Az őrületbe passzolták ellenfeleiket a spanyolok

A torna előtt a spanyol válogatott számított a világbajnokság nagy esélyesének, így Xaviék aranyérme gyakorlatilag nem jelentett meglepetést. Spanyolország győzelme bizonyította, hogy bár a védekező felfogás egyre elterjedtebb a labdarúgásban, még mindig lehet bátor és szép támadójátékkal nyerni, még ha ez a spanyolok esetében nem is az ellenfél kapuhoz préselését jelenti. A Spanyolországban "tiki-taka" néven emlegetett stílus sokaknak talán unalmas, az ellenfelek felőrlésére azonban jelenleg a legjobb módszernek tűnik.

A svájciak nagyon büszkék lehetnek csapatukra: egyedül nekik sikerült legyőzniük a világbajnokságon a későbbi aranyérmest. A Dél-Afrikába a torna favoritjaként érkezett Spanyolország ugyanis vereséggel rajtolt, és akkor úgy tűnt, hogy a csapat labdabirtokláson és passzjátékon alapuló taktikája nem alkalmas arra, hogy Xaviék az Európa-bajnoki cím után a világbajnoki trófeát is begyűjtsék. A spanyolok bemutatkozó mérkőzésükön is sokkal többet birtokolták a labdát, szinte letáboroztak az ellenfél kapuja előtt, ám a mérkőzés egyetlen gólját mégis a svájciak szerezték.

Kellettek a bravúros védések

Ennek ellenére Vicente del Bosque nem változtatott csapata játékán, és a folytatásban ugyanezzel a játékstílussal Spanyolország legyőzhetetlennek bizonyult. A csapat később sem lett sokkal gólerősebb, az egyenes kieséses szakaszban minden találkozón csak egyszer volt eredményes, azonban a nyolcaddöntőtől kezdve nem is kapott gólt.

Sokszor úgy tűnt, hogy a spanyolok célja nem is annyira a gólszerzés, hanem a mérkőzés kontrollálása, márpedig ha náluk van a labda, akkor az ellenfél biztosan nem tud betalálni. Ennek persze megvannak a maga veszélyei, mint az rögtön az első meccsen kiderült, és a hollandok elleni fináléban sem sok hiányzott ahhoz, hogy Andrés Iniestáék ugyanúgy járjanak, mint Svájc ellen, hiszen Arjen Robben óriási ziccert hibázott - vagy ha úgy vesszük, Iker Casillas védett hatalmasat.

A Real Madrid kapusának elévülhetetlen érdemei vannak a világbajnoki cím megszerzésében, hiszen csak nagyon kevés dolga akadt (a hét összecsapáson mindössze 17-szer kellett védenie, vagyis meccsenként kevesebb, mint háromszor), akkor viszont szinte mindig bravúrt kellett bemutatnia. Paraguay ellen tizenegyest védett, Németország ellen Toni Kroos ziccerét fogta, a döntőben pedig Robben ziccerénél is a helyén volt. Ám az, hogy Spanyolország kapott gól nélkül tudta le az egyenes kieséses szakaszt, nem csak Casillasnak köszönhető, hanem az egész csapatnak, amely igazolta a régi állítást, amely szerint a legjobb védekezés a támadás.

Az ellenfél csak üldözte a labdát

Az ellenfelek ugyanis nem azért nem tudtak gólt szerezni, mert a spanyol hátvédek hősiesen blokkoltak minden lövési kísérletet, vagy tíz emberrel védekeztek volna. Éppen ellenkezőleg: a spanyolok igyekeztek támadni, kezükben tartani a mérkőzést, birtokolni a labdát. Utóbbi nem feltétlenül azt jelentette, hogy közvetlenül az ellenfél kapuja előtt passzolgattak, sőt, Xaviék gyakran kifejezetten türelmesen játszottak, mint akik biztosak abban, hogy előbb-utóbb úgyis sikerült kifárasztaniuk az ellenfelet - és igazuk is volt.

"Amikor végre sikerült megszereznünk a labdát, akkor olyan fáradtak voltunk attól, hogy előtte perceken keresztül csak nyomoztuk, hogy már semmit sem tudtunk kezdeni vele" - nyilatkozta például a Spanyolország-Németország elődöntő után Miroslav Klose. Nem arról volt szó, hogy a korábban Anglia és Argentína ellen is négy gólt szerzett német csapat nem akart támadni, hanem a spanyolok egyszerűen nem engedték ezt.

A statisztikák mutatják, hogy a spanyolok valósággal az őrületbe passzolták ellenfeleiket. A torna hét legtöbbet passzoló játékosa közül hat spanyol, egyedül Bastian Schweinsteiger férkőzött közéjük. A legtöbb passzt természetesen Xavi adta, aki mind a hét mérkőzést végigjátszotta, és összesen 669 alkalommal játszotta meg társait, mégpedig 81 százalékos pontossággal. A szintén az összes mérkőzésen szerepelt Sergio Busquets még nála is precízebb volt, ő 88 százalékos hatékonysággal passzolt - ebből 96 alkalommal éppen Xavinak.

A spanyol futballisták összesen 3803 passzt adtak a torna során, majd ezerrel többet, mint a ranglista második helyezettje, Németország, pontosság szempontjából pedig szintén a spanyolok voltak a legjobbak 80 százalékkal.

Győzelem a Barcelona jegyében

A Spanyolországban "tiki-taka" néven emlegetett stílus sokaknak unalmasnak tűnhet, akárcsak a sorozatban elért 1-0-s győzelmek. A taktika azonban, mint az eredmények is mutatják, rendkívül hatékony, arról nem is beszélve, hogy a spanyolok technikai fölénye arra késztette az ellenfelek többségét, hogy tíz emberrel védekezzenek, egy sikeres kontrában bízva. Ebből a szempontból Vicente del Bosque együttese a saját stílusának a csapdájába került, akárcsak az FC Barcelona.

A párhuzam nem véletlen, hiszen a világbajnok együttes alapvetően a katalánokra épül, akiket az Internazionale éppen ezzel a taktikával állított meg a Bajnokok Ligája elődöntőjében. Akkor José Mourinho így nyilatkozott tervéről: "Ha nekem csak egy kis autóm van, az ellenfélnek pedig egy Ferrarija, akkor csak úgy versenyezhetek vele, ha cukrot öntök a benzintartályába". A milánóiaknak ez sikerült, a világbajnokságon viszont csak Svájcnak, és az a lépéshiba még belefért a spanyoloknak.

Xavi a soványnak tartott 1-0-s győzelmeket is megvédte az El País hasábjain. "Mégis mit gondoltak az emberek? Hogy minden meccsünkön 3-0-ra nyerünk? Az ellenfelek nem ostobák, tudják, hogy Európa-bajnokok vagyunk, ismerik a játékunkat. Minden pillanatban tapadnak ránk, foggal-körömmel védekeznek, nincs egyetlen szabad méter a pályán, egyetlen másodperc nyugtunk sem. Igyekszünk minél gyorsabban passzolni, és fantasztikusan futballozunk" - jelentette ki a középpályás.

Del Bosque és a csapatjáték megdicsőülése

A spanyol aranyérem a csapatjáték diadala, amit bizonyít, hogy a torna két legjobb játékosát nem a világbajnok adja - David Villa a harmadik lett Diego Forlán és Wesley Sneijder mögött. Mindez persze valószínűleg egyetlen spanyol szurkolót sem zavar, hiszen a válogatott olyan bravúrt hajtott végre, ami eddig egyedül az NSZK-nak sikerült még 1974-ben: Eb-címvédőként nyert világbajnokságot.

Az aranyérem a szövetségi kapitány, Del Bosque számára is óriási dicsőség. A szakember nehéz feladatot vállalt, hiszen az Európa-bajnoki cím után a remek vb-szereplés kötelező feladat volt, és a szimpatikus mester itt is bizonyított. Így aztán elmondhatja magáról, hogy szinte mindent megnyert, ami csak edző számára lehetséges: a Real Madriddal kétszer volt spanyol bajnok, kétszer hódította el a Bajnokok Ligáját, megnyerte az Európai Szuperkupát és a Világkupát is, most pedig a válogatottal világbajnok lett.

www.global-soccer.eu