Senkit nem szeretnék kétségek között hagyni, úgyhogy mondom, amit tudunk. Marco Rossi, a Honvéd edzője a csúcson hagyta abba. (Magyar szinten mindenképpen, mert az igazi hegymászás csak júliusban kezdődött volna a nemzetközi kupaszerepléssel. Egy Euroliga-csoportkör az tényleg a csúcs, ezt a hegyet azonban kihagyta az olasz.)
A Fradi tavaly éppen a nemzetközi kupában kapott egy nagy pofont az albán ezüstérmes Partizani Tiranától. Ebbe a pofonba pedig annyira beleszédült, hogy a negyedik helyen kötött ki. Az MTK? Rossz volt a sorsolás, peches volt a csapat, nem segített az edzőváltás, nincs már Garami József sem.
Távol álljon tőlem, hogy ezekkel a válaszokkal megelégednénk, de nincs más a tarsolyban. Év közben az Origo is sokat kérdezett – nagyinterjút készítettünk Kubatov Gábor Fradi-elnökkel, Marco Rossi Honvéd-edzővel, de Thomas Doll Fradi-trénert sem hagytuk nyugodtan.
Marco Rossi március 21-én például ezt mondta. „Azt próbálom a játékosok fejébe verni, hogy merjenek álmodni, legyen kitartóak és motiváltak, mindig győzni akarjanak. Ha ezt fenn tudjuk tartani, márpedig nagyon úgy néz ki, hogy a játékosok alkalmasak rá, akkor visszatérhetünk Európába.
Szeretnék nyomot hagyni a Budapest Honvédnál, szeretném, hogy a klub nagyon hosszú történelemkönyvében nekem is legyen egy kis fejezetem, szeretném, hogy a játékosok ugyanezt akarják, ők is hozzátegyenek a Honvéd történelméhez valamit, és büszkén gondoljanak vissza az itt töltött évekre.”
Tényleg így beszél egy olyan edző, aki azt forgatja a fejében, hogy előbb bajnokságot nyer a csapatával, majd lelép a munkahelyéről? (Tudjuk, Rossi szerződése lejárt. De akkor is.) Mindez kissé életszerűtlen.
De akkor mi történt?
Rossi már sejtette, hogy az aranyérmet nyerő csapat nem tud egyben maradni? Netán tudta, hogy a magyar együttesek utóbbi évben nyújtott nemzetközi szereplése arra lenne jó, hogy július közepén oda-vissza verje az éppen aktuális bajnokot a kazah aranyérmes? Ugye, milyen jó lenne mindezt tudni? Egyszer talán majd kiderül a valódi ok.
Addig is emlékezzünk csak arra, amikor a Honvéd a mostanit megelőzően bajnokságot nyert. 1993-ban két munkamániás ember, a finn Martti Kuusela és Kiss László vezette a csúcsra a kispestieket. Kuusela egy kicsit tovább húzta, mint Rossi.
Neki megadatott a Manchester United elleni két BL-mérkőzés (a főtábla első fordulójában), aztán Benkő László elnök és Louis de Vries tulajdonos közösen mutatott ajtót a finn trénernek. A hivatalos indoklás szerint azért, mert túl jószívű volt a játékosaival. Huszonnégy év távlatából sem gondoljuk azt, hogy ez a magyarázat tökéletesen kielégítő lenne. Az őszinte szó már akkor is a magyar sport legnagyobb deficitje volt. De legalább az új edző megvan már: Rossi utóda a holland Erik van der Meer lett.
Amúgy a Honvéd bajnoksága azért is döbbenetes, mert a tizenkét csapatot számláló NB I-es mezőnyben akad pár olyan együttes, amelynek a pénzügyi lehetőségei messze jobbak, mint a Honvédé.
Hogy mennyire nem minden a pénz, arra tényleg a legjobb példa a Honvéd elsősége – miközben a Videotonnál, a Debrecennél vagy a Ferencvárosnál komolyan elgondolkodhatnak azon, mit kellett volna másképpen csinálni.
Ha csak a pénz számítana, akkor ez a három klub kibérelte volna a dobogó három fokát.
Ehhez képest a Debrecennek az utolsó pillanatig azon kellett izgulnia, hogy a következő idényt ne az NB II-ben kezdjék. Herczeg András, a Loki „last minute” vezetőedzője azonban behúzta az utolsó meccset a DVTK ellen – így a hétszeres bajnok a nyolcadik helyen zárta az idényt.
Utóbb majd biztosan azt mondják erre, hogy egy kisiklás belefér, a nyolcadik hely nem is akkora tragédia – pedig ennek a Debrecennek nem lett volna szabad így szerepelnie.
Az átgondolatlan edzőszerződtetés – sokan máig nem értik, miért kellett a portugál Leonel Pontest Debrecenbe vinni –, a kapkodás majdnem megbosszulta magát. Amikor tavasszal felmerült, hogy Pontest menesztik, hallani lehetett olyat, hogy a kifizetendő végkielégítés olyan magas lenne, hogy inkább hagyják őt dolgozni.
Erre az utolsó forduló előtt mégis kirúgták. Előtte elküldték a debreceni labdarúgó-akadémia összes portugál edzőjét. Mi változott a kora tavasz és a kora nyár között? Válaszol-e erre valaki?
Volt ennek a mezőnynek egy másik „szegénylegénye”, amelyről sokáig azt hittük, hogy meg tudja nyerni a bajnokságot.
A Vasas bronzérme azonban legalább akkora szenzáció, mint a Honvéd elsősége.
Arról nem is beszélve, hogy az angyalföldi csapat még a Magyar Kupát is megnyerheti – ehhez csak az Üllői úton kellene megvernie a hazai pályán futballozó Ferencvárost.
Hogy ez mennyire nem lehetetlen vállalkozás, arra éppen ez az idény szolgáltatott jó példát, mert a Vasas mindkét Üllői úti bajnokiján megszerezte a három pontot. A Fradinál most a háromszor nem léphetsz ugyanabba a folyóba mondást mormogják, hiszen a tavalyi bajnoknak az jelenthet némi szépségflastromot, ha megnyeri a Magyar Kupát.
Távol álljon tőlem az FTC és a Manchester United sorsának bárminemű összehasonlítása, de mindez kicsit arra hajaz, ahogy José Mourinho ráment az Európa Ligára.
A Premier League-ben hatodik helyen végzett United szezonját nagyszerűen el lehetett adni az EL-diadallal, ugyanez most a helyzet a Fradival, amelynek kupagyőzelme után nem kellene sok mindent magyarázni. A bajnokság elúszott, de a kupa!
Ugye milyen szépen hangzik? Arról nem is beszélve, hogy a Fradinak ez lenne sorozatban a harmadik Magyar Kupa-elsősége. Ilyen triplázásra a múltban a Ferencvároson kívül az MTK és a Győr volt képes. Ha pedig már a Vasasról beszélünk, mindenképpen mondjuk el, mennyire helyes és üdvözítő volt az a felfogás, ahogy Oenning edző bizalmat szavazott a fiatal magyar játékosoknak. De ugyanígy tett a Honvédnál Marco Rossi és a Haladásnál Mészöly Géza is.
Utóbbi együttes – a Haladás – csak azért nem lett ötödik, mert az utolsó fordulóban Sopronban kikapott a kieső Gyirmóttól.
Ez csúnya paca az amúgy nagyon szép szombathelyi leckekönyvön.
Van még egy edző, akiről érdemes megemlékezni ebben az írásban. A Paksot ötödik helyre kormányozó Csertői Aurél furcsa ember. Nem titkoljuk, hogy a bajnokság közben szerettünk volna vele egy nagyobb lélegzetű interjút készíteni, de Csertői elhárította ennek a lehetőségét. Az edzőre szinte skarlát betűként égett rá egy korábbi, eléggé szerencsétlen nyilatkozata. Csertői 2013 novemberében a Nemzeti Sport kérdésére azt mondta, hogy egy magyar edző a Barcelona tréningjét is le tudná vezetni. Egészen pontosan így szólt a kijelentés.
Mindannyian nagyon jól tudjuk, milyen edzésmunka folyik a Barcelonánál.”
A Nemzeti Sporttól a kolléga ekkor visszakérdezett, így a következő párbeszéd alakult ki:
Csak nem azt akarja mondani, hogy egy magyar edző is képes volna Barca-edzést vezényelni?
Dehogynem! Ne hülyéskedjünk már.
Nem baj, ha nem feltétlenül hiszem el?
Nem, bár ettől még biztos vagyok benne. Ezzel viszont még véletlenül sem azt mondom, hogy lehetne magyar edzője is a Barcelonának. Nem. De a futball ma már nyitott könyv, a magyar edzők pedig felkészültek.
Van egy olyan érzésünk, hogy a Paks edzője már ezerszer megbánta, hogy belesétált ebbe az utcába. Mindenesetre a viszonya most olyannyira ambivalens a magyar sportújságírókkal, hogy egyszerűen nem lehetett rávenni őt arra, hogy beszéljen. Pedig ezzel az ötödik helyezéssel ő lett a bajnokság legeredményesebb magyar edzője.
A Paks pedig az egész mezőny egyik legtisztességesebb csapata.
Az utolsó forduló előtt ugyanis semmi mást nem lehetett hallani, mint azt, hogy a biztos bennmaradó tolnaiak segítséget nyújtanak az MTK-nak ahhoz, hogy a fővárosi egylet ne essen ki. Nem így történt, ami mindenkit jó érzéssel tölthet el, talán még a most nagyon szomorú MTK-drukkereket is.
Miként az is örök rejtély marad, hogy az Egyesült Államokban álomállást betöltő Urbányi István miért hagyta ott a Sporting Kansas utánpótlás-igazgatói posztját a kieső Gyirmót kedvéért.
Év közben többször kérdeztük ezt Urbányitól, de ő mindig terelő választ adott, nagy kihívásról beszélt.
Mondjuk, ebben az egyben igaza van – ezzel a Gyirmóttal nem kiesni tényleg nagy kihívás lett volna.
De az sem világos, hogy a tavaly az NB II-ben bajnoki aranyat nyerő ifjabb Bene Ferencet miért kellett Gyirmótról elküldeni. Igazából csupa rejtély az Újpest szereplése – meg ez a Kecskemét – Megyeri út – Szolnok háromszög –, ha a hírek igazak, akkor a következő bajnokságban a szolnoki stadion lesz az Újpest hazai pályája.
Megfejthetetlen továbbá az MTK kiesése
(Kanta József és Torghelle Sándor személyében két egykor kiváló képességű futballistával is rendelkeztek), a budapesti kék-fehérek ebben a bajnokságban avatták fel az új Hidegkúti-stadiont, ahol jövőre NB II-es meccseket rendeznek.
Az MTK történetében volt már hasonlóra példa, de most nem lennénk arról meggyőződve, hogy a következő másodosztályú bajnokság sétagalopp lesz a számukra. Abban a mezőnyben olyan csapatok viaskodnak majd az első osztályba jutásért, mint a Gyirmót, a Nyíregyháza, a Békéscsaba, a Győri ETO. És az MTK.
Az MLSZ elnöke, Csányi Sándor viszont éppen a bajnokság befejezése előtt nem sokkal ismerte el, hogy az NB I nézőszámát nem sikerült növelni. A fordulók olykor bántó érdektelenség előtt zajlottak – mindennél többet mond az a tény, hogy a Groupama Arénában és a Debrecen stadionjában egyetlen bajnoki meccs sem vonzott abszolút telt házat. (Ilyet csak a 33. forduló bajnoki döntőjén, a Honvéd–Videoton meccsen regisztrálhattunk.)
Az MLSZ-nek az az elgondolása sem jött be, hogy a kevesebb tévés meccs több embert visz ki a stadionokba – a szurkolók inkább csak bosszankodhattak azon, hogy ha a kedvenceik bajnoki meccseiről értesüléseket akarnak szerezni, akkor az ötvenes-hatvanas évek módszeréhez, a rádiós Körkapcsoláshoz kellett folyamodniuk. A magyar bajnokság meccseinek nézőszámnövelése a mostani magyar futballvezetés számára az egyik legnagyobb kihívás.
Jogos a kérdés, hogy mennyit ér majd a tartomány, vagyis a szegénylegények bajnoksága. A Bajnokok Ligája és az Európa Liga selejtezőinek irgalmatlan kásahegyén borzasztó nehéz lesz átrágnia magát valamennyi magyar kupaindulónak.
Arról nem is beszélve, hogy ezek a selejtezők már június végén, július elején elkezdődnek.
Amíg az európai futball sztárjai a nyári pihenőjüket töltik, addig a magyar kupacsapatok játékosainak alig tíz napjuk marad erre.
Utána kezdődik (vagy folytatódik) a felkészülés, az alapozás, majd jönnek a nemzetközi meccsek gyötrelmei, meg az, hogy a Honvédnak egy négy évvel ezelőtti eltiltás miatt az első két hazai BL-selejtezőt zárt kapuk mögött kell lejátszania. Volt már olyan nyár (nem is olyan régen), amikor egyetlen magyar kupacsapat sem érte meg az augusztust. A legőszintébben mondjuk azt, hogy idén legyen ebből szeptember, legyen legalább egy EL-csoportkörös magyar csapat. Mondjuk, miközben tudjuk, hogy mindez legalább akkora szenzáció lenne, mint a Honvéd idei bajnoksága.