Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kiküldött munkatársunk jelenti Moszkvából.
Az új mottó: ne nyerj világbajnokságot, ha meg akarod magad kímélni a szégyentől.
A 2010-es dél-afrikai tornán Olaszország volt a címvédő, de már a csoportból sem tudott továbbjutni, ráadásul elkövette azt a bravúrt, hogy Paraguay, Szlovákia és Új-Zéland mögött utolsóként esett ki, nyeretlenül. Négy évvel később a nagy spanyol korszak ért véget csúfosan.
Spanyolország 2008 és 2012 között két Európa-bajnokságot és egy világbajnokságot nyert, Brazíliában azonban becsődölt a tiki-taka, Hollandia ötöt, Chile kettőt rúgott nekik, így már a csoportkör után mehettek haza. Most a németek jártak pórul, az előzetesen is kiegyenlítettnek tartott csoportban csak a svédeket sikerült legyőzniük, őket is egy 95. perces Kroos-szabadrúgással.
| Helyezés | Csapat | LM | GY | V | D | Gól | GK | Pont | Forma |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1. | Marokkó | 3 | 2 | 0 | 1 | 4-1 | 3 | 7 | D GY GY |
2. | Horvátország | 3 | 1 | 0 | 2 | 4-1 | 3 | 5 | D GY D |
3. | Belgium | 3 | 1 | 1 | 1 | 1-2 | -1 | 4 | GY V D |
4. | Kanada | 3 | 0 | 3 | 0 | 2-7 | -5 | 0 | V V V |
A három válogatott kudarcában az a közös, hogy mindhárom ugyanazzal a szövetségi kapitánnyal vágott neki a tornának, amelyikkel négy évvel korábban a csúcsra ért. Tényleg annyit változik a futball négy év alatt, hogy a sikeredzőből hirtelen kókler lesz? Nos, egyrészt igen.
Minden újítás addig tart, amíg kivitelezését a maximális sebességre nem fejlesztik, és amikor az ellenfél még így is megtalálja az ellenszerét, akkor átveszi a helyét valami más. Spanyolország sikerei egybeestek Pep Guardiola Barcelonájának sikereivel, a tiki-taka aranykorával, amit Németország és Jupp Heynckes félelmetes fizikumú és sebességű Bayernje váltott fel. A Bayern (és a német válogatott) tulajdonképpen nem csinált mást, mint fogta a Barcelona működési elveit, de azokat nem technikailag emelte új szintre, hanem egyszerűen fizikailag. A Bayern 7–0-s győzelme, amelyet összesítésben aratott a Barcelona ellen a Bajnokok Ligája elődöntőjében a 2012/2013-as szezonban, egyike volt azoknak a nagyon ritka, epikus csatáknak, amelyet egy emelkedő és egy lesüllyedő óriás vív a világ legjobbja címért. Olyan csata, amely nemcsak egy korszak végét jelentette, de egyben az új irányt is kijelölte – írja Jonathan Wilson Futballforradalmak című könyvében.
Másrészt, a válogatottak gerincét alkotó játékosok klub- és válogatott szinten is megnyertek mindent, amit csak lehetett, így a motiválatlanság is szerepet játszhattak abban, hogy már a csoportkörben kiestek. De ez is az edző felelőssége, ha sikerre éhes csapatot akar, akkor ne olyanokat hívjon be a keretbe, akik agyonnyerték magukat és a pályafutásuk végét járják.
2014-ben Vicente Del Bosque nem tudott, és nem is akart megújulni. A spanyolok védelme szétesett. A klubjában szórványosan szereplő Casillas finoman szólva bizonytalanul védett. Az éveken át szájtátva csodált Xavi és Iniesta önmaga árnyéka volt. A csatárokig már el sem jutott a labda. Több meghatározó játékos kiöregedett, a nemrég visszavonult Puyolt nem sikerült pótolni a védelem közepén, Xabi Alonso már végig sem bírta a 90 percet. Nem elég, hogy több kulcsember túl volt a fénykorán, a játékosok egy része motiválatlan volt – ezt Xabi Alonso maga is elismerte.
Löw hasonlóképpen elbánt magukkal. Mi is megírtuk, hogy a kétezres reformnak hála a német futball újjászületett, és a mai napig számolatlanul ontja magából a jobbnál jobb játékosokat. Ehhez képest Löw még mindig a „saját embereit" erőlteti. Khedirának, Özilnek és Müllernek (de mondhatjuk akár Neuert is, aki egy évig sérült volt, mégis ő, és nem a Barcelonában fantasztikusan védő Ter Stegen volt az első számú kapus) akkor is bérelt helye van a kezdőben, ha amúgy a klubcsapatában egyáltalán nem, vagy csak keveset játszik. Miközben például az a Sané, aki idén kétszámjegyű gól- és gólpasszmutatót hozott a Manchester Cityben, otthon maradt.
A jelenség mondjuk nem új keletű: anno Podolski és Klose is mindenkinél előbbre valónak számított. Löw tehát – hogy egy hozzá illő hasonlattal éljünk – felköpött és alá állt. De legalább van önkritikája. „A kiesés kizárólag az én felelősségem – mondta a meccs után. – Nem érdemeltük meg, hogy továbbjussunk. Aludnom kell egyet erre az egészre, majd holnap feltennem a kérdést, hogy mi volt a probléma. Hogy én maradok-e a szövetségi kapitány? Túl korai lenne még erről beszélni."
Az 1990-es világbajnokság tizenegyesekkel elveszített elődöntője után az angol válogatott Gary Lineker azt nyilatkozta, hogy „egyszerű játék a foci, 22 ember kerget egy labdát, és a végén mindig a németek nyernek." A ma már a BT Sport műsorvezetőjeként dolgozó Lineker a németek svédek ellen aratott győzelme után újragondolta a kijelentését. „A foci egyszerű játék, 22 ember kerget egy labdát 82 percig, majd a németektől kiállítanak valakit, így 21 ember kerget egy labdát 13 percig, és a végén a németek valahogy kiharcolják azt a kib.szott győzelmet" – írta Twitteren.
Az állítás végül Dél-Korea győzelme után öltött végleges formát. „A foci egyszerű játék, 22 ember kerget egy labdát, de többé nem mindig a németek nyernek. A korábbi verzió fenntartva a történelemnek"
Ezt nem mi mondjuk, ezt az 1986-os mexikói világbajnokságon mondta Franz Beckenbauer szövetségi kapitány.
Abban az évben tette ezt a kijelentést, amikor az NSZK csapata vb-döntőbe jutott, igaz, ott kikapott Argentínától.
A Császár játékosként (1974) és edzőként is (1990) világbajnokságot nyert a németekkel, általában tudja, miről beszél. 2018-ra újra eljutottunk ahhoz a kérdéshez, hogy mennyit ér a német bajnokság, amelyet az európai topligák között tartunk számon. A kérdés egész pontosan úgy szól: mennyire versenyképes a világ labdarúgásában a Bundesliga?
A válasz az, hogy alig. A bajnokság hosszú évek óta a Bayern München hatalmas fölényét hozza. A Bajnokok Ligájában is csak a bajor csapatra lehet számítani, ha arról beszélünk, kik juthatnak el a legjobb négyig. A 2017/2018-as európai kupasorozatban volt olyan játéknap, amikor egyetlen német csapat sem nyert meccset – pedig heten voltak ott a BL és az El főtábláján.
Márpedig ezek a jelek, az apró rozsdafoltok egyre mélyebbre hatoltak a csillogónak látszó gépezetbe.
Sokan nem szeretik azokat, akik túl sokáig vannak hatalmon, és uralják a sportágukat – legyen szó bármelyikről. A Brazília–Szerbia csoportmeccs helyszínén, a moszkvai Szpartak Stadionban rengeteg újságíró volt a világ minden pontjáról, nemcsak Brazíliából (akik onnan érkeztek, különösen örülhettek, hisz így a nyolcaddöntőben a németek helyett a mexikóiakkal játszanak), de szinte egy emberként ugrott talpra mindenki, amikor Dél-Korea megszerezte a vezetést a 93. percben. A videózás miatt néhány percet várni kellett a jogerős ítéletre, de még utána is kisebb népünnepély tört ki:
A válogatott hivatalos Twitter-oldalán nem is tudták, mit mondjanak.
A statisztikákkal foglalkozó Squawka az angolokkal példálózott: a középhátvéd Stones pontosan ugyanannyi gólt szerzett a világbajnokságon, mint a teljes német válogatott.
A német kiesés az autósport nyelvén.
A brazilokat elkapta a röhögőgörcs.
A meccs hőse a dél-koreaiak kapusa, Cso Hjun Vu volt. A mexikóiak megmentőjeként és az egyetlen igaz Istenként is ismert.
Mi a magunk részéről Kroos tweetjével zárnánk az egész történetet, amely mindennél jobban összefoglalja a németek idei vb-szereplését.
A német válogatott tehát nyom nélkül megy haza Oroszországból, de nem kell nekiállnia kongatni a vészharangot, mert feltehetőleg csak egy komolyabb vérfrissítésre, generációváltásra van szüksége – elsősorban a szövetségi kapitányi poszton. Kik vagyunk mi, hogy ötleteket adjunk a német szövetségnek, de az a kétezres reform nemcsak a tehetséges focistákat, de a tehetséges edzőket is ontja magából. Talán érdemes lenne kockáztatni. A kluboknak eddig bejött.
Ám a dolog nem annyira egyszerű. Joachim Löwnek 2022-ig érvényes szerződése van a német szövetséggel. Az négy hosszú év. Ha ő nem mond le, elküldhetik ugyan, de az sokba kerül a szövetségnek. Csak rajta múlik minden.
Hogy ez mennyire nehéz kérdés, arra álljon itt egyetlen adat: Joachim Löw a német labdarúgás történetének tizedik szövetségi kapitánya. Ebből is kiderül: arrafelé nem szoktak kapkodni, ha arról van szó, kit ültessenek le a kispadra.
Gyaníthatóan most sem fognak.
