A Hertha a legutóbbi fordulóban a 18. perctől emberhátrányban játszott a Schalke otthonában, mégis úgy tűnt, elvisz egy pontot. Aztán a 92. percben a Schalke 2-1-re győzött. Érezni még az utolsó pillanatban bekapott gól hatását az öltözőben?
Olyan gyorsan történnek a dolgok az idényben, olyan hamar szembesül az ember a következő akadállyal, hogy nincs idő sem egy szép győzelmet sokáig ünnepelni, sem egy fájdalmas vereség miatt hosszasan szomorkodni. Keddtől már a következő mérkőzésre kell felkészülni mentálisan és fizikálisan, úgyhogy már nálunk is az Ingolstadt ellen találkozó a téma.
Dárdai Pál elég temperamentumos tud lenni. Mi hangzott el a Schalke-meccs után? Dicsérte a csapatot a helytállásért vagy szétrobbant a dühtől?
Ő játékosként is csupaszív ember volt, sok szituációt a szenvedélye és az elhivatottsága révén fordított a maga javára. Ezeket az erényeket edzőként is megtartotta, és az értékelés során azt domborította ki, hogy a csapat 70 percen keresztül nagyon jó teljesítményt nyújtott.
A vereség elsősorban azért volt fájó, mert egészen közel voltunk a pontszerzéshez.
Ha emberhátrányban kikaptunk volna 3-1-re vagy 3-0-ra, mindenki azt mondta volna, ez benne van. Mi azonban 1-0 után egyenlíteni tudtunk, 45 százalékban birtokoltuk a labdát, ami óriási dolog tíz emberrel, ráadásul a 84. percben volt egy hatalmas helyzetünk. Pali mégis hideg fejjel elemezte a történteket.
Kilenc forduló után az 5. helyen áll a Hertha a Bundesligában, meglepte ez a jó szereplés?
Mindenképp várakozáson felüli, ahogy a csapat teljesít. A Bayern, a Dortmund, a Wolfsburg, a Mönchengladbach, a Schalke és a Leverkusen az anyagiakat és a játékoskeretet tekintve is előttünk van. A Herthát a többség a 9-14. helyre tette, anyagi szempontból a középmezőny aljához tartozunk. A keretet Pali igyekezett felfrissíteni dinamikusabb játékosokkal. A csapat gyors és élvezetes futballt játszik, ami sokakat meglepett. Az Ingolstadt vagy a Darmstadt beáll a bunkerba, és a pontrúgásokra apellál.
Tavasszal még a Hertha is sokszor ezt csinálta.
A játék minősége azóta javult, ezért is volt 65 ezer néző a Hamburg ellen. Az emberek is látják, hogy szórakoztató futballt játszik a csapat. A mostani Hertha a sok labdabirtoklás és a rövidpasszos játék révén próbálja az akaratát ráerőltetni az ellenfélre, elöl pedig Ibisevic, Kalou vagy Haragucsi villanása eldöntheti a meccset, de a második hullámból Darida vagy Stocker is odaérhet a kapu elé. Pali nagyon okosan belátta, hogy a kerethez kell a játékstílust igazítani, és ez a sokmozgásos, sok passzra épülő játék egyelőre eredményesnek bizonyul.
Az előző szezonban az utolsó fordulóban dőlt el, hogy élvonalbeli marad a Hertha, idén mi a célkitűzés?
Szerintem a Bundesligában a Bayernen kívül nem nagyon lehet a csapatoknak konkrét célkitűzése. Persze azt tudni lehet, hogy a Wolfsburg, a Schalke és a Dortmund méltán pályázhat a BL-helyekre. De a mezőny olyan kiegyenlített, hogy a csapatok többsége nem tudhatja, hogy a 8. vagy a 15. helyen zár majd. A Herthának az kell, hogy legyen a célja, hogy biztosan bennmaradjon, és tovább építse azt a játékstílust, amit most képvisel.
Mekkora szerepe van Dárdainak abban, hogy ilyen jól sikerült a rajt? Számít az, hogy most a teljes felkészülést vele csinálta a csapat, ellentétben az előző szezonnal, amikor év közben kellett beugrania?
Igen, a felkészülésnek óriási szerepe van a jó szereplésben. Visszakerült a csapathoz az az erőnléti edző, aki legutóbb a Schalkénál dolgozott, és a játékosok fizikailag nagyon jó állapotba kerültek, ami elengedhetetlen a Pali által favorizált játékstílushoz. A megfelelő fizikum pedig önbizalmat ad a játékosoknak, mert érzik, hogy 95 percen át képesek maximális sebességgel közlekedni a pályán.
A fizikai és taktikai felkészültsége a középmezőnyre predesztinálja a csapatot.
Ez egy magabiztosabb Hertha, ahol az edzőnek tiszta és érthető elképzelése van, a játékosok pedig tudják a pályán, hogy kinek mit kell csinálnia, mert minden precízen meg van tervezve és fel van építve.
Miben más Dárdai, mint azok az edzők, akik mellett korábban dolgozott?
Vannak olyan dolgok, amiket az ember nem tud megtanulni, és ő ebben nagyon jó, például képes átlátni a szituációkat pályán kívül és belül, megfelelően tudja összeválogatni az edzői stábot és a keretet. Olyan hangon és olyan érzékkel beszél a játékosokkal, hogy azok edzőként és emberként is elfogadják, a jelenléte és a kisugárzása pedig biztonságot ad nekik. Azt hiszem, a válogatottnál is azért tudott eredményes lenni, mert a játékosok a vezérüknek érezték, és olyan feladatokat szabott rájuk, amelyekről tudták, hogy képesek megcsinálni.
A Herthánál is ez a módszere: észszerű, megindokolt döntések, felesleges körök nélkül.
Fel van építve a rendszer, és a játékosok ezt elfogadják. Persze a tüzes magyar vér néha előjön belőle, de az újságírók, a vezetők is elfogadták ilyennek, mert látják, hogy működik, amit csinál.
A kapusok kérdésében ki dönt?
Az is erőssége Palinak, hogy ad a kollégái véleményére. Ehhez nyitott, jól működő kommunikáció szükséges, és ez nálunk megvan. Kikéri a véleményem, de a felelősség az övé, ő dönti el, hogy ki játsszon. Nekem az a feladatom, hogy úgy készítsem fel a kapusokat, hogy bármelyiküket is választja, megfelelő alternatíva legyen. A mostani szezont Kraft kezdte első számú kapusként, de a Wolfsburg elleni meccsen egy szögletnél a kapujából 7-8 méterre kimozdulva ütközött Naldóval, és megsérült a válla. Mezőnyjátékos ilyen sérüléssel talán tudna játszani, de egy kapus esetében meg kell várni a teljes felépülést. Az őt váltó Jarstein eddig nagyon jó teljesítményt nyújt, és nehéz döntés elé állítja majd a stábot, ha Kraft felépül.
Jarstein személye a magyar válogatottnak is érdekes, mivel tagja az Eb-pótselejtező-ellenfél Norvégia keretének. Mit kell róla tudni?
Felkészült, sokoldalú kapus, 31 éves lévén kellően rutinos, profi mentalitású és nyitott a változásokra. Stabil tagja a norvég válogatottnak, de az utóbbi időben a nála hat évvel fiatalabb Nyland védett, aki a nyáron igazolt az Ingolstadthoz, de ott eddig csak egy bajnokin szerepelt.
A Hertha eddig 14 pontot szerzett, ebből tízet otthon. Miért hatékonyabb ennyivel a csapat hazai pályán?
Az idegenbeli meccseinket csupa kemény ellenféllel játszottuk, többek között a Wolfsburggal, a Schalkéval és a Dortmunddal, ellenük pedig minden csapatnak nehéz vendégként pontot szerezni. Így is van már egy győzelmünk, az Augsburg ellen, és egy döntetlenünk Frankfurtból, de hosszabb folyamat, míg a csapat elhiszi, hogy idegenben is képes eredményesebben játszani.
A hétvégén a szintén 14 pontos Ingolstadt lesz az ellenfél, majd következik egy kupameccs a másodosztályú FSV Frankfurt ellen. Most fog eldőlni, hogy merre tart a csapat?
A helyezés annyira nem is adja vissza az erőviszonyokat, velünk együtt négy csapatnak van 14 pontja, a 4. és a 11. helyezett között csak négy pont a különbség, nagyot lehet tehát ugrani vagy visszaesni egy forduló után. Nekünk most az a fontos, hogy a Schalke ellen kiállított Ibisevic nélkül is stabilak legyünk. Azt kell kivívnunk, hogy Berlinbe úgy érkezzenek a csapatok, hogy
érezzük rajtuk a respektet, mert tudják, egy erős Hertha vár rájuk.
A lényeg, hogy ne csússzunk le a veszélyes zónába, ahol már a kiesés lehetősége miatti extra stressz is nyomasztja a játékosokat.
Milyen érzés a Herthánál dolgozni? Ez egy komoly múltú klub, míg az előző két német egyesülete, a Paderborn és a Hoffenheim inkább kiscsapatnak számít.
Berlinben minden sarkon érzed, hogy a városnak milyen történelme van. Ugyanez az érzés keríti hatalmába az embert, ha kijön az edzőpályára. A Paderborn nagyon új csapat, nincs hagyománya. A Hoffenheim csodálatos világ, ahogy az egészet felépítették, az olyan, mintha nem is ezen a bolygón lenne. Ugyanakkor nincs benne élet, szenvedély, kicsit steril. Berlinben nincsenek luxuskörülmények, de itt minden rezdülést megérzel, ahogy az emberek reagálnak a dolgokra, ahogy beleélik magukat, mint egy igazi szurkoló. Ha felveszed a Hertha-címeres szerelést, az egészen más érzés, libabőrös leszel tőle.
Milyen esélyt ad a válogatottnak a norvégok ellen?
Ha egy meccsen dőlne el a továbbjutás, több esélyünk lenne, egy oda-visszavágós párharcban jobban kijönnek a valós erőviszonyok. 60-40-et mondanék százalékban a norvégok javára.
És ha Dárdai lenne a kapitány?
Akkor nekünk adnék 60 százalékot. Úgy láttam, Pali idejében elhitték a játékosok, hogy nem számít, ki az esélyesebb. Pali hozta azt a mentalitást, amivel rekorder lett a Herthában, tudta, hogy kell szót érteni a játékosokkal, és a maximumot, vagy még többet kihozni belőlük. Azzal, hogy most az ő stábjából megmaradt embereket is eltávolították, eltűntek azok, akikben a játékosoknak is bizalmuk volt, és teljesen idegen arcok kerültek elő. Velük pedig ilyen rövid idő alatt nehéz lesz azt a kohéziós erőt felépíteni, ami egy ilyen szituációban döntő lehet.
Jól érzem, hogy kettőjük között gyakran szóba kerül a válogatott?
Hogyne. Paliban ott a kiirthatatlan remény, hogy az országunk futballját jobbá lehet tenni. Idealista típus, hisz abban, hogy komoly szemléletváltozás következik be a magyar labdarúgásban, és sikerült a struktúrát alulról felépíteni. Ahogy látom, a körülmények javulnak, nagyszerű dolog, hogy ennyit áldoznak a sportra, de az emberek a színházba is akkor mennek el, ha tudják, hogy színvonalas előadás vár rájuk.
Csak azért nem vesznek jegyet, mert kényelmes a szék.
Ebbe az irányba viszont nem igazán mozdult még el a focink. Megérdemlik a magyar emberek, a szurkolók, hogy kijusson a válogatott, de nem érzem, hogy ettől bármi is jobb lenne. Sokan meg vannak elégedve a mostani helyzettel azok közül, akik benne vannak a futballban, és jól meg is vannak fizetve. Hiányzik a többet, a jobbat akarás, hogy az emberek képezzék magukat, hogy ne az határozza meg, ki hova kerül, hogy kinek a csókosa, hanem az emberi kvalitások és a szakmai tudás. Félek, hogy ez a helyzet egy esetleges Eb-kijutással sem változna meg. De nem kritizálni, hanem bátorítani szeretném az otthon lévőket, hogy mindenki el tudja érni, amit szeretne. Mert nincs lehetetlen, ha az ember tesz érte. Nálunk viszont az az általános szemlélet, hogy majd túléljük valahogy, és megoldjuk a holnapot is.
Itthon sokan haragudtak a Herthára, amiért visszarendelte Dárdait. Ön mit gondol a döntésükről?
Szerintem megoldható lett volna, hogy továbbra is két helyen dolgozzon, de a Hertha vezetői talán féltek attól, hogy ha nem jönnek az eredmények, akkor a nyakukba varrják, hogy miért nem csak a klubjára koncentrál az edző. Pedig a válogatott szünetekben a Hertha-játékosok 70 százaléka hazamegy a csapatához, a többiekkel pedig a pályaedző tudott volna foglalkozni. Az biztos, hogy a magyar szurkolók körében a Hertha is szimpátiát váltott volna ki azzal, ha hagyja, hogy folytassa a munkáját, de valahol érthető, hogy a klub a saját érdekét tartotta szem előtt.
Kit tart a legjobb magyar kapusnak jelenleg?
Olyan nagy rálátásom nincs, de Dibusz Dénesről jókat hallottam, és amit tőle láttam, azok alapján elmondható, hogy azok közé tartozik, akik egy komolyabb bajnokságban is megállnák a helyüket.
És a liverpooli Bogdán Ádám?
Őt motivált, elkötelezett kapusnak ismertem meg, ezért meglepett kicsit, hogy a Liverpoolt választotta, ahol számítani lehetett rá, hogy Mignolet mögött kevés lehetőséghez jut. A játéknak azt a részét szeretem, ami a kapu előtt történik, és nem azt, ami a kispadon. Amikor a Feyenoordnál Dudek miatt nem jutottam szóhoz, annak ellenére eljöttem egy év után, hogy még három évig érvényes szerződésem volt, elég komoly fizetéssel. Védeni szerettem volna.
Ha már Dibuszt említette: a nyáron arról lehetett olvasni, hogy őt és Dzsudzsák Balázst is elvinné a Hertha. Ennek a pletykáknak mennyi valóságalapja volt?
Balázs esetében valós alapja volt, Pali szeretett volna egy olyan játékost, aki a szélen be tud menni a védők mögé, és a beadásokkal tömi a csatárokat. Dzsudzsák erre a szerepre alkalmas lehetett volna, de a megvásárlása anyagilag nem volt lehetséges. Dénes egy opció volt, az érkezésére akkor lehetett volna esély, ha a keretben lévő három kapus valamelyikétől megválik a klub. És még abban az esetben sem biztos, hogy a Fradival meg tudtunk volna egyezni.
Nem furcsa, hogy Királyt még 39 évesen sem lehet kirobbantani a válogatottból?
Nem hiszem, hogy a kor fontos lenne, Lehmann 40 évesen még a Stuttgartban védett, az amerikai Friedel a PL-ben szerepelt ennyi idősen, de mondhatnám Buffont is, aki 37 évesen is kezdő a Juventusban és az olasz válogatottban. Az orvosi háttérnek, a prevenciónak, a fizikai felkészítésnek hála
a kapusok esetében a korhatár kitolódott.
Ami sokkal nehezebb, az a mentális terhelés, hogy valaki minden edzésen motivált maradjon, hogy az évek múlásával is kihívásnak és büszkeségnek érezze, hogy a válogatottban véd. Arról Király nem tehet, hogy mögötte esetleg nincs olyan, akire nyugodt szívvel rábíznák a pozíciót a válogatottnál, és nem érzem, hogy az utóbbi időben kilógott volna a válogatottból, sőt inkább az erőssége volt.
Egyszer azt nyilatkozta, hogy a magyar kapusoknál a pszichikai stabilitás nincs még meg, ezért fordulhat elő, hogy bár sok kapusunk van külföldön, egyikük sem stabil kezdő egy igazi topcsapatnál. Mi lehet ennek az oka? Hogyan lehet ezt fejleszteni?
A magyar fiatalok már az utánpótlás szinten olyan meccseket játszanak, ahol a gondolkodás és a döntéshozatal gyorsasága, valamint a helyzetfelismerés tekintetében lemaradásban vannak a külföldön edződő társaikhoz képest. Igaz, az sem feltétlen jelent garanciát a fokozatos fejlődésre, ha valaki fiatalon kikerül. Nem mindenki tud megbirkózni azzal, hogy új környezetbe kerül, egy keményebb világba, ahol igazi versenyhelyzet van. Ezért vannak, akik visszafordulnak, és a könnyebb utat választják. Külföldön felismerték, mekkora szerepe van a sportpszichológusnak, otthon nagyon kevés egyesületnél veszik igénybe ezt a segítséget, pedig nagyon fontos lenne.
Nyaktól lefelé fel vagyunk készítve, de onnan fölfelé nem,
holott minden fontos döntés ott születik. Hiába vagy gyors, ruganyos, ha az agyad nem jól működik az igazán éles helyzetekben.
Mennyit változott a kapusedzés, mióta visszavonult a játéktól?
A módszerek azt követik, hogy a játék milyen irányba fejlődik. Nagy szerencsém volt a pályafutásom során, olyan edzőkkel dolgozhattam, mint Piski Elemér, Bicskei Bertalan, Pálinkás András, Kakas László, akik mindig követték, hogy miképp változik a játék, és a változás mit kíván a kapustól. Ez a döntő, ha ezt megérzed, átlátod, akkor úgy tudod felépíteni az edzéseket, hogy az elvárt elemeket belerakod az edzésmódszerekbe. Nagyon sokat változott a futball, nem lehet már felvenni a hazaadást, nincs már söprögető, ehelyett a csapatok három vagy négy védővel játszanak, és felgyorsult a játék, ami a kapustól is gyorsabb döntéseket igényel. Aztán ott vannak a labdák, azokat is folyamatosan fejlesztik, és nem mondhatni, hogy a kapusok érdekeit tartják szem előtt. Emlékszem, korábban azt kérték tőlem az edzőim, hogy próbáljak meg mindent lövést megfogni, de ha megnézzük a statisztikát,
a legtöbb gól 6-15 méteren belülről születik, nem lehet tehát elvárni a kapusoktól, hogy mindent fogjanak.
Fel lehet viszont készíteni őket arra, hogyan reagáljanak a lehető leggyorsabban. Egy másik statisztika szerint a meccseken a kapusok 70 százalékban lábbal érnek a labdához. Akkor nekem kapusedzőként ez alapján kéne felkészítenem őket? A kapus pozíciójából adódó ősi feladata száz éve is ugyanaz volt, de az eszköztára kiszélesedett: úgy is el tudja érni, ha 30 méterre is pontosan rúgja ki a labdát, vagy azzal is, ha támadóbb szellemben helyezkedik, és ezáltal odaér egy indításra.