Az utóbbi hetekben a nemrégiben befejeződött U17-es világbajnokság két sztárja, a spanyol Bojan Krkic és a német Tony Kroos is bemutatkozott hazája élvonalában, ám ne gondoljuk, hogy a két tinisztár bármilyen rekordot is felállított ezzel. Debütálásuk idején ugyanis már mindketten elmúltak 17 esztendősek, márpedig az európai topligákban ilyen "idősen" nem lehet csúcsot dönteni.
Az FC Barcelona ifjú titánja, az U17-es világbajnokság harmadik legjobb focistájának megválasztott Krkic augusztus 28-án töltötte be 17. életévét, és bár a Barca első csapatában egy barátságos mérkőzésen már tavasszal pályára lépett, hivatalos debütálására "csak" szeptember 16-án, a CA Osasuna ellen került sor, amikor már 17 éves és 22 napos volt.
Ami Kroost illeti, a korosztályos vébé legjobbja már az év elején, január 4-én megünnepelhette 17. születésnapját, így szeptember 26-i Bundesliga-debütálása idején közelebb volt a 18-hoz, mint a 17-hez. Természetesen mind a kettejüktől óriási teljesítmény, hogy ilyen fiatalon bemutatkozhattak hazájuk élvonalában, és alighanem nagy jövő áll előttük, de mind a Primera División, mind a Bundesliga történetében akadtak náluk sokkal ifjabb debütánsok, sőt, egyik európai topligában sem állíthattak volna fel új csúcsot ezzel a teljesítménnyel.
Az öt legrangosabb pontvadászat közül az angolnál a legnehezebb megállapítani a csúcstartó személyét, Angliában ugyanis a Premier League rajtjával valóságos új időszámítás kezdődött. Annyi bizonyos, hogy a Premiership rajtja, vagyis 1992 óta egy bizonyos Matthew Briggs volt a legfiatalabb játékos, aki pályára lépett, ráadásul erre nem is olyan régen került sor. A legutóbbi szezon utolsó fordulójában a Fulham FC-Middlesbrough FC összecsapáson a londoniak a 77. percben cserélték be az ifjú hátvédet, aki akkor mindössze 16 éves és 65 napos volt.
Briggs jelenleg is a Fulham keretének a tagja, de ebben a szezonban még nem kapott lehetőséget. Ami a Premier League előtti időket illeti, csak olyan adatot sikerült találni, amely nem veszi külön az élvonalat, hanem az összes profi angol ligára vonatkozik.
Eszerint két olyan focista is akadt, aki 15 évesen és 158 naposan pályára lépett a felnőttek között: 1929. szeptember 16-án a másodosztályban a Bradford Park Avenue színeiben a Millwall FC ellen bizonyos Albert Geldard, aki később szerepelt az Everton FC-ben és a Bolton Wanderersben is, és négyszeres angol válogatott lett; illetve a harmadik vonalban 1951. szeptember elsején a Wrexham FC játékosa, Ken Roberts, aki érdekes módon éppen a Bradford Park Avenue ellen állította be Geldard rekordját.
A Bundesliga csúcstartója, a török Nuri Sahin már majdnem 17 esztendős volt, amikor 2005. augusztus 6-án pályára lépett a Borussia Dortmund színeiben a német első osztályban: a középpályás 16 évesen és 335 naposan mutatkozott be klubjában. Ő egyébként nem sokkal később a török válogatottban is debütált, ráadásul góllal és éppen a németek ellen, jelenleg pedig a holland Feyenoord színeiben futballozik kölcsönben.
A francia rekorder viszont még 16. életévét sem töltötte be, amikor először pályára küldték az első osztályban. Az AS Saint-Etienne labdarúgója, Laurent Paganelli 1978. augusztus 25-én a Zöldek színeiben a Paris Saint-Germain otthonában kapott lehetőséget, pedig akkor még csak 15 éves és 300 napos volt.
A középpályás egészen 1983-ig maradt a Saint-Etienne-nél, és több mint 60 bajnokin 12 gólt ért el a csapatban, 1981-ben pedig bajnokságot is nyert az együttessel, később pedig játszott a Sporting Toulon Varban és az Olympique Avignonnais-ben is, ráadásul visszavonulását követően sem szakadt el a sportágtól: 1997 óta a Canal+ nevű televíziós csatorna szakkommentátora.
Olaszországban két olyan focista áll a ranglista élén, akik rendkívül fiatalon való bemutatkozásuk után hatalmas karriert futottak be. Amikor 1937. május 2-án, az AS Roma színeiben Amadeo Amadei először pályára lépett a Serie A-ban, mindössze 15 évesen és 281 naposan, akkor aligha gondolta, hogy majd 20 évvel később is az első osztályban kergeti majd a labdát, és 423 bajnokival, illetve 174 góllal a háta mögött vonul majd vissza. Utóbbi szám egyébként azt jelenti, hogy Amadei a Serie A góllövőinek örökranglistáján a tizedik helyet foglalja el.
A Roma mellett még az Internazionaléban és a Napoliban is megfordult támadó 13 alkalommal a válogatottban is játszott. Csak hét nappal volt nála idősebb bemutatkozásakor a minden idők egyik legjobb olasz játékosának tartott Gianni Rivera, aki 1959. június 2-án az Alessandria színeiben debütált a Serie A-ban, de később az AC Milannal lett világklasszis, és nyert három bajnokságot, két KEK-et, két BEK-et, egy Világkupát, miközben a válogatottal volt Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes, és 1969-ben aranylabdás lett.
Gianni Rivera (középen) az Alessandria csapatából indult el a hírnév felé
A "legfiatalabb" topligának azonban kétségtelenül a spanyol élvonal számít, hiszen a Primera Divisiónban a két legifjabb debütáns még csak 15 esztendős sem volt - igaz, ez nem manapság történt, hanem még a harmincas években. Az örökranglista második helyezettje, Manuel del Rio Illera még csak 14 éves és 281 napos volt, amikor 1935. március 31-én az Arenas de Getxo együttesében beállhatott az RCD Espanyol ellen.
Del Rio nem futott be nagy karriert, hiszen ezen a meccsen kívül csak egyszer lépett pályára a Primerában, szűk egy hónappal később, majd eltűnt a spanyol labdarúgás térképéről, mint ahogyan klubja is: az 1919-ben még kupát nyert Arenas manapság a negyedik vonalban vitézkedik. A spanyol élvonal történetének legfiatalabb focistája, Francisco Baos Rodríguez, művésznevén Sanson viszont legalább azt elmondhatja magáról, hogy még debütálása után 15 évvel is az első osztályban futballozott.
Bemutatkozása idején, 1939. december 31-én még csak 14 éves és 251 napos volt: akkor a Celta Vigo színeiben a Sevilla FC ellen rögtön a kezdők között szerepelt. Sanson játszott még a Sporting Gijónban és a Real Oviedóban is, majd visszatért Vigóba, és végül 167 első osztályú meccsel a háta mögött vonult vissza, azzal a tudattal, hogy alighanem örökre bírta magát a spanyol futball históriájába.