"Ha nem fordulok Istenhez, lehet, hogy már nem is élek, de valószínűleg egy kábítószeres, semmittevő ember lennék" - nyilatkozta Gera Zoltán 2005-ben az Origónak már a Premier League-ben szereplő West Bromwich Albion profijaként.
És valóban, elég sok mindenen keresztülment, mielőtt az NB I-ben játszott. Pécsett, egy átlagos magyar családban élt, az iskolában szorgalmas volt, aztán néhány idősebb fiúhoz csapódott. A Pécsi Bőrgyár csapatának az igazolt játékosa volt, amikor edzések helyett játékterembe kezdett járni. Elváltak a szülei, tizenhárom éves korában elkezdett szipuzni, dohányzott, és gyakran ivott alkoholt. Nem úgy festett, mint egy leendő Premier League-futballista.
Garami József a Pécsnél többször felvitte az ifikhez, de ő sem tudott rajta segíteni. A fiatal Gerának a rendőrséggel is meggyűlt a baja, egyszer majdnem betörtek egy játékterembe - ha megteszik, akár a fiatalkorúak börtönébe is kerülhetett volna. "Ekkor gondolkodtam el azon, mi az élet célja, mi akarok lenni. Az volt bennem, hogy én bűnöző leszek, egy igazi maffiózó, akitől mindenki retteg, aki betörésből és verekedésből él meg" - emlékezett vissza később. Tizenhat éves korára abbahagyta a focit és az iskolát, de amikor egyszer kint volt a Pécs NB I-es meccsén, azt látta, hogy így ő is tudna játszani, mert megvan hozzá a tehetsége.
Az apja végül elvitte a Hit Gyülekezetébe. Az ott tapasztaltak hatására megtért, és miután egy régi barátja azzal kereste meg, hogy nem lenne-e kedve a Kinizsi csapatában visszatérni, újrakezdte a focit. Ekkor még a saját apja sem hitte, hogy az életvitele miatt gyenge fizikumú fiú az NB III-nál magasabb szintre is eljuthat.
El mert menni a Fradihoz
A Harkánnyal 17 éves korától egy évig tényleg a harmadosztályban játszott, majd a Péccsel az NB I-be került, 71 meccsen 14 gólt szerzett. 21 éves volt, amikor 2000-ben lecsapott rá a Fradi - Gera nehezen ugyan, de rászánta magát arra, hogy a fővárosba költözzön.
Eleinte rossz fizikai állapotban volt, de amíg bírta erővel, nagyszerű dolgokat művelt a pályán, és hamar a szurkolók kedvence lett. Ekkor vált a védjegyévé a gólok utáni szaltó, melytől csak nemrég tanácsolták el az orvosai, az egészsége érdekében. A Ferencvárosban 115 bajnokin 32-szer szaltózhatott, kétszer nyert bajnoki címet és Magyar Kupát, a válogatottban pedig kulcsember lett.