"Egyszer nem cseleztem, abból gólt kaptunk" - interjú Koszta Jánossal

Előszeretettel hagyta el a gólvonalat és cselezte ki a rátámadó csatárokat Koszta János, a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legkarakteresebb magyar  kapusa, aki úgy emlékszik, az élvonalban nem volt olyan meccse, hogy ne találták volna meg a szurkolók, hol a megoldásai, hol a bajusza miatt. Az Újpesten fiatal kapusokkal foglalkozó 52 éves Koszta az [origo]-nak elmondta, egy hajszál választotta el attól, hogy Diego Maradona csapattársa legyen, negyvenévesen pedig a túl nagy a médiafelhajtásra hivatkozva nem engedték védeni.

- A múlt hétvégén ismét "Koszta Jani, Koszta Jani" rigmustól volt hangos a Szőnyi úti stadion, amikor újrajátszották a centenáriumát ünneplő BVSC Ferencváros elleni, tizenöt évvel ezelőtti bajnoki döntőjét. Hogy érezte magát a régi társakkal?
- Jó volt újra találkozni velük, de sajnos kikaptunk 4-3-ra. A pályán nagy volt a fű, megfogta a labdát, ezért volt pár sutább kirúgásom, de aztán gyorsan belerázódtam. Egy közös vacsorával zártuk a napot, de siettem haza, mert vasárnap meccsünk volt. Sohasem szerettem becsapni a játékostársaimat.

- A közelmúltban a Nógrád megyei Berkenye és az Újpest-öregfiúk kapusa is volt. A hétvégén hol védett?
- Kisnémediben voltam. Tavaly nyáron már visszavonultam, de a csapatot szponzoráló barátom felkért, hogy fél évig segítsem ki őket. Jól sikerült a beugrásom, mert megnyertük Pest megye I/B osztályú bajnokságának Északi csoportját.

- Nem az első bajnoki címe pályafutása során, amely még a Borsodi Bányászból indult. Hogy lett önből labdarúgó?
- Mindig is focizni akartam. Négyévesen mellbe talált egy labda, arra ébredtem, hogy a társaim ébresztgetnek. A kapusposzt tetszett a legjobban, de az a löket is kellett, hogy végérvényesen a gólvonalon ragadjak. Kilencévesen már a Bányászban védtem. A felnőttcsapat a másodosztályban szerepelt, minden edzésén ott voltam, mivel a házunk csak százötven méterre volt a pályától.

A Népstadionban rendezett meccs után tizenöt évvel a Szőnyi úton is megmérkőzött a BVSC és az FTC (fotó: www.bvsc1911.hu)

- A Videoton legszebb korszakában volt a csapat játékosa, ám jobbára csak Disztl Péter tartalékja volt. Az ezüstéremmel végződött 1985-ös UEFA-kupa-menetelés során is leginkább a kispadon ücsörgött, pedig az első párosításban remekelt a cseh Dukla Praha ellen. Utána miért nem védett?
- A Dukla ellen 1-0-s összesítéssel mentünk tovább, mindkét találkozón védtem, így elmondhatom, hogy a Vidi menetelése során gólt sem kaptam. Utána - külső nyomásra is - félretettek. A sérüléséből felépült Disztl Péter már másképp állt hozzám ezután. Nyolc meccsen védtem, hat győzelemmel, egy döntetlennel és egy vereséggel vezettük a bajnokságot. Úgy tettek ki a kapuból, hogy egyszer sem hibáztam, de ő volt a válogatott kapusa, tudomásul kellett vennem.

- A legjobbkor igazolt Vácra. Sejtette, hogy bajnok lesz Csank János csapatával?
- Pályafutásom során mindig jó ütemben váltottam klubot. Gelei Károly eligazolt a Vácból, és Csank János megkeresett, fél évre kölcsönvettek a Viditől. A szezon vége előtt visszamentem Székesfehérvárra - akkoriban már hallottam, hogy Petry Zsolt a Vidiből Kispestre megy -, és megkérdeztem, hogy mi a szándékuk velem. Ezt a választ kaptam: "Zajlik az élet". Tudomásul vettem, és aláírtam a Váchoz, ahol nagyon jó társaság gyűlt össze. Az első évben még nem mutatkozott meg az eredményekben Csank munkája, de a második és harmadik évben már negyedikek lettünk, utána pedig kétszer is egy ponttal maradtunk le a bajnoki címről. Olyan mentalitású focisták alkották a csapatot, akik bizonyítani akartak előző klubjuknak, ahol nem fértek be a kezdőbe. Csank mindig nyerő típusú játékosokat keresett, és kondicionálisan is az egyik legjobbak voltunk az élvonalban.

A Ferencváros az 1995-ös MK-döntő visszavágóján 4-3-ra nyert Vácott

- Nemzetközi szinten miért nem jött össze a nagy eredmény a Vácnak?
- Nálunk csak magyar játékosok szerepeltek, néhányunk tudott csak pár válogatottságot felmutatni. A Dinamo Moszkvában, a PSG-ben, a Benficában magasabban jegyzett labdarúgók játszottak. Lisszabonban az orvosi szoba többet ért, mint a mi klubunk.

- A Dinamo Moszkva ellen mégis sikerült 1-0-ra nyerni hazai pályán az 1991-es UEFA-kupában. Moszkvában miért maradt el az újabb bravúr?
- A kinti mérkőzést egy bolgár játékvezető vezette, de inkább elvezette, két hatalmas lesgólt kaptunk. Egy 2-1-es vereséggel továbbmentünk volna. A lefújás után a finn ellenőr bejött az öltözőbe, és elnézést kért tőlünk. A bírót örökre eltiltották, de a Dinamo ment tovább.

Moszkvában a Vácnak a Dinamóval és a bíróval is meg kellett küzdenie

- Nem vetődött fel, hogy kipróbálja magát külföldön?
- Diego Maradonával együtt igazolhattam volna 1992-ben a spanyol Sevillába. A klubelnök személyesen jött el hozzám Vácra, mindenben megegyeztünk, végül a csapatok nem tudtak megállapodni. Első számú kapus lettem volna a világ legjobbjával egy csapatban.

- Később már nem volt lehetősége?
- Hívott a török Trabzonspor és a Galatasaray is, de akkora összeget kértek értem, amit kapusokért akkoriban nem adtak meg.

- Voltak kapuspéldaképei?
- Szerettem a brit kapusokat, Clemence, Shilton szenzációsak voltak, imádtam Pfaffot is, de példaképemnek nem nevezném őket. Minden embernek a saját egyéniségét kell felszínre hoznia, ha egy pici is megmarad belőled az utókornak, már megérte.

- Az ön teljesítményéből potyagól és bravúros védés egyaránt megmaradhat.
- Egy nagy ember mondta, nem mondom ki a nevét: "Igazán nagy hibát csak a nagy kapusok tudnak elkövetni." Én mindig a legjobbamat próbáltam nyújtani.

- Ebbe belefért, hogy gyakran portyázott a tizenhatoson kívül?
- Ez onnan jött, hogy a másodosztályban fociztam mezőnyben is. Utólag már bevallhatom, hogy a Borsodi Bányász ifijében harmincnyolc mérkőzést játszottam hamis játékengedéllyel, mert közben a gimnázium kosárcsapatában is szerepeltem, egyszerre két helyre pedig nem lehettél leigazolva. Voltam csatár, beállós és védő, de amikor kifordult a bokám, akkor visszaálltam a kapuba. A csatársorunk így állt fel: Koszta János, Kvaszta Lajos és Csányi József, mindhármunkból élvonalbeli játékos lett, csak én a kapuban lettem profi. A Videoton tartalékjai között hétből hét büntetőt berúgtam, de az NB I-ben nem volt ilyen ambícióm, a kapus feladata a védés.

- Osztja azt a véleményt, hogy a kapusok őrültek?
- Van benne valami, de nem őrültek, hanem megszállottak, mert a betonon és a latyakban is eldobják magukat. Megszállottság nélkül ez nem megy. A gyerekektől mindig megkérdezem: Kapus akarsz lenni? Jól meggondoltad? A kapus védhet tízesre egy meccsen, ha jön egy hiba, oda minden. A kapusság egyéni sportág egy csapatsportban.

- A szurkolókkal milyen volt a viszonya, gyakran megtalálták a beszólásaikkal?
- Nem volt olyan meccs, hogy ne találtak volna meg. Hol a teljesítményem, hol a bajszom miatt, de egy idős Fradi-drukker azt mondta: "Jani, addig jó, amíg megtalálnak! Ha már azt mondják: Kosztára nem érdemes odafigyelni, akkor már régen rossz." Kispesten és Újpesten is sokat piszkáltak, de amikor ott dolgoztam kapusedzőként, tisztelettel beszéltek velem.

- Volt egy emlékezetes védése az 1992/1993-as bajnokságban rendezett Siófok-Vác mérkőzésen, amikor az ön felett átpattanó labdát oxival kezelte le. Emlékszik erre a jelenetre?
- Úgy emlékszem, a tizenhatoson kívül álltam, nem foghattam meg a labdát, ezért védtem ezzel a mozdulattal.

Az időt mindent megszépít, ez jócskán belül volt a tizenhatoson

- Pedig sokszor úgy tűnt, hogy előnyben részesíti a látványelemeket a kézenfekvő megoldásokkal szemben.
- A látványosságra soha nem mentem rá, mert gyerekkoromban belém nevelték, hogy a labda a legfontosabb. Nem vagyok olyan, aki lapos lövésre ívelten vetődik. Ennek óriási hátránya van, mert ha a labda erős, akkor mire földet érsz, a labda már kifelé jön a kapuból. Néha ugyan vállaltam kockázatot, amikor cselezgettem, de bíztam magamban. Egyszer nem cseleztem, abból gólt kaptunk. A ZTE ellen játszottunk, és Nagy Tibi hazaadta nekem a labdát, de nem úgy helyezkedett, hogy visszaadhassam neki. Sebők József letámadott, én pedig eltaláltam a labdával, amely a kapu felé pattant. Sebők lesprintelt, és berúgta. "Jani, most kellett volna cselezni" - kiabálta Csank.

- India ellen 1991-ben a Nehru Kupán tizenhárom perc, 1994-ben két barátságos meccsen, Szlovénia ellen egy félidő, Belgium ellen húsz perc jutott önnek a válogatottban. Csalódott?
- Van bennem egy kis csalódottság, de tudomásul vettem, hogy minden kapitánynak megvan a maga kapusa. Arra büszke vagyok, hogy amit elértem az életben, azt saját erőmből értem el, nem voltak tolóim. Akkoriban nem voltak menedzserek. Egy motivációm volt, mindig odamentem édesapám sírjához, és megfogadtam, hogy mit fogok elérni. Nagyon szerette a futballt, minden Borsodi Bányász-meccsen kint volt, sajnálom, hogy engem már nem láthatott védeni.

- Harminchat évesen igazolt a BVSC-be, amellyel 1996-ban ezüstérmes lett. Miért nem volt elég a bajnoki címhez az őszi idény végére összeszedett nyolcpontos előny?
- A szakosztály-igazgató, Mezey György úgy hívott a BVSC-hez, hogy a dobogó a cél. Remek csapat jött össze, Vinczével, Csábival, Szalmával, Komódival, Bognárral. A bajnoki cím sajnos elmaradt, ennek több összetevője volt.

- Mi volt az első számú oka?
- Az őszi szezonunk valóban jól sikerült. Télen a BVSC leigazolta Pécsről Dárdai Pált, akinek az érkezésével Bognár György a kispadra szorult. Hiba volt. Bognár tudásával mindig a pályán kellett volna lennie. Azzal, hogy Pali megérkezett, fel lett forgatva a csapat. Szerintem üzleti megfontolásból szerződtették, mert fél évvel később már eladták a Herthának. Remek megoldás lett volna a BVSC-nek jobb oldali középpályásként, de irányítót akartak vele játszatni. Ha megnézzük, a Herthában végig védekező középpályás volt, nem véletlenül. Azt a fél szezont a BVSC-ben egy góllal és talán két gólpasszal zárta. Megbomlott az egységünk, de voltak még egyéb okok is, és végül a kupát sem nyertük meg.

A Népstadionban harmincötezer néző előtt rendezték az 1996-os bajnoki döntőt

- Miért került kispadra a következő szezonban?
- A BVSC leigazolta Végh Zoltánt, Mezey György pedig megköszönte a csapatért tett munkámat. Az volt a cél, hogy Zolit felhozzuk egy bizonyos szintre, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezték. Akkoriban már kapusedző is voltam, de visszakerültem a kapuba, miután Végh többször is hibázott. Nehezen lendült bele, mert Izraelben, a Hapoel Haifánál nem volt normális kapusedzése. A sérülésem után viszont újra ő volt a kezdőkapus, ekkor már jól védett, el is vitte őt az MTK.

- Keserű emlék az 1999-es kiesés a BVSC-vel?
- Több szempontból is. Március 18-án lettem negyvenéves, minden újság velem foglalkozott, mert ritkaság, hogy a magyar bajnokságban ilyen idősen védjen valaki. A meccs előtti órákban tudtam meg, hogy Tajti József edző nem engem rak a kapuba a Zalaegerszeg otthonában.

- Mivel indokolta a döntését?
- Azzal, hogy túl nagy volt körülöttem a médiafelhajtás. Ez nem esett jól, talán rosszul is reagáltam rá, mert azt mondtam: akkor én abbahagytam. A szezon végén kiesett a csapat, és visszavonultam.

- Mivel kezdett foglalkozni a foci után, van civil munkája?
- Termékfelelősként és csoportvezetőként dolgozom a váci Zollner gyárban. Először fenntartásokkal kezeltek a kollégák, de befogadtak, amikor látták, hogy nem időtöltés céljából vagyok itt, hanem ugyanúgy dolgozom, mint ők.

- A családjában van, aki továbbvigye a kapusmesterséget? Egy anekdota szerint egy azt válaszolta arra a kérdésre, hogy hány gyereke van, hogy "a nevemen négy".
- Három házasságból hat gyermekem született, három lány és három fiú, természtesen mindannyian az én nevemet viselik. A nagyobbik fiam, Péter a megye kettes Deákvárban véd. Nem erőltettem nála, hogy kapus legyen, mert óhatatlanul hasonlítgatni fogják, és nem szül jót, ha esetleg túl nagy a különbség. A kisebbik fiam, Marci latintáncol. Nagyon kemény sport az is, már abba belefáradok, hogy nézem. Viszont, ha lesz egy fiúunokám, belőle biztosan kapust faragok.

Koszta Jánost váci csapattársa, Aranyos Imre tréfálta meg egy 1992-es BVSC - Vác meccsen

- Nem gondolt rá, hogy profi kapusedzőnek áll?
- A mai világban, amíg a klubok nem stabilizálják magukat, nincs kedvem felnőttcsapat mellett dolgozni. A Zollnernél fix fizetésem van, amit mindig megkapok, a biztosat a bizonytalanért nem áldozom fel. Látom, ahogy a sok edzőkolléga emészti magát, mert nincs csapata. Negyven- vagy ötvenévesen már nagyon nehéz új életet kezdeni. Büszke vagyok arra, hogy tudtam váltani, nekem mindig az volt a fontos, hogy a családomnak jó legyen.

- Újpesten gyerekekkel foglalkozik. Milyen egy kosztás tréning?
- Minden gyerek más, mindegyik nyelvén tudni kell beszélni. Van, akivel lelkizni kell, és van, aki csak a kemény szóból ért. Elvégeztem a TF-et, nem véletlenül tanítanak ott pedagógiát. Tízéves kortól nevelem a kapusokat. Amikor gyakorlat van, nincs viccelődés. Mezey György mondása: hangulatnak kell lenni az edzésen, vagy jónak, vagy rossznak. A langyos vízben nem fejlődik a gyerek. Jelenleg 23 kapussal foglalkozom, sok tehetség van köztük. Korábban a West Hamben védő Kurucz Péter, az Angliát megjárt, most Kecskeméten védő Antal Botond, a Honvédnál Miski Zoltán is a tanítványom volt.

- Mi a véleménye a jelenlegi magyar válogatott kapusairól?
- Amíg egy kapus nem védett a magyar élvonalban, addig ne legyen válogatott! A válogatottban csak Király Gábor véd a klubjában, Bogdán Ádám és Fülöp Márton csupán elvétve jut szóhoz. Miért fontos, hogy légiós legyen egy kapus? Itthonról miért nem kerülhet be egy kapus a keretbe?

- Korábbi klubjánál Mezey Györgyöt a portugál Paulo Sousa váltotta a kispadon. Milyen lehet az új Videoton?
- Idehoztak egy olyan edzőt, akinek fogalma sincs a magyar futballmiliőről. Felesleges pénzkidobás. Más felfrissíteni egy csapatot, és más a fél csapatot kicserélni. Nem értem, miért kellett a csapatkapitány Farkas Balázst a tartalékok közé irányítani. A Videotonban húzóember volt, most meg így bánnak vele. Hogy várjuk el ezek után egy játékostól a klubhűséget? Egyből a csapatkapitányt kellene maga mellé állítania, leülni vele beszélgetni, mert ha nem teszi, akkor szakmailag egy nulla. Marti Kuuselán és Henk ten Catén kívül Magyarországon külföldi edző még nem ért el semmit.

- Utánpótlásedzőként hogy látja a magyar foci jövőjét?
- Borzasztóan el vagyunk maradva létesítmények terén, nem húsz évvel, legalább ötvennel. Egy osztrák kiscsapatnál öt műfüves edzőpálya is van. Minden évben három hónappal maradunk le a riválisoktól, míg ők edzenek, mi januárban, februárban, rosszabb esetben még márciusban sem tudunk elfogadható minőségű pályán készülni. Ha pálya van, akkor meg világítás nincs. Külföldön éjjel-nappal edzenek, nálunk a gyerek az iskola után tud jönni tréningre, de csak sötétedésig tud focizni. Helyén kell kezelni a dolgokat, ne várjuk el, hogy megverjük az Eb-selejtezőn a svédeket, amikor a skandináv fiatalok csúcsminőségű pályákon és kifogástalan körülmények között készülnek. Luxemburgnak sem az a célja, hogy legyőzze Hollandiát, gólt akar rúgni. A mi célunk legyen a harmadik hely az Eb-selejtezőcsoportban, a fejlődés után kitűzhetünk nagyobb célokat. Míg Szlovéniában és Lettországban épülnek a pályák, nálunk eltűnnek. Az én időmben örültünk, ha salakon focizhattunk, napjainkban egy salakpálya már nem csábítja el a fiatalokat a számítógép elől.