Rosszkedvű?
Ja, nem, csak egy kicsit fáradt vagyok.
Szeretne már egy hónappal idősebb lenni?
Kettővel.
Az egy nem elég?
Augusztusban és szeptemberben lesz az Universiade, a junior-világbajnokság, meg az ifi-Eb, szóval akkor inkább legyen a három hónap, az meg október.
Viszont akkor rajtol a klubszezon, az elnöknek tehát nincs öt olyan napja az évben, hogy telefoncsörgés nélkül élvezze a nyaralást.
Ez nem panasz, csak érzékeltetni szerettem volna, hogy a közelgő világbajnokságon túl mennyi minden más jár még a fejemben. Olyan nincs, hogy a magyar vízilabda megálljon egy hétre.
De ez jó dolog, nem? Hiszen ennek van egy olyan olvasata, hogy a magyar vízilabda létező sportág, ahol állandóan pezseg a víz.
Igen, a versenyzői létszám óriásira nőtt. Húsz évvel ezelőtt nagyjából másfél ezer igazolt pólós volt idehaza.
Most a sportorvosival rendelkező, igazolt játékosok száma meghaladja a tízezret.
Nyilvánvaló, hogy vannak olyan amatőr csapatok, amelyek csak nyáron szállnak vízbe, de hétezren szinte mindig játszanak. Ezt akkor sem könnyű kezelni, koordinálni, ha közben boldogsággal tölt el, hogy ilyen sokan játsszák a pólót.
Láttam egy televíziós nyilatkozatát, amelyben azt mondta, hogy a budapesti világbajnokságon sem a magyar női, sem a férfi válogatott nem aranyesélyes. A sportág egyik korábbi legendás szövetségi kapitánya, Rajki Béla híres mondása viszont úgy szólt, hogy a vízilabdában már az ezüstérem is kudarc. Ha ezt vesszük alapul, akkor a várakozását nem érzi túlságosan visszafogottnak?
Rajki Béla ezt akkor mondta, amikor ő volt a szövetségi kapitány – ha jól emlékszem, az 1972-es müncheni olimpiát megelőzően hangzott ez el, aztán a bajor városban második lett a csapat.
Ezzel a mondással nem értek egyet.
Egy világversenyen érmet nyerni mindenképpen nagyszerű eredmény. Ha nem arany az érem, akkor az lehet csalódás, ha nem kerülünk be a legjobb négy közé, akkor az már kudarc. Ez akkor is így van, amikor a csapat tudása alapján egyforma másik öt-hat együttessel, miközben van egy olyan gárda, amely messze kiemelkedik az egész mezőnyből. Akkor ez utóbbi az aranyesélyes, a többi meg éremesélyes.
Most – mind a nők, mind a férfiak – éremesélyesek.
Ez a szimpla realitás. Sokak szerint ügyesen próbálom kifogni a szelet a vitorlából. Messze nem erről van szó. Csak nézzük meg az elmúlt négy év világversenyeit és azt, hogyan szerepeltek a férfiaknál a szerbek, a nőknél az amerikaiak. Budapesten ők az aranyérem-esélyesek. De ez nem azt jelenti, hogy meg is nyerik. A budapesti vébén olyan csapatok lesznek az érmesek, amelyeknek a tudása hasonló, mint a magyar válogatottaké, tehát bennünk van a két érem.
Szándékosan sarkítva teszem fel a következő kérdést. Mennyire nagy hátizsák, hogy ezen a világbajnokságon magyar szempontból a két legfontosabb kérdés: hogyan úszik Hosszú Katinka, és miként szerepel a magyar férfi vízilabda-válogatott?
A jegyeladásokból mi azt látjuk, hogy a magyar női csapat meccseire is rengetegen kíváncsiak, de értem a felvetését.
Nem ért egyet ezzel?
De igen. Azzal, hogy a médiumok figyelme Hosszú Katinkára és a férfi pólócsapatra fókuszál, ugyanolyan, mint amikor azt mondtuk, hogy a fiúknál Szerbia, a lányoknál az Egyesült Államok a legnagyobb favorit.
Ön szövetségi kapitányként és elnökként is részt vett már budapesti rendezésű vízilabda-Európa-bajnokságon. Azt mindenki sejti, hogy ilyenkor azok is megjelennek a válogatottak meccsein, akik amúgy soha nem járnak pólómeccsre. Hiszen más elmenni egy kazanyi világbajnokságra, és más a 26-os busszal kijönni a Szigetre. Ennek tekintetében egy hazai rendezésű vébén mennyire lehet a nyugalmat biztosítani a válogatott játékosok számára?
Ezzel eddig soha nem volt gondunk. Most sem hiszem, hogy lenne.
2001-ben, amikor szövetségi kapitányként a budapesti Eb-n dolgoztam, volt olyan este, amikor elengedtem a fiúkat.
Csak másnap reggel kellett visszajönniük. Most mindkét együttesünk olyan szállodában lakik, ahol, ha kell, magukban lehetnek, de ha arra van szükség, elvegyülhetnek a rajongók között. Ez már a két profi szövetségi kapitány döntése lesz.
Akik figyelemmel kísérték a riói olimpián a férfi vízilabdatorna eredményeit, azzal szembesülhettek, hogy volt néhány olyan csapat, amely furcsa eredményeket produkált. Tették ezt azért, hogy az egyenes kieséses szakaszban kellemesebb ágra kerüljenek, vagy éppen elkerüljék a szerbeket. A magyar együttesre ez soha nem volt jellemző. Mit gondol erről? Budapesten is szembesülhetünk majd hasonlóval?
Talán azért nem, mert a világbajnokság lebonyolítása más, mint az olimpiáé. Az ötkarikás játékokon két hatos csoport van, Budapesten négy négyes lesz. Az egészen biztosan kijelenthető, hogy azok a csapatok lehetnek a legkedvezőbb helyzetben, amelyek megnyerik a saját csoportjukat, tehát nehéz, vagy nem lehet számolgatni.
A magyar férfi csapatnak a csoportelsőséghez a nagyon erős olaszokat és a szintén nem gyenge ausztrálokat kell megverniük, a nőknek pedig Hollandiát.
Rióban tényleg volt pár furcsa dolog, mert mindenki el akarta kerülni a szerbeket.
Szegény spanyolok sem gondolták volna, hogy az utolsó fordulóban elért döntetlenjükkel csoportelsők lesznek – a világbajnok szerbek meg negyedikek. A világbajnokságon már a nyolc közé jutásért is kemény meccsek jöhetnek, úgy vélem, itt nem fognak a csapatok taktikázni. Vagy ha igen, az az ő dolguk, mi mindkét csapatunkkal csoportgyőztesek szeretnénk lenni. Hosszú távon az a kifizetődő, ha az ember ezt elkerüli.
Néha persze van olyan rettenetes kiírású világverseny, ahol szinte rákényszerítik a résztvevőket a sakkozásra.
De azt is tudjuk, hogy a mezőnyben akadnak olyan együttesek, amelyek kifejezetten keresik az állandó variációs lehetőségeket, és vannak, amelyek elkerülik. A magyar mentalitásban ez most – hála istennek – nincs benne.
Egy évvel vagyunk a riói olimpia után. Egy olyan világbajnokság, amelyet egy ötkarikás játékok után rendeznek, ugyanolyan színvonalat képvisel, mint egy olimpia előtti vb?
Természetesen nem. Az olimpia előtt már mindenki azzal foglalkozik, mi lesz a következő évben. Hiszen akkor már nem lehet csapatot építeni.
Egy évvel az olimpia előtt nem lehet firkálgatni, mert akkor a sportág legfontosabb eseményén sem lesz szép az írás.
A mostani helyzet kicsit más. Lesz, aki még az olimpián fellépő csapatával akar kiváló eredményt elérni. Vannak olyanok, akiknek a hazai medence miatt fontos a jó szereplés. És akadnak olyanok, akik egy nagy levegővétellel már Tokióra készülnek. Ezzel felvállalja, hogy most esetleg gyengébben szerepel.
Mi most hol tartunk ebben az építkezésben?
Le a kalappal a két kapitány előtt.
Mind Märcz Tamás, mind Bíró Attila úgy akar kiválóan szerepelni Budapesten, hogy közben már a 2020-as tokiói olimpiára gondol, és csapatot is épít.
Miközben tudják, hogy a sportágnak nagyon fontos, hogy ezen a vébén érmet nyerjenek. A női csapatban két olyan játékos is megjelent, akik abszolút a jövő emberei. Sőt Märcz és Bíró abba is belement, hogy a világbajnokság után ők vezetik az Univresiadén induló magyar válogatottakat. Mert amit Budapesten a hazai világbajnokság miatt fennálló szereplési igény miatt nem tudnak felépíteni, azt meg tudják csinálni Tajpejben.
A férfi válogatott ezen a héten, Kecskeméten az olimpiai és világbajnok szerbekkel edzett, játszott felkészülési meccseket. Nincs ebben túl nagy kockázat pár nappal a világbajnokság előtt?
Szükségünk van rá, mert más csapatok játszanak a BENU Kupán. Szerintem nagyon sok volt a szerbeknek a terhelés a Világliga-döntőben.
Mivel a két ország szövetsége között nagyszerű a viszony, a szerbek is szívesen jöttek edzeni hozzánk.
Tudom, most sokan azt mondják, hogy mi szükség van erre, de rengeteg olyan szituáció van, amelyeket ezeken a kétkapus edzéseken tudunk gyakorolni. Ilyen például az emberelőnyös játék.
Az ilyen meccseken megállapodunk arról, hogy kétszer-háromszor játszhatjuk az emberelőnyt. Ezek mind nagyon hasznosak, de persze nem igaziak.
Amikor egyszer elvesztettünk egy vb-döntőt, páran a fejemhez vágták, hogy kár volt meghívni az ellenfelet hozzánk, mert a négy közös edzésen kiismertek bennünket.
Jelzem, ez teljesen kölcsönös – nem ezért vesztettük el azt a világbajnokságot. Mellesleg mondom csak, hogy a női válogatott is merészet húzott, mert ők a miskolci Vodafone Kupa után az olimpiai bajnok amerikaiakkal edzőtáboroznak Egerben. Ez az igazi értékmérő közös munka.
A sportág elnökeként a világbajnokság két hete alatt a szövetségi székház, az uszoda VIP-páholya és a saját otthona alkotta háromszögben éli az életét?
Én falusi versenyző vagyok, Leányfalun élek. A világbajnokság alatt a FINA biztosít nekem egy hotelszobát, hiszen a meccsek késő estig tartanak, és utána még illik benéznem néhány protokolláris rendezvényre is. Szóval, ha kell, behúzódom ebbe a hotelszobába. De ha lesz két nyugalmasabb nap, akkor lelépek a Balatonra, hiszen a feltöltődésre nekem is szükségem van. Elnökként sok mindenben meg van kötve a kezem.
Én nem azt fogom menedzselni, hogy segítsék a magyar válogatottat, de minden erőmmel azon leszek, hogy a csapatainknak senki és semmi ne tudjon ártani.
A cikk megjelenését a Bp2017 Nonprofit Kft. támogatta.