoz. Amióta Kovács Zoltán, Mészöly Géza, Víg Péter és Pálinkás András irányítja a csapatot, azóta ismét kijárok a meccsekre, szinte minden hazai bajnokin kint vagyok, jó összefutni a régi barátokkal.

- Mik a tervei?
- Egy kifőzdét szeretnék majd nyitni. A labdarúgásban nem tervezek, ez már nem az én világom.