Nyomjunk már valamit Dömének!

Felsőtárkányban félezren szurkolták ki Détári Lajos első meccsén a Hatvan elleni győzelmet. A hely, ahonnan senki sem mehet el józanul, ahol Michelle Wildot is dalba foglalják, és ahonnan Miskolcig futó titkos földalatti járatok indulnak, 85 perc alatt befogadta az ötszörös világválogatottat. Rettenetes Pityesz rejtélyét nem tudtuk megfejteni, de a szerelemből jövő szponzor, a favágásból érkező vezérszurkoló és a négy métert lejtő pálya sztoriját felgöngyölítettük.

„Nem érted? Jön Détári, bazmeg!”- ez a telefon riasztotta az egyik felsőtárkányi ultrát a munkahelyén. „Majdnem kiesett a telefon a kezemből. Elment a térerő, Robi újra felhívott, és másodszor is ugyanezt mondta. Gondoltam, hogy részeg, de rájöttem, hogy korán reggel nem lehet az.”

A klubház körül a szurkolók és a vezetők segítségével gyorsan összerakjuk a történetet: Détári szerdán egy kispesti öregfiúk meccsen járt, ahol az egyik ismerőse beajánlotta neki az edzőjét menesztő harmadosztályú csapatot, másnap már meg is egyezett velük, harmadnap edzést tartott kétszáz néző előtt. Egyelőre az őszi szezon végéig marad, azután újra tárgyalnak.

„Én csak akkor hittem el, mikor kijöttem, és megláttam a pálya szélén” - mondja Csaba, aki a helyi csapatban harminc évet játszó édesapjával együtt Felsőtárkány sporttörténelmi napjának nevezi a pénteket. „Először csak azt mondták, Döme lett az edző. Miután az egyik focistánkat is így hívják, azt mondtam rá, az elég gyenge megoldás. Aztán azt mondták, 61-szeres válogatott, erre végképp összezavarodtam" - meséli az egyesületnél 44 éve óta dolgozó szertáros.

Détári Lajos másfél éves szünet után állt újra munkába. További képeinkért kattintson! Fotó: Tuba Zoltán - Origo

„Nekem nem derogál a harmadosztály, ahogy a válogatottnál vagy a megyei bajnokságban, úgy itt is szívesen dolgozok” - mondja az Origónak az ötszörös világválogatott Détári, aki a Bükk déli kapuját adó településen bármikor ingyen lakhat a focicsapatot támogató, négycsillagos Bambara Hotelben.

Olyan, mint a mesében

Azt viszont a meccs kezdte előtt egy órával leszögezi, hogy nem érdekli, hányadik osztályban van, a hozzáállásban NB I-es szintet követel. A mellettünk álldogálló vezetők rögtön tudják, mire céloz. A pénteki edzésen a kapus és az egyik mezőnyjátékos nem jelent meg családi okokból, illetve munka miatt. Erre Détári csak annyit kérdezett, ki a tartalékkapus, majd odament hozzá, s jelezte, hogy a szombati rangadón ő fog védeni, és a másik hiányzó is a kispadon találta magát. „Csak annyit várt volna el tőlük, hogy reggel odaszóljanak, bocs nem tudok jönni, mert halottak napja van, de ennyit sem tettek meg” - magyarázza később egy bennfentes szurkoló, aki egyetért a döntéssel. „Nem baj, ha végre van valakinek annyi tekintélye, hogy kicsit keményebben tud bánni velük.”

A több volt NB I-es focistával, többek közt az egerszalóki születésű Montvai Tiborral és Elek Norberttel felálló csapat évtizedekig alacsonyabb osztályban szerepelt, négy éve jutott fel az NB III-ba, tavaly pedig már nagyon közel járt az NB II-höz, ám hiába nyerte meg a bajnokságot, végül elbukta az osztályozót. A feljutás így is meglehetett volna a mindent tudó kemény mag egyik tagja szerint: „Az NB II-es Budaörs visszalépett, százalékosan nézve a Tárkány volt a legjobb a harmadosztályban, de valamiért a Sopront nyomták fel az NB II-be. Na de mindegy, lehet, hogy jobb ez így, korai lett volna a másodosztály.”

A meccs után az öltözőben gratulált játékosainak a volt világválogatott. A meccs további képeiért kattintson! Fotó: Tuba Zoltán - Origo

A magasabb osztálynak gazdasági szempontból is egyre kevesebb akadálya van, Szarvas László, a klub titkára hosszasan meséli az Origónak az elmúlt évek változásait. „Az infrastruktúra adott, megépültek az új öltözők, a pályát felújították, egy új műfüves pálya is épült, és hamarosan lesz még egy. Emellett pályáztunk egy fedett 600 fős lelátóra, ami jövőre már kötelező lesz az NB II-ben.” A klub a TAO pénzeiből tudott megújulni, és új szponzora is lett. „Olyan, mint a mesében, Szabó Forrai Zsolt, cégtulajdonos tavaly szilveszterkor a szomszédos hotelben lakott, és annyira beleszeretett a környékbe, hogy elkezdett minket támogatni. Mindez nekünk egy szavunkba sem került.”

Hegyről lefelé szórták a gólokat

A pálya felújítása nagyon ráfért a klubra, a 80-as években a csapatban játszó István elképesztő múltról mesél. „Nem akartam hinni a szememnek, amikor először kijöttem az új pályára.” Az eredeti pálya ugyanis három-négy métert lejtett a két alapvonal között. „Erre voltunk beállva, az első félidőben odaadtuk az ellenfélnek a fenti térfelet, azt a játékrészt kihúztuk, aztán hegyről lefelé támadva rúgtuk a gólokat. Amúgy jól el volt osztva a lejtés, de volt olyan része a pályának, ahol a letett labda magától gurult négy métert.”

A Bükk déli bejáratánál jó meccset játszott a két csapat. Kattintson a képre továbbiakért! Fotó: Tuba Zoltán - Origo

A 600 méter fölé nyúló Vár-hegy lábánál közel félezren gyűlnek össze a lelátón a Hatvan elleni megyei rangadóra. A 3500 lakósú településen a helyiek szerint több mint kétszer annyian jöttek ki a meccsre, mint máskor, hogy a fekete öltönyben kisétáló Détári első meccsét megnézzék.

„Hogy hívják?” – kérdezi a tizedik percben a kispadtól az egynapos edző, majd mikor megkapja a nevet, beljebb rendeli a középpályását. Ezt leszámítva sikeresen végezte a pénteki gyorstalpalót, mert mindenkit a nevén, becenevén szólít, miközben dirigálja a csapatát. Szidás nincs, inkább csak biztatás, pedig az első 20 percben nem sokat mutat a Tárkány, mely az elmúlt négy bajnokiján mindössze két pontot gyűjtve csak tizedik az NB III keleti csoportjában.

„Most legalább Döme látja a hibákat” – mondják egy eladott labdára a korlát mellett. „Isten sem egy nap alatt teremtette a világot.”

Félóra után egy labdaszerzésből vezetnek a hazaiak, ezzel együtt a foci is megérkezik, több jó támadást indítanak a tabellán második Hatvan ellen. Gólt mégis az ellenfél szerez, a cseréből kezdővé vált kapus későn vetődik, és nem ér le a sarokba (1-1). Détári ekkor is nyugodt marad: „Gyerünk tovább!”

Őt ne kérdezd, ő túl kemény

Fordulás után a bíró befúj egy hazai tizenegyest, a nagyjából 15 tagú B középből valaki bekiabálja a gólfelelősnek, Montvai Tibornak: ”Rúgd be Montolínyó, mert ha te nem, akkor mi rúgunk be!” Mellette lehurrogják, hogy a dolog nem függ a tizenegyestől, és felénk is küldenek egy üzenetet egy pohár bükkaljai borral megerősítve: „Tárkányból senki nem megy haza józanul!”

A szurkolók csak a legvégén köszöntötték Détárit. További képeinkért kattintson! Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Montolínyó nem hibáz (2-1), pár percre rá mintaszerű támadás fut, a brazilok elleni 86-os Kiprich-elfutást idézi. Akkor Détári, itt Béres Ferenc érkezik, és okosan visszafejeli a beadást a rövid sarokba (3-1). „Tárkány-parádé!” – jön az üvöltés, s a finom helyi vörösborból gyorsan újabb kör kerül a műanyag poharakba.

Kicsivel később, a 70. perc tájékán érkezik a legvérmesebb vezérszurkoló Riccardo, még a lelátó mögötti kocsma magasságában jár, már üvöltik felé: „3-1! 3-1 a Hatvan ellen!” Majd felénk fordulva: „Riccardo? Őt nem. Őt ne kérdezd, ő túl kemény.” A hegyi favágó munkája miatt késő Riccardo gyorsan felméri a helyzetet, és mivel alkohol terén semmilyen lemaradása sincs, hatalmas terpeszben egy velős ordítással üzen az ősi rivális hatvaniaknak.

Ki lehet az a rettenetes Pityesz?

Az énekszó lassan folyamatossá válik, és az esőfelhőket gyűjtögető bükki hegyek is meggondolják magukat, pár percig derülni kezd az ég. „Nem érdekel más, csak a Felsőtárkány, meg a nagy csöcsök, meg a Michelle Wild!” - zeng a kórus. A lelátó szomszédos részén meg is állapítják: „Na ezek sem szurkoltak már rendesen egy fél éve, most végre odateszik magukat.”

Hiába a Tárkány-parádé, az ellenfél is megalkuvás nélküli támadófocit játszik, és a második félidő derekától a hazai kapu előtt is sorjáznak a helyzetek. A kapus javítja korábbi hibáját, és több nagy védéssel tartja meg a kétgólos előnyt, egyszer a kapufa menti meg. A hazai védelem szétesni látszik, ezt már Détári sem nézi szó nélkül: „Látjátok, ezért kell edzeni, hiába akarsz, ha nem bírsz futni.”

Détári gyorsan kirakta a kezdőből a két hiányzó focistát. Kattintásra még több fotót nézhet! Fotó: Tuba Zoltán - Origo

A helyzetek azonban kimaradnak, és a hatvani kispadnál egy titokzatos rém felemlegetésével magyarázzák a közelgő vereséget: „Ameddig a Pityesz itt van, az összes bíró meg van véve.” Közben Détárira is eleresztenek egy megjegyzést: „Nagyon kellett már nekik ez a meccs, PR-fogás volt az egész.”

Ha nem megy Détárival, jöhet Mourinho!

A hazaiakat nem érdekli, mit moromognak a vendégkispadnál, pár újabb ziccer jön, és Montvai egyet közelről bebombáz (4-1). A gólok és a sűrű poharazgatás hatására az egyik drukker a Vár-hegy alatt induló titkos járatokról kezd mesélni, melyek a föld alatt egészen a diósgyőri várig futnak, egy-két bejáratot meg is tudna mutatni.

„Nyomjunk már valamit Dömének” - szól a tábor egy fiatalabb tagja, de az öregebbek leintik: „Elég lesz egy kis köszöntő, de azzal is ráérünk még.” Aztán ahogy fogy az idő, a bor és a pálinka, hiába szépítenek a vendégek sokadik helyzetükből (4-2), öt perccel a vége előtt megszólal „a Szervusz Döme!”, kicsivel később a „Détári a legnagyobb király!”.

A tárkányi focisták négy nyeretlen bajnoki után ünnepelhettek. Kattintásra galéria nyílik! Fotó: Tuba Zoltán - Origo

A győzelem után az ünnepelt azt kéri, hogy hadd mehessen be a játékosokhoz az öltözőbe, közben félig viccesen lelohasztja a balszélsőjét, Kasza Dánielt, akit egyébként folyamatosan dicsért a meccs közben: „Ne ünnepeltesd magad, te is begörcsöltél.” Később higgadtan értékeli a látottakat: a csapatát nagyjából 60 százalékos állapotban látja, az igazi munka csak hétfőn kezdődik. Annyit burkoltan elismer, hogy 90 perc alatt közelebb került ahhoz, hogy a további négy meccset tartogató őszi szezon után is maradjon Felsőtárkányban.

A csapatot ősidők óta kísérő szertáros lelkendezve értékel: „Láttam én már itt vagy 25 edzőt 1969 óta, de most érzem azt, hogy eljött az idő a másodosztályra. Ha meg így sem megy a csapatnak, Détárit leváltjuk, és jön a Mourinho!”