Idén január 8-án választották meg a Magyar Úszószövetség elnökévé, de a sportközvélemény és a média munkatársai is nagyon keveset tudnak önről. Amit meg tudnak, azt a legtöbb alkalommal negatív kontextusba csomagolva tálalják. Kicsoda ön, honnan érkezett a magyar úszósport világába?
Honnan jövök, hová megyek, és ki előtt kell számot adnom a tetteimről – bibliai az idézet, de kapcsolódik a kérdéséhez.
Budapesti polgári családba születtem, édesapám fantasztikus tudású ember volt.
Édesapám három év szovjet hadifogságot követően ismerte meg édesanyámat, akinek a leánykori neve Jakabos Lili – szegről-végről rokoni kapcsolat is fűz Jakabos Zsuzsa úszóhoz.
Gyerekkorom első meghatározó élménye az volt, amikor 11 évesen négy évig Japánban élhettem.
1965-ben a hat nyelvet beszélő apámat kereskedelmi tanácsosnak nevezték ki Tokióba.
Ott ismerkedtem meg a japán, majd az angol nyelvvel. Nemzetközi iskolába járhattam, a Japánban töltött évek határozták meg a mai helyzetemet.
Amikor hazatértek, könnyen vissza tudott illeszkedni a szocialista Magyarország mindennapjaiba?
Egy csudát. 1969-ben a József Attila Gimnáziumban nyolc tantárgyból buktam meg. Ekkor édesanyámnak élete talán legnehezebb döntését kellett meghoznia.
Egy 15 éves budapesti fiút elküldött egy bentlakásos gimnáziumba, Kalocsára.
A városban egyetlen rokonunk sem élt, semmiféle kapcsolatunk nem volt ott senkivel. Abban a fiúkollégiumban, egy teljesen más közegben álltam talpra. A jól sikerült érettségi kevés volt ahhoz, hogy azonnal bekerüljek a jogi egyetemre – a negyedik próbálkozásom járt sikerrel.
Ezek az évek megedzettek, mindig arra emlékeztetnek, hogy ne szálljak el. Én mindig jogász akartam lenni. 1989-ig vállalati jogtanácsosként dolgoztam, majd a rendszerváltás számomra is újabb lehetőségeket nyitott meg.
Tizenhárom éven keresztül vezettem a világ legnagyobb pénzügyi tanácsadó és könyvvizsgáló cégét, a PricewaterhouseCoopers-t.
Oda is kívülről kerültem, úgy, hogy nem vagyok sem könyvvizsgáló, sem pedig közgazdász. Bostonban a Harvard egyetemen üzleti menedzsment tanulmányokat folytattam. Menedzsernek tartom magam. Az a tizenhárom év fantasztikus eredményeket hozott és rengeteg tapasztalatot szereztem.
Ha nem sportos közegben kerül szóba az ön neve, a legtöbben azt mondják, hogy Bienerth Gusztáv egy zseni. Ha sportos közegben beszélnek önről, akkor meg azt, hogy egy elefánt a porcelánboltban, egy semmihez sem értő kókler. Miért van szüksége arra, hogy így beszéljenek önről?
Szinte napra pontosan tíz évvel ezelőtt határoztam el, hogy szeretnék továbblépni. Akkor, 53 évesen behunyt szemmel ismertem azt a közeget, amelyben dolgoztam. Nem volt benne több kihívás, így attól visszavonultam.
Akkor kerültem be a nemzetközi sportdiplomácia vérkeringésébe.
Az első sportos munkahelyem az MLSZ volt. Számomra a labdarúgásban az volt a kihívás, hogy lehetséges nemzetközi sikereket elérni egy teljesen lepusztult itthoni közegben. Cardiff is megmutatta, hogy az MLSZ kapcsolatai mind a FIFA-val, mind az UEFA-val romokban hevertek.
Az MLSZ felkért arra, hogy legyek a szövetség nemzetközi igazgatója. A felkérés úgy érkezett, hogy nekem korábban a labdarúgással semmiféle kapcsolatom nem volt. Nekik akkor olyan emberre volt szükségük, aki könnyedén mozog az üzleti életben, világlátott, gazdasági szakember. Úgy voltak vele, hogy majd menet közben megtanulom azokat a dolgokat, amelyek sport specifikusak, és ehhez a munkához elengedhetetlenül szükségesek.
Nekem akkor két feltételem volt. Az első, hogy csak ingyen vagyok hajlandó dolgozni - ehhez a mai napig tartom magam, a MÚSZ elnökségért sem kapok egy fillért sem. A másik, hogy csak addig, amíg a bizalom töretlen.
Az időzítés is lényeges: azután történt a kapcsolatfelvétel, hogy az MLSZ Cardiffban elbukta a horvátokkal közösen tervezett 2012-es labdarúgó Európa-bajnokságra szóló pályázatot. Ezt csak azért hangsúlyozom, mert mostanában azt is mondják, hogy miattam bukta el az MLSZ az Eb-rendezést. Ez nem igaz. 2010-ben a magyar labdarúgó válogatott az oroszokkal, a hollandokkal, a németekkel és az angolokkal játszott barátságos mérkőzéseket.
Ezeket a találkozókat én hoztam tető alá. Azt gondolom, hogy az MLSZ-ben töltött időszakom a sportdiplomáciai pályafutásom legsikeresebb négy éve volt. Ennek talán utolsó kiemelkedő momentuma az volt, hogy a FIFA az én közreműködésemmel alapította meg a Puskás Ferenc díjat, amelyet azóta is minden évben átadnak a januári FIFA Gálákon.
Ha ez így van, akkor Csányi Sándor miért nem dolgozott önnel tovább?
Csányi Sándor megválasztása után pár hónappal egy nagyon konstruktív beszélgetés keretében arra kért, hogy onnantól fogva teljes munkaidőben dolgozzak az MLSZ-ben. Ezt a kérését nem tudtam teljesíteni, ekkor nevezte ki nemzetközi igazgatónak Berzi Sándort.
Szó sincs tehát arról, hogy engem Csányi Sándor kirúgott volna.
A sportággal nem szakadt meg a kapcsolatom, a mai napig a Ferencváros Labdarúgó Zrt. igazgatóságának a tagja vagyok.
Ehhez képest a Magyar Úszószövetség elnökének lenni nem visszalépés?
Egyáltalán nem. Sőt. Magyarország ott van a világ öt legsikeresebb úszónemzete között. Ez egy izgalmas, egyben megtisztelő feladat. Amit most teszünk, azzal alapozzuk meg a következő tizenöt évet. Az edzőképzésben reformok kellenek.
Ugyancsak reformokra van szükség a szövetséget érintő szponzorációs tevékenységben is.
A válogatott és az úszók hazai és nemzetközi brandjét építeni kell. Ezzel korábban a szövetség nem foglalkozott. Mi már elkezdtük.
Ezen felül állami pénzből uszodák és tanmedencék épülnek, ami régóta várt befektetés a jövőbe, de ezzel jól kell tudni gazdálkodni.
A speciálisnak nyugodtan nevezhető sportközegben mi szüksége van arra, hogy 63 évesen, szinte mindent elérve ezt a posztot betöltse?
Nem én kerestem ezt a feladatot, a feladat talált meg engem. A magyar élversenyzők egy része megvonta a bizalmat a szövetség korábbi elnöktől, Gyárfás Tamástól.
Abban a helyzetben, ami kialakult, sokan úgy vélték, hogy egy kívülről érkező menedzsertípusú vezető tud rendet tenni a káoszban.
Kívülről jött elnökként, ma már látom, hogy a vitathatatlan sikerek mellett milyen alapvető infrastrukturális gondok vannak. Megtanultam tisztelni azokat a sportolókat és edzőket, akik pirkadattól napnyugtáig az uszodában dolgoznak.
Holt tart a rendcsinálásban?
Öt hónap telt el. A munka elején tartunk. Egy nagyon bonyolult, összetett és szép feladatról van szó. Abból a káoszból, ami tavaly év végén kialakult kemény hosszú munkával lehet rendet rakni. Ez az én feladatom. Hogy menedzserként irányítsam a szövetség életét – igénybe véve a korábbi tapasztalataimat. Szakmai döntést soha nem fogok hozni, ezért a szakmai alelnök, egyben szövetségi kapitány, Sós Csaba felel.
Mi az, amit az elmúlt fél évben tettem? Huszonnégy városban jártam, negyvenkét klubot látogattam meg.
Hogy megismerjem a közeget, a problémáikat, illetve ők megismerjék a szövetségi stratégiáját.
Korábban az általam meglátogatott városok kilencven százalékában még soha nem fordult meg a Magyar Úszószövetség egyetlen elnöke sem.
Mind a 120 tagszervezetet meg fogom látogatni.
Negyedévente minden tagszervezetnek beszámolót tartok – korábban erre sem volt példa. Elmondom, kikkel tárgyaltam, hova mentem, mit csináltam. Kinyújtottam a kezem a Magyar Vízilabda Szövetség felé. Együttes elnökségi ülést is tartottunk. Ezt sem tette meg senki korábban.
Ehhez képest a szövetség legutóbbi közgyűlésén az alapszabály módosítások sem mentek át a tagságon, illetve a megüresedett elnökségi helyeket sem tudták betölteni. Ezek után sokan azt mondták, hogy ön elvesztette a bizalmat, tehát le kellene mondania.
Elismerem, hogy az a közgyűlés nem volt éppen diadalmenet.
Fontos dolog, hogy 24 év után most először volt titkos szavazás egy szövetségi közgyűlésen.
Kik nem kerültek be az elnökségbe? Például a négyszeres olimpiai bajnok Darnyi Tamás.
Ezek után nem kellett volna a közgyűlésen lemondania?
Ezek az emberek nem az én jelöltjeim voltak. Nekem nincsenek jelöltjeim. A tagszervezetek jelölnek, demokratikus folyamat keretében.
Tizenhárom embert jelöltek, közülük egy került fel a listára.
Nekem akkor kellett volna lemondanom, ha bármilyen úton befolyásoltam volna a szavazást, vagy a jelölést.
Nem minden döntéssel értettem egyet, de arról szó sincs, hogy az én jelöltjeimet leszavazták volna.
Mostani beszélgetésünk reggelén jelent meg egy cikk, amelynek az volt a lényege, hogy a kormányzat megadta a kilövési engedélyt önre, csak még megvárják a világbajnokság végét.
Én is olvastam. Mi a kérdés?
Hogy amikor ezt olvassa, mi jár a fejében?
Nézze, ezekkel a híresztelésekkel nem nagyon tudok mit kezdeni. Nekem egy feladatom van, keményen kell dolgoznom, csapatban kell gondolkodnom.
Nem szabad, hogy az áskálódások eltérítsenek attól a munkától, amit végzek.
Nekem az a feladatom, hogy a magyar úszók a lehető legoptimálisabb körülmények között készülhessenek, hogy minden gyerek tanuljon meg úszni, hogy ne csak egy, hanem több Hosszú Katinkánk legyen.
Nézze meg, mi történt a netanyai ifjúsági úszó Európa-bajnokságon! A magyarok tizenegy aranyérmet nyertek, soha korábban erre nem volt még példa ezen a versenyen.
Minden idők legsikeresebb ifi Eb-je után tényleg a kilövési engedélyről kell beszélnünk?
Akik ezt óhajtják, vagy szeretnék láttatni, biztosan nem örülnek a szövetség transzparens működésének, a rendrakásnak, amely egészen biztosan komoly érdekeket sért.
Tényleg kiretusálta elődjét, Gyárfás Tamást arról a fényképről, amely akkor készült, amikor Ferenc pápa a Vatikánban fogadta a római úszóverseny néhány résztvevőjét?
Ugye ezt most nem komolyan kérdezte.
Az üzleti életben, a nemzetközi gazdaság világában az ember ilyen vádakkal nem találkozik.
De ha már megkérdezte, akkor elmondom ezt is. Paolo Barelli, az Európai Úszó Liga (LEN) elnöke meghívott arra a rendezvényre, amelyet Őszentsége, a pápa küldött a római Hét domb verseny résztvevőinek.
Az invitálást azonnal továbbküldtem elődömnek, Gyárfás Tamásnak, aki közölte, hogy a LEN kincstárnokaként feleségével együtt ő is ott lesz az eseményen. Ezek után kértem meg a szövetségi kapitányt, dr. Sós Csabát, hogy jöjjön velem. Kapás Boglárkát és Jakabos Zsuzsát is megkértük, vegyenek részt a pápai audiencián. Több fénykép készült erről az eseményről, ebből az egyik felkerült a Facebookra. Ezen a képen azok voltak rajta, akik a kattintás pillanatában a kamera látószögében voltak.
A Magyar Úszószövetség elnöke senkit nem retusál és utasításokat sem ad arra vonatkozóan, hogy a munkatársai melyik fényképet tegyék fel a közösségi oldalra.
Nem érzi azt, hogy Hosszú Katinka és férje, Shane Tusup kommunikációs megoldásai, az ő egyes megnyilvánulásaik túlmennek egy határon és egy idő múlva kontraproduktívvá válhatnak? A kétszeres paralimpiai bajnok, Pásztory Dóra is nehezményezte mindezt abban a nyílt levélben, amelyet Londonból írt a bajnoknőnek.
Hosszú Katinka sportolói teljesítménye lenyűgöző, amely mögött nagyon kemény munka van. Nekem arra kell koncentrálnom, hogy az ő felkészülése zavartalan legyen.
Hogy ki hogyan kommunikál, azt mindenkinek saját magának kell eldöntenie.
Az kétségtelen, hogy az általuk használt menedzsment-szemlélet Magyarországon teljesen szokatlan.
A magyar úszótársadalomnak tanulni kell abból a szemléletből, amelyet Katinka és Shane Magyarországra hozott. Semmi olyan körülményt nem látok, ami ne lenne mérlegelésre alkalmas – akár mások számára is.
Az általuk elkezdett brandépítés ma még szokatlan Magyarországon, de nem az a nagyvilágban.
Ennek a munkának a pozitív elemeit kellene másoknak is mérlegelniük a sportsikerek mellett. A világ legjobb úszónője a miénk – legyünk erre büszkék.
Hosszú Katinka éppen egy hete jelentette be a Profi Úszók Világszövetségének megalakítási terveit. Kezdeményezéséhez eddig rajta kívül 29 úszó csatlakozott a világ minden részéről. Mit gondol arról, hogy ebben a névsorban csak Katinka az egyetlen magyar versenyző?
Majd ők eldöntik, hogy mikor csatlakoznak. Egy budapesti vébé előtt állunk. A magyar úszók most erre koncentrálnak, minden idegszálukkal készülnek.
Ezzel kapcsolatban nekem tennivalóm nincs.
Amúgy én minden olyan kezdeményezést – így ezt is – támogatok, ahol a sportolók hallatják a hangjukat, érdekeiket érvényesíthetik.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet minden egyes támadásra válaszolni, reagálni. Ugyanakkor nem érzi úgy, hogy megválasztása óta többet is tehetett volna azért, hogy jobban elfogadtassa magát – akár azzal a speciális közeggel, amelyet médiának, vagy szűkebben sportmédiának neveznek?
Nem a szavak teszik vitézzé az embert, a csatasorban ismerszik meg, hogy ki mit ér. Ezt a feliratot láttam minden reggel, amikor diákkoromban a kalocsai kollégiumból elindultam az iskolába. Hunyadi János mondta egyébként. Én ehhez tartottam és tartom magam.