A bikinis naptár sem segít a női focin a legjobb magyar játékos szerint

1999 óta nem engedi át a gólkirályi címet másnak Pádár Anita, aki idén nagypályán és futsalban is az év labdarúgója lett, és közelít ahhoz, hogy nagy álmát megvalósítva elérje a százszoros válogatottságot. A 18 éves pályafutást maga mögött tudó csatár úgy látja, az utóbbi két évtizedben csak a körülményeket tekintve lett jobb a magyar női foci, színvonalában nem, és akkor sem járnának tömegek a meccsekre, ha a FIFA-elnök ötletét megvalósítva csinosabb szerelésben játszanának.

"Egyszerűen imádok gólt lőni, csodálatos érzés. Nincs kedvenc gólom, egyszer régen egy bajnokin nyolc gólt lőttem, talán az a legemlékezetesebb. Egy védőt rendszerint mindig állítanak rám, szerintem az lenne a furcsa, ha egyszer azt venném észre, hogy nincs mögöttem védő" - mondta az [origo]-nak Pádár, aki a mostani két díj közül a nagypályásnak örült egy kicsivel jobban, mivel utoljára 1999-ben választották az év legjobbjának.

A Femina csatára az őszi idény tizenhárom meccsén összesen huszonnégyszer talált be, ezzel ötgólos előnye van a rangsorban második Fogl Katalin előtt. Futsalban is elég szépen termelt, a Vesta színeiben hét találkozón huszonkilencszer volt eredményes, ami négygólos átlagot jelent (jelen állás szerint Pádár nem tudja vestás meccsei és góljai számát gyarapítani, mivel az MLSZ fegyelmi bizottsága kizárta a csapatot). "Technikás játékosnak tartom magam" - válaszolta arra a kérdésünkre, hogy mi a legnagyobb erőssége, ami a többi magyar női focista fölé emeli.

Mind a négy volt csapata megszűnt

Pádár még általános iskolásként, Karcagon kezdett el focizni a fiúk között, és egy nemzetközi tornán figyelt fel rá a Szolnok női csapata, amely azonnal le is igazolta, 14 évesen pedig már az NB I-ben is bemutatkozott. Indoklása szerint azért pont a focit választotta, mert az édesapjával rengeteget járt meccsekre.

Szolnokon mindössze egy évet töltött, majd a főváros felé vette az irányt, sorrendben a László Kórház, az Íris, majd a Renova játékosa volt, valószínűleg véletlen egybeesés, de ma már a négy közül egyik klub nevét sem találjuk a női bajnokságokban. "Nem csak ez a négy csapat szűnt meg, idesorolnám a Pécset, az Egert, a Szegedet. Biztos, hogy más lenne a női foci megítélése otthon, ha még mindig léteznének ezek a csapatok, több lenne a játékos, és minden bizonnyal magasabb a színvonal" - nyilatkozta Pádár, akit az átigazolásoknál mindig az motivált, hogy feljebb lépjen.

2001 óta a legrégebben alapított női klub, a Femina játékosa, amellyel öt bajnoki címet nyert, az utolsót 2008-ban. Pádár azt mondja, minden átigazolási időszakban voltak kérői, de eddig mindig nemet mondott, most azonban úgy érzi, eljött a váltás ideje, erről azonban egyelőre nem akart többet mondani.

"Nem sokat fejlődött a női foci"

Jelenleg több női játékos is légiósként játszik, de Pádár 32 évesen már nem gondolkozik külföldi karrierben, korábban pedig sokkal korlátozottabbak voltak a lehetőségei, mint manapság. "Bár pályafutásom alatt akadtak külföldi megkeresések, de egzisztenciális szempontból jobbnak láttam itthon maradni, ahol stabil munkahelyem van, egy munkavédelmi cégnél dolgozom. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a főnököm nagyon szereti a focit, és maximálisan támogat mindenben. A Feminánál egyébként nincs fizetés, mindenki iskola és munka mellett focizik szeretetből".

Mivel Pádár 18 éve aktív szereplője a magyar női focinak, testközelből tapasztalhatta meg, hogy ez alatt a csaknem két évtized alatt milyen utat járt be a sportág. "A feltételek sokkal jobbak, mint régen voltak, de véleményem szerint nem sokat fejlődött a női foci, és sajnos még mindig nem elég elfogadott Magyarországon. Amíg Németországban a női vébé nyitómérkőzésére hetvenezer néző volt kíváncsi, addig nálunk csak a barátok és családtagok járnak ki a meccsekre. Sajnos a sajtó sem foglalkozik kellőképpen a női focival, pedig ahhoz, hogy a hazai megítélésen változtatni tudjunk, a klubok és a szövetség összefogása mellett a média támogatására is szükség van, nagyobb hírverés kellene" - jegyezte meg Pádár, aki szerint most sem kezd el több lány focizni itthon, mint amikor ő húzott először stoplist.

Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnöke 2004-ben azzal a javaslattal állt elő a sportág népszerűsítése érdekében, hogy játsszanak a nők szűkebb, rövidebb nadrágban. Blatter javaslatát akkor elég kritikusan fogadták a női focisták, és Pádár sem hiszi, hogy ez lenne a megoldás. "Nem ezen múlik. Kiadhatunk bikinis naptárt, játszhatunk szűkebb, rövidebb nadrágban, akkor sem lesznek többen a lelátókon."

A válogatottban a nagy sikerek elkerülték Pádárt, de nyolcvankilenc meccsével így is rekordernek számít, és már nincs messze attól, hogy megvalósítsa nagy álmát, a századik válogatottságot. Bár a válogatott legutóbbi meccsén hősiesen, kétgólos hátrányból mentett pontot Észak-Írország ellen az utolsó negyedórában, öt meccsen szerzett négy pontjával így is csak utolsó előtti a hattagú Eb-selejtezőcsoportjában, amelyből az első jut automatikusan tovább, a másodikak pótselejtezőn vívhatják ki a részvételt. "Nagyon nehéz csoportba kerültünk, de kis szerencsével több pontot szerezhettünk volna" - hangzott Pádár értékelése.

A gólokat ipari mennyiségben szállító csatár, aki az edzőmeccseken a fiúcsapatok ellen is be-betalál, régen lelkizős típusnak tartotta magát, ma már hamarabb lép túl a nehézségeken, és készül a következő feladatra. Amikor arról faggattuk, mi volt a legrosszabb élménye focipályafutása során, azt felelte, nem tud ilyet mondani, negatívumok helyett nagyon sok örömteli percet és barátokat kapott a sportágtól.

"Szerintem még három jó évem van, de pontos időpontot nem tudok mondani, meddig tervezem a pályafutásomat, éppen ezért nem gondolkozom a családalapításon sem egyelőre" - mondta a jövőre vonatkozó kérdésekre. Egyszer majd szeretne edzősködni, és ha lánya születik, aki szintén megőrül a focilabdáért, mindenben támogatni fogja.

Addig is marad a Barca-rajongás, Pádárnak ugyanis a BL-címvédő a kedvence, a játékosok közül pedig nem meglepő módon Lionel Messi.