60 éves lett a világbajnok, nőfaló futballplayboy
1961. március 21-én Erlangenben született a világ futballjának egyik legnagyobb egyénisége, Lothar Matthäus. Vagyis – bármilyen hihetetlen – ez a sportos, sármos, nőfaló ember vasárnap 60 éves lett. Az ő 60 éve igazán regénybe illő, ahogy sokan írtak is már róla, és nyilván fognak is. Mert ő az, aki körül élete eddigi részében mindig forrt a levegő. Aki mindig tudott témát adni a médiának, a nyomában loholó újságíróknak, riportereknek. Sikeres karrier, kétes megítélésű edzői ténykedés, és izgalmas magánélet. Azt most még nem tudjuk (őt ismerve valószínűleg hamarosan majd igen) hogyan ünnepelte ezt a jeles évfordulót, ahogy azt sem tudjuk, hogyan ünnepelte az eddigi születésnapjait. Azt viszont tudjuk, hogy ezen ünnepi napok környékén mivel foglalatoskodott.
A 10. születésnapját vélhetően a családjával töltötte, mint az FC Herzogenaurach szép jövőben reménykedő focista palántája. Már ekkor is céltudatos, sikerorientált volt. És csatárként ontotta a gólokat.
Egy Hertha Aisch ellen 25-0-ra megnyert meccsen 13-szor talált be.
Ekkor hívta a közeli Erlangen csapata, ám a klubváltása állítólag azért nem jött össze, mert az őt leigazolni kívánó gárda nem adta meg neki azt a motort, amit kért. Így inkább maradt lakóhelyén. Herzogenaurach egy kis település Bajorországban, Nürnberg közelében, és arról híres, hogy ott alkották meg világhírű sportszergyártó cégeiket a Dassler testvérek. Egyikük az Adidast, másikuk a Pumát. Matthäus apja az utóbbinál dolgozott, a tinédzser szobájától 20-25 méterre, így amikor az Adidasban játszó Nürnberg hívta a fiút, lebeszélte őt.
Lehet, hogy ez a Puma-Adidas ellentét döntötte el a világ egyik legnagyobb focistájának sorsát?
Azt már soha nem fogjuk megtudni, hogy mi lett volna vele, ha a Nürnbergbe igazol. Azt viszont tudjuk, hol kezdődött profi karrierje. A kor egyik (nemcsak német, hanem világszinten is) legnagyobb csapata, a Borussia Mönchengladbach olyan anyagi lehetőségeket kínált neki, melynek köszönhetően akár minden nap vehetett volna egy új motort. Megdolgozott a pénzéért.
Fél évvel a 18. születésnapja után a Kaiserslautern otthonában játszott először Bundesliga-meccsen,
és a szezon további részében egyetlen bajnokiról sem hiányzott. A 19. születésnapján pont 19 Bundesliga-találkozó volt a háta mögött.
Még három hónappal sem volt túl ezen a napon, amikor a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott. Azonnal egy sorsdöntő mérkőzésen, a kor egyik legjobb válogatottja ellen. Az 1980-as Európa-bajnokságon Nápolyban, a ma már Diego Maradonáról elnevezett stadionban a Hollandia ellen 3-2-re megnyert találkozón debütált. Rosszul, mert mindkét gólt a beállása után kapta a német válogatott, ráadásul az egyiket 11-esből, melyet miatta ítéltek meg.
Ez volt az első válogatottsága a 150-ből.
Ám ennek köszönhetően a 20. születésnapját úgy ünnepelhette, hogy Európa-bajnok volt, gólt szerzett az Eintracht Frankfurt elleni (vesztes) UEFA Kupa-döntőben, és meghatározó tagja volt a Gladbachnak. És hamarosan férj is, ugyanis összeházasodott Silviával, aki így emlékezett a világsztárrá válása előtti időkre:
Mönchengladbachban a pályaudvar közelében két kis szobából álló lakásban éltünk, a WC pedig a folyosón volt."
Ám hamarosan ez is megváltozott. Előbb csak a Ruhr-vidéki városon belül költözött Matthäus, majd visszatért Bajorországba. De természetesen nem Herzogenaurachba, hanem Münchenbe. A klubváltás hozta az első komolyabb vihart a sztár életében. Ugyanis a Gladbach mezében az utolsó mérkőzését a leendő klubja, a Bayern ellen vívta. A Német Kupa döntőjében. Ahol 120 perc után döntetlen volt az állás. Vagyis jöttek a 11-esek, és jött egy olyan szituáció, melyből nem jöhetett ki jól. Ugyanis ha nyer, akkor elveszi leendő társaitól (és saját magától) a Kupagyőztesek Európa-kupájában szereplés lehetőségét, mely sorozat akkor magasabban jegyzett volt, mint az UEFA Kupa. Nem akart vállalni 11-est, de edzője, Jupp Heynckes erőltette.
Elsőként rúgott, és csúnyán hibázott.
Ez volt annak a három büntetőnek az egyike, melyet tétmeccsen kihagyott pályafutása során. Nem mindegyik Gladbach-szurkoló hitte el, hogy véletlenül rúgta fölé.
Így viszont új csapatával a KEK-ben szerepelhetett, és rögtön első müncheni évében német bajnok lett. 1986-ban a 25. születésnapját úgy ünnepelhette, hogy az Európa-bajnoki cím és az UEFA Kupa második hely mellett vb-ezüstje és Bundesliga-aranya is volt. És világbajnoki győzelemre készült Mexikóban.
Ez akkor még nem jött neki össze, a döntőben hiába őrizte tökéletesen Diego Maradonát 90 percen át, az argentin klasszis egyetlen passza azt jelentette, hogy Matthäus másodszor is ezüstérmet vitt haza világbajnokságról.
A haza akkor Münchent jelentette, ahogy az 1987-es Bajnokcsapatok Európa-kupája döntő után is, amikor Madjer emlékezetes megmozdulása okozta a vesztét.
A '80-as évek elején a világ legjobb emberfogója volt, de aztán folyamatosan kinőtt abból a szerepből. A '86-os vb fináléja előtt még az volt a vélekedés, hogy 10 ember harcol 10 ellen, és lesz egy Maradona-Matthäus párviadal. Ám a Bayernben már egyre inkább a játék fazonjának szabása volt a feladata. És ez még jobban megváltozott, amikor Jupp Heynckes és Udo Lattek után a kor egy még nagyobb edzőjével dolgozhatott együtt. Ám ehhez nemcsak klubot, hanem országot is kellett váltania.
Három bajnoki címmel és a vesztes BEK-döntővel búcsúzott először Münchentől, Milánóba költözött Silviával és két lányukkal. 1989-ben a 28. szülinapján már az északolasz városban köszöntötték fel. Az Internél
a Bayernnél megszokott 8-as mezt kérte magának, de edzője, Giovanni Trapattoni rábeszélte a 10-esre.
Matthäus szerint ez a számára mágikusnak tűnő szám megváltoztatta a futballhoz való viszonyát. De a 10-est abszolút kiérdemelte, ugyanis ekkor már nem embert fogott, mint az 1986-os vb-döntőben, hanem játékmesterként színezte a játékot. És az első milánói évében bajnok lett. Ekkor Trapattoni ezt mondta róla:
Tisztelem Platinit, csodálom Maradonát, de ahhoz, hogy győzzek, Matthäusra van szükségem."
Ezzel Franz Beckenbauer, a német válogatott csapatfőnöke (edzői diploma hiányában ez a titulus járt neki) is így volt.
Az 1990-es olaszországi vb-n Matthäus vezérletével világbajnok lett a német válogatott.
Sőt, a csapat kapitányaként ő vehette át a trófeát. A 30. születésnapjára a válogatottal már mindent megnyert, két futballnagyhatalom bajnokságában is csúcsra ért, és megkapta a fociban létező legnagyobb egyéni elismerést, az Aranylabdát.
Sok focistát ekkor már nem sok minden motivál, de ő ezen a téren is kiemelkedett a többiek közül. Sőt, egyre magasabb fokozatba kapcsolt, és nem csak a pályán.
A német egyesítés után a megnőtt lakosságú ország legvonzóbb férfiúi közé választották,
és úgy érezte, hogy kár lenne, ha ezt a tulajdonságát csak egy hölgy élvezhetné. Visszaköltözött Münchenbe, elvált lányai anyjától, és ettől kezdve nemcsak a szaklapoknak adott folyamatosan témát, hanem a bulvároknak is.
Az edzéseken kívül állandóan „úton volt". Iskolákba járt a fiatalokhoz, partikon jelent meg, ahová ismert közéleti személyiségek jártak, és a hölgyek közeledését sem utasította el. A világ talán első celebfocistája lett, aki nagyban hozzájárult, hogy ez a műfaj egyre jobban teret tudjon nyerni.
Ilyen téren sokat köszönhet neki Beckham, Ibrahimovic, Ronaldo vagy Neymar.
Matthäusnál az egyéb elfoglaltságai soha nem mentek a játék rovására. 1996-ban, 36 évesen már a sok bajnoki cím mellett két UEFA Kupa diadala is volt klubszinten, és a két lánya mellett már egy fia is, második feleségének, a svájci modellnek és hivatásos celebnek, Lolitának köszönhetően.
Még mindig bírta a tempót. Zsinórban hét évet húzott le a német rekordbajnoknál, abszolút kulcsemberként. Igaz, egyre hátrébb szorult a pályán, de kitalált magának egy új posztot, az irányító középső védőt. Újabb bajnoki címeket szerzett, és csak egy igazán nagy kudarcot kellett ott elszenvednie: az 1999-es BL-döntőt.
Amikor lecserélte edzője, Ottmar Hitzfeld, még kupagyőzelemre állt a Bayern, és semmi nem utalt rá, hogy elveszítheti a meccset. Ha ez valamilyen szinten is benne lett volna a játékban, biztos pályán marad. Hivatalosan fáradtság miatt adta át a helyét a 80. percben. A Bayern két évvel később kiköszörülte azt a csorbát, de akkor Matthäus már nem volt a csapatnál. 2000. március 8-án egy Real Madrid elleni 4-1-es BL-varázslat után repülőre ült, és meg sem állt New Yorkig. A 39. születésnapját már ott ünnepelte, de nem vakáció keretében, ugyanis öt nappal később a Miami Fusion ellen bemutatkozott egy harmadik bajnokságban is.
Soha nem késő valamit elkezdeni. Így gondolta ezt a magánéletében is, ugyanis Lolita helyett a Bayern csodadoktorának, Hans-Wilhelm Müller-Wohlfahrtnak még tinédzser lányával költözött oda.
Kiharcolta a csapatával a rájátszást, de közben az Európa-bajnokságra visszautazott, hogy részese legyen a német válogatott egyik legnagyobb kudarcának. Persze amikor hagyta magát hazacsábítani, akkor még nem tudta, hogy ez a kontinenstorna csak hárommeccses lesz a németeknek. Érmet nem vihetett innen haza, ám az sem kis bravúr, hogy ismét beválogatták. 20 évvel és 6 nappal az első válogatott mérkőzése után szintén egy Eb-meccsen játszott utoljára a válogatottban. 150. fellépése volt az, és 3-0-s megalázó vereség Portugáliától. Öt vb-n és négy Eb-n szerepelt.
A New Jersey-i csapattal az elődöntőig jutott, tulajdonképpen ez sem kudarc, bár tragikomikus, hogy egy ilyen formátumú focistának egy Chicago Fire-New Jersey MetroStars volt az utolsó profi mérkőzése. Volt neki hivatalos búcsúmeccse is, de erre azért nem emlékszik senki szívesen, mert egy olyan felesleges pénzügyi vita keveredett belőle,
amely után a Bayern mindenható ura, Uli Hoeness azt mondta, hogy amíg neki szava van Münchenben, addig Matthäus sem kertész, sem pályamunkás nem lehet a klubnál.
Annál a klubnál, melynek tagjaként 7 bajnoki címet, 3 Német Kupát és 1 UEFA Kupát nyert. Továbbá kétszer szerepelt BEK/BL-döntőben.
A 40. születésnapját már nem aktív focistaként ünnepelte. És még abban az évben elkezdte az edzői karrierjét, amely sikerek terén meg sem közelíti a játékos pályafutását. Talán nem is kellett volna belefognia, bár
a kezdet a Rapid Wiennél és a Partizan Beogradnál biztató volt. Utóbbival bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. A kétéves magyarországi szerepvállalására még mindenki emlékszik nálunk, és mindenkinek van róla véleménye.
Az tény, hogy nem jutott ki a válogatottunkkal a 2006-os németországi vb-re, de az előtte lévő 9 világeseményen sem voltak ott legjobbjaink. Az 1986 és 2006 közötti időszakban talán egyetlen kapitányunk sem tudott olyan gyenge állományból válogatni, mint ö. Ezen focisták viszont neki köszönhetően olyan sztárok ellen játszhattak, akik barátságos mérkőzésen aligha akarnak velünk találkozni, ha nem Matthäus a kapitány. Meccseinek majdnem 40%-át megnyerte,
ezen a téren megelőzi pl. Verebes Józsefet, Mészöly Kálmánt, Csank Jánost vagy Bicskei Bertalant.
Nem tudjuk, hogy mire lenne képes, ha egy jó anyagból válogathatna. Valószínűleg az ő igazi terepe egy válogatott irányítása lenne, mert egy klubcsapat felépítéséhez nincs türelme, kitartása.
Mindenesetre az 50. születésnapját bolgár szövetségi kapitányként ünnepelte, már nem a negyedik feleségével és még nem az ötödikkel. A gyerekkori szerelmet jelentő Silvia, majd a svájci modell, Lolita után a szerb üzletasszonnyal, Marijanával, az ukrán modellel, Krisztinával és a 27 évvel fiatalabb Anasztaszijával is hivatalosan kötötte össze életét „holtomiglan-holtodiglan". Talán az utóbbival ünnepli a 60. születésnapját, bár ezt Matthäusnál nem lehet biztosra venni.
Az viszont biztos, hogy nem a MetroStarsban lépett utoljára pályára hivatalos mérkőzésen.
2018-ban, 57 évesen játszott a Herzogenaurach-Sp.Vgg. Hüttenbach, hatodosztályú mérkőzésen.
Csapatkapitányként ő vezette ki azt a csapatot, melyben megtanult focizni, és 50 percig játszott benne. Majd együtt ünnepelte alkalmi társaival a 3-0-s győzelmet és a bajnoki címet. A focista, aki a BEK/BL-címen kívül mindent megnyert, mosolyogva mondta ezen találkozó után: „A csapat annak ellenére győzött, hogy komoly hátrányban volt miattam. Igyekeztem irányítani, jól megjátszani a labdákat, de ezen túl nem sokat tettem hozzá a sikerhez. Viszont teljesült az a nagy álmom, hogy ebben a csapatban vívjam az utolsó hivatalos mérkőzésemet."
Ezzel talán hivatalosan is pontot tett az így 40 évesre húzódó felnőtt pályafutása végére.
Az edzői karrierje viszont 10 év szünet után akár folytatódhat is. Ugyanis a német válogatott szövetségi kapitányi posztja megüresedik a nyáron.
Nem sok jelölt van, és akiknek a neve komolyan szóba került, az szinte mind állásban van, ami érthető. Mivel Matthäust hálás dolog mindenről kérdezni, mert van véleménye, ezért ezzel kapcsolatban is megkereste őt a sajtó. Az első pillanatban Ralf Rangnick nevét mondta. Ám egyre többen vannak, akik úgy gondolják, hogy az utoljára a kispadról majdnem 10 éve irányító Matthäus lenne a legjobb megoldás. A teljesség igénye nélkül így véli ezt egykori játékostársai közül Andreas Brehme, Jürgen Kohler és még az a Stefan Effenberg is, akinek 2003-ban megjelent önéletrajzi könyvének
a „Mit tud Lothar Matthäus a futballról?" című fejezete egy teljesen üres oldalból áll.
Olyan edzők is támogatnák szövetségi kapitányi kinevezését, mint Armin Veh, Friedhelm Funkel, vagy a legendás Ottmar Hitzfeld, aki az ezredfordulón nem vállalta ugyanezt a feladatot. Most Matthäusszal kapcsolatban ezt mondta:
Világklasszis játékos volt, van edzői tapasztalata, és szakkommentátorként, szakíróként képben van a világ labdarúgásának aktuális eseményeit illetően."
Ha Ottmar Hitzfeld szavai nem lennének eléggé fajsúlyosak, egy még nagyobb ember, a német labdarúgás császára, Franz Beckenbauer is azt mondta, hogy ő lenne az ideális megoldás, mert óriási rutinja van, és remekül ismeri a világ labdarúgását. Nem ördögtől való az ötlet, mert egy német válogatott élén álló edzőnek nem focizni kell megtanítani játékosait, de még csak nem is az alapvető taktikai fogásokra. Erre a legjobb példa éppen maga Beckenbauer, aki kapitányi ténykedése kezdetekor megnézte választottjait (köztük Matthäust is), és arra jutott, hogy egyvalamit nem tud a többségük: a német himnusz szövegét. Úgyhogy az első közös edzőtábor egyik fő feladata volt megtanítani mindegyikükkel a nemzeti éneket. Vagyis egy minden téren kellő rutinnal, tekintéllyel, tapasztalattal rendelkező sportember, mint Matthäus, többet érhet (egy megalapozott szaktudással bíró segítővel az oldalán) a német válogatott élén, mint egy 30 éve közepes csapatoknál pallérozódó klubedző.
Bizonyítja ezt Matthäus két világbajnok társa, Rudi Völler és Jürgen Klinsmann is, akik egy nehéz időszakban lettek kapitányok,
és az adott helyzetből kihozták a maximumot. Beckenbauer pedig az edzőképző elvégzése nélkül vezette kétszer világbajnoki döntőbe csapatát, és 1990-ben meg is nyerte azt Matthäusékkal.
Lehet, hogy a 60. születésnapját még nagy parti keretében, mint civil ünnepli Lothar Matthäus, ám nincs kizárva, hogy majd a hetvenediket, mint a német válogatott szövetségi kapitánya. Például két világraszóló siker között.
origo.hu
Kiderült, mire szánta a gyógykezelésre összegyűjtött pénzt a halála esetén Tompos Kátya
origo.hu
Ezt a szívdöglesztően szexi nőt volt képes elhagyni a Real Madrid egykori játékosa - galéria
borsonline.hu
Ismert sportoló volt a verőcei hajótragédia egyik áldozata
mandiner.hu
Magyar Péter hatósággal tiltatná be a Fidesz békepárti kampányát, de lehet, még a Facebookot is ráküldi
ripost.hu
A tudósok is elsápadtak attól, ami az óceán mélyén felbukkant
vg.hu
Nem udvariasságból köszönnek a légiutas-kísérők felszálláskor – kiderült a valódi indok
origo.hu
Mutatjuk milyen volt a tizedik Békemenet-demonstráció
nemzetisport.hu
A Real Madrid és Ancelotti „kisajátította” magának a Bajnokok Ligáját – statisztikák
origo.hu
A Fradi is hatalmasat nyert a Real Madrid Bajnokok Ligája-győzelmével
origo.hu
Óriási luxuslakás, többmilliós fizetés - így él a BL-döntős magyar kézicsapat edzője nálunk
origo.hu
A Barcelonán röhögnek a Real Madrid sikere után - BL-mémek
origo.hu
