„Az első tapasztalataim kicsit felemásak – vágott bele Tusup, amikor arról kérdeztük, milyenek a benyomásai az új klub indulásának első napján. – Mindenekelőtt el kell mondanom, fantasztikus volt látni, mennyi tehetséges és lelkes fiatal jelentkezett a csapatunkba. A bemutatkozásokon mindegyikük keményen dolgozott, hogy megmutassa, mire képes. Mindannyiunknak életre szóló élmény volt.”
De nehézségekkel is szembetalálták magukat, be kellett ugyanis látniuk, hogy a magyar rendszer az eredmények hajszolására van kihegyezve, ők ezzel szemben a készségek fejlesztését szorgalmazzák. „Ebben az időszakban elsődlegesen olyan gyerekekkel foglalkozunk, akik már tudnak úszni” – mondta Tusup, hozzátéve, hogy az úszásoktatást csak a későbbiekben kezdik meg. Viszont azok a fiatalok, akik még nem nyertek felvételt az úszóklubba, nem kerülnek ki a rendszerből, idővel csatlakozhatnak a csapathoz.
„Elkeserítő érzés volt, hogy sok olyan gyereknek kellett ez alkalommal nemet mondanunk, akik bár rengeteg időt és munkát fektettek a bemutatkozásukba, de önhibájukon kívül nem feleltek meg alapvető követelményeknek” – jegyezte meg Tusup. Szerinte többen annak ellenére is komoly technikai hiányosságokkal küzdöttek, hogy némelyikük öt éve járt már úszni.
A Blikkben közben egy szülő arra panaszkodott: a klubjuk kiszorította a Jövő SC úszóit a Komjádiból, akiknek így a Tüskecsarnokban kell edzeniük. Tusup elmondta, hogy Hosszú a riói olimpiára a Komjádi uszodában készült, ezért nem volt kérdés, hogy az Iron Aquatics versenyzőjeként továbbra is itt szeretne edzeni: egyértelmű volt, hogy „az úszóklubnak a Komjádi lesz a legmegfelelőbb hely”, már csak az ottani profi csapat miatt is.
Az edző szerint a Tüskecsarnokban egy jól felszerelt uszoda várja az oda átkerülő csoportokat: „Az egy vadonatúj uszoda, a legkorszerűbb felszereléssel és kiváló 50 méteres pályákkal.
Minden adott ahhoz, hogy a gyerekek profi körülmények között edzhessenek.”
Szerinte a szülők ellenállásának nem az edzések megváltozott helyszíne a legfőbb oka, „inkább az edzés minősége adhat okot valódi aggodalomra. Ha a szülők és gyerekeik meg lennének elégedve a programmal, nem gondolkodnának azon, hogy csapatot váltsanak.”
Közben Hosszúék arról is írtak a Facebookon, hogy más klubok „zsarolással és érzelmi zaklatással” próbálják maradásra bírni az átigazoláson gondolkozó gyerekeket.
Tusup úgy látja, a klubváltási szándék mögött leggyakrabban az áll, hogy a gyerekek „önhibájukon kívül képtelenek fejlődni, alapkövetelményeknek sem tudnak megfelelni”, vagy egyszerűen csak nem érzik jól magukat az adott közegben.
„Ez megelőzhető lett volna, ha valaki odafigyel rájuk és a fejlődésükre. A mi klubunk egyik fő pillére a nyílt kommunikáció. Mi ebben hiszünk.
Edzőnek lenni jóval többet jelent, mint egy ordítozó pasas a medence szélén.”
Azt mondta, ez „egyfajta szolgáltatás”, ahol a klub a szolgáltató, az edzésre járó gyerekek pedig a fogyasztók: „Pontosan ezért gondolom azt, hogy gyerekeket azért zsarolni érzelmileg, hogy röghöz kössék őket, nemcsak rossz döntés, de teljesen haszontalan is.
A megfélemlítés soha nem lehet eszköz.”
A legjobban az dühíti az egész rendszerben, hogy szerinte senki nem hívja fel a figyelmet a hiányosságokra, így az alapok is rosszul rögzülnek, amin később nehéz változtatni. Így akár alapvetően ígéretes, jó adottságú gyerekekből könnyen kiábrándult, motiválatlan felnőtt sportolók válhatnak. „Az egyetlen dolog, amit tehetünk ez ellen, ha megmutatjuk nekik, hogy van választásuk.”
Az elmúlt években Magyarországon, de máshol is rendszeresen szóltak hírek erőszakos edzőkről, szexuális zaklatásról is. Sokak szerint elég ijesztő tud lenni az uszodák világa. Mit gondol erről egy olyan edző, aki nem a hazai közegben nevelődött?
Tusup szerint a probléma nem magyar sajátosság,
egyidős a sport létezésével.
A környezet eleve magában hordoz számos veszélyforrást, hiszen úszódresszes gyerekek sok időt töltenek felnőttek társaságában. Újfent csak hangsúlyozza, hogy az edző és a szülők, illetve az edző és a gyerekek közötti nyílt kommunikáció erejében hisz, amivel elkerülhetőek az ilyen helyzetek. „Nagyon fontos, hogy a szülő része legyen a folyamatoknak, megértse, mi miért történik egy edzésen, és ő is csapattag lehessen. A visszajelzések és a kölcsönös bizalomra épülő légkör a biztosíték arra, hogy ehhez hasonló szörnyűségek soha ne történhessenek meg.”
Az Iron Aquatics szabályzatában külön figyelmet szentelnek annak, hogy az edzők képesek legyenek megelőzni az ilyen jellegű helyzetek kialakulását.
Az Iron Aquatics – ahogy Tusup megfogalmazza – nem egyszerű úszóklub, hanem egy mozgalom. „Sportolni fantasztikus dolog, és a célunk az, hogy a fiatalok átélhessék egy kizárólag saját érdekükből kemény munkával töltött nap örömét.
Nem akarunk mindenkiből olimpikont nevelni,
inkább azt szeretnénk, hogy a gyerekek a sport szeretete miatt ússzanak. Egy motivált, biztonságos közegben az eredmények önmaguktól születnek, és mi mindannyian készen állunk arra, hogy valami különlegeset alkossunk.”