"Már a kezemben éreztem az aranycipőt" - interjú Várady Bélával, a Vasas volt csatárával

Európa-szerte rettegett bal lába volt Várady Bélának, a Vasas ezüstcipős labdarúgójának, aki annak idején egy román csatár mesterhetese miatt maradt le a kontinens legjobb góllövőjének járó címről. Várady rosszul élte meg, hogy a 1972-es olimpián elért második hely után a közvélemény a csapat ellen fordult, a disszidálásra azonban akkor is nemet mondott, amikor hazafelé jövet még a reptéren is győzködték az egyik sztárcsapat képviselői. Az 1978-as vb előtt peches sérülést szenvedett futballista elmesélte azt is, miért nem ment öt évig a Vasas környékére sem. 

"A Putnoki Bányászban kezdtem a karrierem, tizenöt éves voltam, amikor kupameccset játszottunk az Ózdi Kohász ellen, 2-1-re nyertünk a góljaimmal" - emlékezett a kezdetekre Várady. "A meccs után megvárt az öltözőnél az ellenfél edzője, a Ferencváros korábbi középpályása, Vilezsál Oszkár. Eljött velem Putnokra, és meggyőzte a szüleimet, hogy folytassam Ózdon a pályafutásomat, tizenhat évesen már ott voltam kezdőjátékos a másodosztályban. Időközben tagja lettem a Machos Ferenc által irányított ifjúsági válogatottnak, ahol jól ment a játék. Machos akkoriban a Vasas vezetőedzője volt, így kerültem az angyalföldiek látókörébe 1971-ben."

- Már fiatalon erős lövései voltak?
- Nem mindig ment a kinézett helyre, de már gyerekkoromban erőseket lőttem. Ózdon komolyabb edzőim voltak, akik foglalkoztak velem, megtanították, hogyan tartsam a lábam, miként rúgjam meg a labdát.

- Hogyan fogadták a Fáy utcában, hiszen vidéki fiatalként lépett be egy olyan öltözőbe, ahol olyan nagyságok voltak, mint Mészöly Kálmán, Farkas János vagy Ihász Kálmán.
- Megilletődött voltam, csókolomot köszöntem. Gyerekkoromban mindig azt hallottam: Farkas Jancsi leszek, Albert leszek, Bene leszek, erre 18 évesen egy öltözőben vagyok Farkassal, Puskás Lajossal, Mészöllyel. Én megadtam a tiszteletet, ők pedig hamar befogadtak. Szerencsés voltam, mert megkaptam a bizalmat, a gólok gyorsan jöttek, a sérülések pedig elkerültek. Az Illovszky, Lakat páros bízott bennem, és tizenkilenc évesen válogatott lettem. Kiutazhattam az 1972-es müncheni olimpiára.

- Amelyről a legtöbb embernek az izraelieket ért terrortámadás ugrik be. Mennyit érzékeltek belőle?
- Alig 50 méterre zajlott tőlünk az egész. Nagyon megrendített a támadás. Mindenkit kitereltek az olimpiai faluból, még az is felmerült, hogy befejezik a játékokat, de az olimpiai eszme miatt végül a folytatás mellett döntöttek.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

- Góllal kezdett Irán ellen.
- Életem egyik legnagyobb gólját lőttem azon a meccsen. Iránt 5-0-ra vertük, három gólt rúgtam, de csak egyet adtak meg. Az elsőt kapuszavarás miatt érvénytelenítették, a második egy hatalmas szabadrúgásgól volt, ezt sohasem felejtem el. Kocsis Lajossal és Juhász Péterrel megbeszéltük, ha nem rúgom rá, akkor előbbi kiteszi a bal szélre utóbbinak, aki majd beadja nekem. Ám én rárúgtam a labdát, amely a kapus feje fölött a kapuba vágódott. A kezét sem tudta felemelni. A partjelző viszont lest jelzett, mert Juhász beindult a balon, viszont a labda a közelében sem járt. Végül az akkoriban még gyengécske jobbommal bepasszoltam egy labdát a jobb felsőbe. A folytatásban remekeltünk a döntőig, ott azonban kikaptunk a lengyelektől 2-1-re, pedig a gólommal még vezettünk a szünetben.

- Milyen volt a csapat fogadtatása itthon?
- Majdnem ránk sütötték a szégyenbélyeget. Mindenki elkönyvelte, hogy 52, 64 és 68 után újabb arannyal térünk haza, de az ezüstöt nagy csalódásként élték meg. Illovszky Rudi bácsi ellen fordultak. Fiatal fejjel ezt másképp éltem meg, mint pédául Dunai Antal, aki már nyert korábban olimpiát.

Várady labdát szerzett, majd elsült a bal (1.10-nél)

- Azt miként élte meg, hogy 36 rúgott góllal csak ezüstcipős lett az 1976/77-es idényben?
- Amikor lezárultak az európai bajnokságok, mindenhol elkönyvelték, hogy aranycipős leszek. Már a kezemben éreztem. A Népsport lehozta a nemzetközi góllövőlistát, a román Dudu Georgescu, aki később 47 góllal nyert, nem volt benne az első tizenötben. Azonban a román liga az ottani földrengés miatt két hónappal később zárult, így volt ideje behozni a lemaradását, főleg úgy, hogy mesterhetest is szerzett. Tudom, mekkora meló van akár egy BLSZ-csapat elleni mesternégyesben is, ezért érdekesnek találom, hogy a román srác hirtelen elkezdte szórni a gólokat a bajnoki hajrában.

- A bajnoki cím kárpótolta?
- Ott már nekem, pontosabban nekünk kedvezett a hajrá. A bajnokság vége előtt négy fordulóval az Újpest kikapott 1-0-ra a kiesőjelölt Dorogtól, mi pedig nyertünk Békéscsabán 3-2-re, élre álltunk, és már nem adtuk át az első helyet. Megérdemeltük, hiszen a rangadókon vertük a Dózsát és a Ferencvárost is.

- Sláger volt a Fáy utcában a "Béla, Béla, Béluska, úgy lő, mint a géppuska!" Milyen a kapcsolata a szurkolókkal?
- Beleborzongok, ha erre gondolok. Ilyenkor úgy érzem, volt értelme a labdarúgást választani. Egy kedves emlék: hetvenhétben lakást kaptam Óbudán, a Lajos utcában, onnan mentem az egyik nap edzésre, a Frangepán utcai iskola udvarán gyerekek fociztak, és többször megütötte a fülem: "Várady a lábát lendíti, Várady lő". Manapság sajnos Beckham és Cristiano Ronaldo mezében rohangálnak a fiatalok. Nekünk is lehettek volna akkoriban külföldi példaképeink, Eusebio, Charlton, vagy Best, de nem voltunk rászorulva, mert olyan játékosok játszottak az NB I-ben, mint Albert, Bene, vagy Farkas.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Egymást érik a kerti faházban a különböző serlegek, érmek és sálak

- Két évet légióskodott Franciaországban. Hogy került a Tours-hoz?
- Akkoriban volt egy szabály, hogy magyar játékos csak úgy igazolhat külföldre, ha betöltötte a 30. életévét és legalább 25 alkalommal szerepelt a válogatottban. 1983-ban a Fradi ellen játszottunk hazai pályán, 2-1-es vezetésnél büntetőt rontottam, végül 3-2-re kikaptunk. Azon a meccsen figyelt meg a Tours, amely a látottak ellenére leigazolt. Csodálatos volt az első évem, megnyertük az akkoriban két csoportból álló másodosztályt. A két bajnok rájátszásának első meccsét kihagytam, a visszavágón viszont két gólt lőttem a Marseille ellen. A másodikat 2-2-es állásnál a 88. percben, egy kifejelt labdát mellre vettem, majd úgy lőttem a kapuba, hogy a labda a bal pipából a jobb oldalhálóba pattant. Hatalmas ünneplés volt aznap a városban. A Tours-ban egyébként olyan profizmus fogadott, amely fényévekre volt a magyar viszonyoktól. Az edzéseken mindent labdával csináltunk, és nem csak a tréning végén lehetett vizet inni.

- Miért távozott, ha jól érezte magát?
- A nyáron az elnök szólt, hogy a holland Feyenoordhoz kell mennem. A feleségemmel két hónapra Hollandiába költöztünk, minden rendben ment, szórtam a gólokat a felkészülési meccseken. Aztán az OTSH levele keresztülhúzta a terveket, megvétózták a Hollandiába igazolásomat, pedig már kinéztük a házat, a gyerekeket beírattuk a francia nyelvű iskolába. Visszakerültem a Tours-hoz, ahol árulóként tekintettek rám, és csúnyán rám csúsztak az edzéseken, pedig nem az én ötletem volt a Feyenoord.

- Más külföldi lehetőség nem volt?
- A Hollandiába igazolás is sikerülhetett volna, ha más típusú ember lennék, hiszen vannak olyanok, akiknek azért összejött a határon túli klubváltás. Portugáliába is mehettem volna, a Sportinggal játszottunk nemzetközi kupameccset, és Lisszabonból már kész szerződéssel tértem haza, de az MLSZ-ben nem engedélyezték, mert csak 28 éves voltam. 1977-ben disszidálhattam volna, egy európai sztárcsapat akart leigazolni, három napon keresztül tárgyaltak velem. Még akkor is kitartóak voltak, amikor hazafelé már a kezemben volt a beszállókártyám, még a gép ablakán is kopogtattak, de itthon futott a szekér a Vasassal.

- Melyik csapat volt az?
- Ezt sohasem mondtam el, és most sem szeretném, mert már nem számít.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

A háttérben, a képen az Aranycsapat játékosával, Czibor Zoltánnal beszélget

- A kerti faház falain látható relikviákból úgy tűnik, jól érezte magát Barcelonában.
- A Vasassal rendszeresen ott edzőtáboroztunk. Imádtam a várost, az ottani életstílust. Nagyon szerettem volna ott élni, sok kiváló magyar játékos focizott a Barcelonában, jókat hallottam tőlük a klubról. A labdarúgókat istenként tisztelik arrafelé.

- Miért a Váci Izzó búcsúztatta el?
- Két szép évet töltöttem el Vácott. Feljutottunk az NB I-be, a második év végén pedig szerveztek nekem egy búcsúmeccset, amelyen egy félidőt a Vácban, egy félidőt a 78-as világbajnokságon szerepelt magyar válogatottban játszottam. Nem is lett volna ezzel semmi baj, ha hétfőn nem látom a sportújságban azt a cikket, melyben a Vasas elnöke azt nyilatkozta, hogy Váradyt ők már elbúcsúztatták, és jutalmat is kapott. Nem vagyok egy hirtelenharagú ember, de akkor felment bennem a pumpa. Másnap bementem Meszéna Miklós elnökhöz, akitől kértem, hogy vonja vissza a megjelenteket, mert nemcsak velem, de a Váccal szemben is gusztustalan. Meszéna fűt-fát ígért, de végül nem vonta vissza, így történt, hogy pályafutásom befejezése után öt évig a Vasas környékére se mentem.

- A válogatottban kellemes és kellemetlen emlékeket is szerzett.
- Sajnálom, hogy nem tudtam világbajnokságon pályára lépni. A Bolívia ellen hazai pályán 6-0-ra megnyert selejtezőn gólt lőttem, a meccs előtt a Keletitől a Népstadionig faltól falig hömpölygött a tömeg. A visszavágót is megnyertük 3-2-re, előtte Bartói Lajos kapcsolatai révén Peruban készültünk a körülményekre. A 3600 méter magasan fekvő La Pazban rendezett meccsen Farkas Jancsi 20 perc után már oxigénmaszkban üldögélt az oldalvonalnál, a labda is rendkívül gyors volt. Az argentínai világbajnokságra egy szerencsétlen eset miatt nem tudtam elutazni. A vb előtt az Adidas meghívására műfüves pályát kellett avatnunk. Minden le volt fixálva: kétszer 25 percet játszunk Tunéziával, 2-2 lesz a végeredmény. Életem legjobb formájában voltam. Szabadrúgást akartam lőni, de fáradt volt az izmom, és a mozdulat következtében elszakadt a combizmom.

A Bolívia ellen lőtt Várady-gól

- Melyek voltak a kedvenc góljai?
- Csepelen 2-1-re vezettünk, a szünet előtt szabadrúgást kaptunk a kezdőkörben. Kiss László odaszólt nekem, hogy rúgjam rá. A félkörből? - kérdeztem vissza. Akkor rúgd fölé, a bíró úgy is lefújja! Nekifutottam, belerúgtam egy nagyot, a labda pedig a válogatott Kovács Attila kapujának egyik pipájából a másik sarokba vágódott. Persze ehhez nagy szerencse is kellett. A másik emlékezetes gólomat a Fradi ellen szereztem. A meccs után Palotai Károly mondta nekem: ha szurkoló lenne, akkor a meccs után megvárna, és gratulálna nekem. Balösszekötőből vezettem a labdát a kapu felé, Bálint László mellett elmentem, majd a kapust is elfektettem, de átkerültem az ötös túlsó sarkára. Ráfordultam a kapura, mindenki várta, hogy elsütöm a bal lábam, de inkább alányúltam és kapura emeltem, a gólvonalon állók közül előbb Martos Győző, majd a visszaérő Bálint is hiába nyújtózkodott, a fejük felett a kapuba hullott a labda.

- Pályafutása lezárta után nem próbált meg a foci közelében maradni?
- A szakmából nem kerestek, pedig fiatalokkal szívesen dolgoztam volna. Érettségim, szakmám nem volt, így elmentem egy építkezési vállalkozóhoz melózni. Ózdon annak idején kivágtak a gimiből, pedig a szüleim pedagógusok voltak, de nekem a foci volt a mindenem. A focicsapat mellett segédmunkásként egy fatelepen dolgoztam, amíg nem lettem stabil kezdőjátékos. A pályafutásom után a Vasastól nem kaptam semmit, nem kerestek. A feleségemnek volt egy illatszerüzlete, de el kellett adnunk, amikor a nejem súlyosan megbetegedett. Ezután IFA-val konténereztem, majd emelős kamionnal dolgoztam tíz évig. Mellette hobbiból fociztam, de tönkrement a térdem, és végül annyira fájt, hogy a kamionra sem tudtam felmászni. Leszázalékoltak.

- Amikor csak teheti, megnézi az utódokat az Illovszky-stadionban. A Vasas megtáltosodott tavasszal, ráadásul az ön szívéhez közelálló mezben remekelnek az angyalföldiek.
- Ennek a felsőnek az ősét Ihász Kálmán köttette a feleségével. Persze ez a mostani mez már sokkal kényelmesebb anyagból készült, nagyon jó érzés volt felvenni a bemutató alkalmával, már csak az emlékek miatt is. A csapatnak szerencsét hoz.

Folyamatosan frissülő, új sorozatunkban a magyar labdarúgás nagy alakjaival, érdekes személyiségeivel beszélgetünk. Ha elolvasta az interjút, töltse ki az [origo] focikvízét is, és nyerjen válogatott sporteszközöket!