Király – Fiola, Lang, Juhász, Kádár – Stieber, Gera, Tőzsér, Dzsudzsák (Simon Á. 88.) – Priskin (Németh 46.), Szalai (Nikolics 77.).
Ez volt az a magyar csapat, amely még Dárdai Pál irányításával és Stieber Zoltán bődületes góljával győzni tudott június közepén Helsinkiben, amivel kedvező helyzetbe hozta magát az Eb-selejtezőkből hátralévő négy fordulóra. Azóta Dárdait magához láncolta a Hertha, a nyár pedig elszaladt, nyakunkon két olyan meccs, amelyre mi mást is mondhatnánk, mint az elmúlt harminc évben alaposan elkoptatott "sorsdöntő" jelzőt.
Elsőként, szeptember 4-én, a szurkolók által legjobban várt meccs következik, a csoportot vezető Románia ellen, majd három nappal később Belfastba hivatalos az immár Bernd Storck által dirigált válogatott. Ott a sorozat meglepetéscsapata, az első körben a budapesti győzelmével Pintér Attila bukását előidéző északír válogatott szeretne repetázni belőlünk.
Bár Storckból eddig áradt a német magabiztosság, egyáltalán nem irigyeljük, hogy a szurkolók által nagyra becsült Dárdai helyén kell folytatnia a munkát. Négy körrel a vége előtt a harmadik helyen állnak Dzsudzsákék, és
elérhető közelségben van az automatikus Eb-részvételt jelentő első két hely valamelyike:
a románok három, az északírek két pontra vannak tőlünk. Már megírtuk, milyen veszélyeket rejt magában a pótselejtezőt érő harmadik hely, és maga Dárdai is megmondta a finnek elleni meccs után, hogy innentől meg kell célozni a másodikat.
És mi lehetne vajon a nyertes taktika? Felvázolunk néhány lehetséges opciót.
Storck sokszor elmondta már, hogy Dárdai irányvonalát akarja továbbvinni, márpedig ha valóban így tesz, akkor minden bizonnyal Király Gábort állítja majd a kapuba, az eddigi hat Eb-selejtezőn négyszer az ő nevével kezdődött a csapat, csak az északírek (Gulácsi Péter) és Feröer ellen (Dibusz Dénes) kapott más lehetőséget. Király visszatért Szombathelyre, és jelentős szerepe van abban, hogy az NB I-ben a Haladás hat kör alatt csak négy gólt kapott, és így a harmadik helyen áll.
Fiola, a Puskás Akadémia első válogatott játékosa Feröer ellen még csak csereként szállt be a szünetben, azóta viszont kirobbanthatatlan a védelem jobb oldaláról, és játékban is van, mind a hat bajnokin játszott. Juhász Roland helye normál esetben szintén atombiztos lenne, a Videoton védőjének azonban eddig elég keserű az idénye, sérülések mellett a bajnokcsapat katasztrofális formája sem használt az idegeinek, az NB I legutóbbi fordulójában kiállították.
Rutinja, fizikuma és intelligens játéka miatt azonban így is nagy szükség lenne rá a védelem közepén.
Juhász eddig minden Eb-selejtezőn játszott, mellette hol Lipták, hol Korcsmár, hol Lang, hol Kádár volt a másik belső védő, mi utóbbira szavaznánk, mert a legutóbbi hazai meccsen, a görögök ellen is meggyőzően működött együtt ez a kettős. Igaz, Kádárt kritizálták a lengyel lapok a gyengébben sikerült meccsei után, de a bajnokságban hatból ötször kezdő volt, ami nem azt mutatja, hogy ő lenne a Lech Poznan bűnbakja.
Kádár akár balhátvédként is játszhatna, ahogy tette azt legutóbb Finnországban, de a formája alapján Leandro jobb választás lenne. A Fradi brazil származású mindenese itthon volt már irányító, bal oldali középpályás, balbekk, védekező középpályás és belső védő is, mostani klubjában Mateos távozása óta az utóbbi poszton használták, de innen is osztogatta a gólpasszokat, miközben hátul is elvégezte a feladatát. A válogatottban azonban jobban mutatna a védelem bal oldalán, ahonnan a támadásokat is hatékonyan tudná segíteni.
Nehezebb a helyzet egy sorral előrébb, mivel Tőzsér Dánielnek csak augusztus végére lett csapata, a Kínában játszó Elek Ákos formáját pedig nem tudjuk megítélni, a statisztika annyit mutat, hogy a Csangcsun Jatajban 23 bajnokin 14-szer volt kezdő. A finnek és a görögök ellen ők ketten alkották a középpályán a védekező szekciót, a csapat ezeken a meccseken négy pontot szerzett, és egyetlen gólt sem kapott – kérdés,
Storck beteszi-e Tőzsért úgy, hogy a helsinki selejtező óta nem játszott éles meccsen.
A keretbe meglepetésre bekerült Nagy Ádám, a Fradi 20 éves középpályása is, akit Storck az U20-as csapatból jól ismer. Tőzsér helyén akár őt is el tudjuk képzelni, hiszen a Fradival egyre-másra érik a sikerélmények. Öt bajnokijából négyszer is kezdő volt, vagyis játékban van, de újoncként lenne kockázat a bevetésében.
Dárdainál a rázósabb meccseken 4-2-3-1-ben állt fel a csapat, és a támadó felfogású középpályásoknál lesz egy nagy hiányzónk,
Gera Zoltán sárga lapok miatt csak a lelátón ülhet a románok ellen.
Dzsudzsák Balázs ellenben biztosan ott lesz a kezdőben, pedig még csak ismerkedik a Bursasporral, de a menedzsere szerint annyira elkötelezett a válogatott iránt, hogy ezért döntött olyan gyorsan a törökök mellett. Stieber Zoltán parkolópályára került a Hamburgnál, pedig nem is olyan rég még azért írtunk róla, mert kiszorította Van der Vaartot.
Ő azonban megoldást jelenthet Gera helyén, játszott már Hamburgban is a csatárok mögött, a gyorsaságával és a rúgótechnikájával nincs gond, bár az igaz, hogy védekezésben Gera erősebbnek tűnik nála. Ha Stieber valóban középre kerül, akkor a térdműtétjéből felépült Lovrencsicsé lehet a jobb oldal.
Elöl szerencsére nagyobb a választék, Nikolics Nemanja és Németh Krisztián is remek formában van, ugyanakkor azt kicsit furcsálljuk, hogy Böde Dániel kimaradt. Ő ugyanis Nikolicshoz hasonlóan egyesnél is jobb gólátlagot hoz a bajnokijain, mindketten hétszer voltak eredményesek hat meccsen, de Némethnek sem kell szemlesütve járkálnia az MLS-ben produkált 8/21-es mutató miatt. A választásunk azért esett Nikolicsra, mert Némethnél erőszakosabb, az egycsatáros rendszerben így egy fokkal használhatóbbnak tűnik.
Ha marad a Dárdai-vonal:
Király – Fiola, Juhász, Kádár, Leandro – Tőzsér, Elek – Lovrencsics, Dzsudzsák, Stieber – Nikolics.
A románok ellen 1981 óta nem sikerült győzni, ezért biztos sokan vannak, akik azt szeretnék, hogy a csapat essen neki az ellenfélnek. Dárdai eddig csak Feröer és a finnek ellen vállalta be a klasszikus kétcsatáros játékot, Tórshavnban Szalai és Nikolics, Helsinkiben Priskin és Szalai kezdett.
Ha Storck bevállalná a 4-4-2-t, akkor egyszerű lenne a képlet, Dzsudzsák és Stieber kerülne a szélre, középen pedig Elek és Tőzsér dolga lenne a román támadások megszűrése, majd a labdák elosztása. Elöl logikus választás lehetne Nikolics mellé egy masszívabb csatártárs, ennek a kritériumnak Szalai mellett Priskin is megfelel, mivel előbbit jegelik Hoffenheimben, így Priskin lehetne a befutó.
A Slovanban játszó csatárt a termete miatt Dzsudzsák és Stieber könnyebben megtalálhatna a beadásokkal, mint Németh Krisztiánt, utóbbi viszont csereként az utolsó 25 percben tudna új lendületet adni a csapatnak, és a Priskin által remélhetőleg lefárasztott román védőknek komoly gondot okozhatna.
A támadó felállás:
Király – Fiola, Juhász, Kádár, Leandro – Stieber, Tőzsér, Elek, Dzsudzsák – Nikolics, Priskin.
Amikor még Dárdai volt a kapitány, az volt a megérzésünk, hogy a két szeptemberi meccsből a románok ellen rámegyünk egy döntetlenre, hogy aztán mindent feltegyünk a belfasti találkozóra, mivel elsőre az tűnik a nyerhetőbbnek.
Ugyanakkor fontos figyelembe venni, hogy mindössze három nap választja el egymástól a két selejtezőt, ami nem könnyíti meg a kapitány dolgát, tekintve, hogy a kulcsemberek közül többen is keveset játszottak, és így valószínűleg nincsenek kirobbanó fizikai állapotban. A románok három, az északírek két ponttal vannak előttünk, utóbbi riválisunk Feröerre és a finnekhez utazik, és rajtunk kívül a görögöket fogadja hazai pályán, nem rossz tehát a sorsolása.
Ezért is lenne óriási szükség a belfasti sikerre, így lehet, hogy Storck a románok ellen biztonsági felállást választ, hogy az egy pont tutira meglegyen. Ebben a formációban akár még egy belső védő is szerepet kaphat, amivel szilárdabb lehet a hátsó alakzat, viszont így a két szélső védő bátrabban léphet fel a támadásokhoz, mert van elég ember hátul.
Vagy akár itt használhatnánk ki, hogy Leandro több poszton is bevethető, Kádár kihúzodna a helyére balra, a Fradi játékosa pedig a középpályán kapna szerepet Tőzsér és Elek mellett. Lehet, hogy a világon egyedülálló felállás lenne, ha a középpályán egyszerre öt ballábas játékos kapna helyet.
Biztonsági felállás 1:
Király – Fiola, Juhász, Lang, Kádár, Leandro – Stieber, Tőzsér, Elek, Dzsudzsák – Nikolics.
Biztonsági felállás 2:
Király - Fiola, Juhász, Lang, Kádár – Stieber, Tőzsér, Leandro, Elek, Dzsudzsák – Nikolics
A magyar válogatott kerete:
Kapusok: Király Gábor (Szombathelyi Haladás), Dibusz Dénes (Ferencváros), Bogdán Ádám (FC Liverpool)
