Kínkeserves lesz a búcsú a csodagenerációtól

Már nem félnek tőlünk - ez az egyik legnyilvánvalóbb jele annak, hogy a magyar vízilabdából kikopott a csodageneráció, az utánpótlás viszont lemaradt más országokhoz képest. Próbálnak több izmot pakolni a fiatal vízilabdázókra, mint az elmúlt években, átalakul az edzésmódszer is, de ördögi körben van a korosztályos póló. Pár tehetséges fiatal mindig felbukkan, de nagy kérdés az, hogy lesz-e elég egy ütőképes csapathoz.

Három olimpiai bajnoki cím után a magyar férfivízilabda-válogatott csak az ötödik helyen végzett Londonban, úgy, hogy a csapat magját még mindig a 12 éve, Sydneyben aranyérmet nyert játékosok (Szécsi Zoltán, Kiss Gergely, Kásás Tamás, Biros Péter) alkották. A 13-as keretben hét 32 év feletti játékos szerepelt, és csak ketten voltak 28 évnél fiatalabbak (a 25 éves Hárai Balázs és a vele egykorú Varga Dénes), az átlagéletkor pedig 31,3 év volt.

A vízilabdától a spanyolok ellen megnyert londoni meccsel visszavonuló Kásás Tamás nem sok jóval kecsegtette az újabb aranyéremre számító szurkolókat: "az biztos, hogy nagyon nagy türelemre lesz szükség. Azt mondom a szurkolóknak, fogadják el, hogy teljesen új csapatot kell építeni. Újítani kell minden szinten, lehetőséget kell adni másoknak. Biztos, hogy vannak tehetséges pólósok, és egy új, lelkes, sikerre éhes csapatot kell kialakítani."

Lesz egy kis mélypont

A pólóiskolát vezető Faragó Tamás szerint nem véletlen, hogy a fiatalok nem tudtak helyet követelni maguknak az olimpiai keretben: "Bármennyire is próbáljuk fényezni magunkat, nem tanítottunk olyan játékosokat - beleértve a saját felelősségemet is, hiszen én is ezzel foglakozom -, akik helyet követelhettek volna maguknak a válogatottban."

Az egykori olimpiai bajnok hozzátette, minden generációváltás előtt ez történt, de a magyar póló rendre bebizonyította, hogy van benne tartalék. "Most lesz egy kis mélypont, de jönnek majd az újabb tehetségek, bár lehet, hogy nem jön össze egy időben egy olyan aranygeneráció, mint a 75-76-os születésű klasszisoké. Az elmúlt időszakban annyi piszok jó játékos volt, hogy nemcsak a nézők, de a játékosok is meg voltak győződve arról, hogy ha két-három pólósnak jól megy, akkor ők el is döntik a meccset."

Kemény Dénes szerint viszont ezúttal rosszabb a helyzet, mint a korábbi években volt. A spanyolok elleni helyosztó után azt mondta az [origo]-nak: ha jól állna a magyar utánpótlás, akkor ezen az olimpián is más lett volna a keret összetétele. "Az az egészséges vérfrissítés, ami Sydneyről Athénra, majd Athénról Pekingbe történt, most elég nyögvenyelős volt. Nem tudták beverekedni magukat a csapatba azok a játékosok, akik pedig erre megkapták az esélyt."

Bizalmi alapon dönt az edző?

Az olimpiai keretből a legutolsó szűkítéskor kimaradt, 29 éves Kis Gábor szerint a mostani válogatottban létezik egy bizalmon alapuló, belsőséges kör, ahová nagyon nehéz bekerülni: "Ha fel is tűnik egy nagyon erős, nagyon jó fiatal, de van a helyén valaki, aki esetleg átlendítette korábban nehéz helyzeteken a csapatot, akkor könnyen az utóbbi mellett dönt az edző. Van alapanyag bőven, csak talán az átlagszurkolóknak ez nem tűnik fel, mert a 13-as keret, amivel a világversenyeken szerepeltünk, keveset változott" - magyarázta a center, aki úgy véli, hogy London után egy új csapatot fognak kialakítani.

"Most biztosan olyan szakadék lesz a válogatottban, ami eddig nem volt, mert sok idősebb játékos lemondja a szereplést. Őket pótolni kell majd, de bizonyos értelemben pótolhatatlanok, mert óriási klasszisok, olimpiát nyert játékosok. A klubokban és a válogatott nyári edzőtáboraiban megpróbáljuk olyan szinte hozni az utánpótlást, hogy egy-két éven belül már versenyképesebb legyen a csapat. Abszolút lehetséges, hogy a riói olimpiára már győzelmi esélyekkel menjen a válogatott" - mondta bizakodva a Szolnok játékosa.

Kis Gábor úgy gondolja, a magyarok egyetlen területen vannak hátrányban a riválisokhoz képest: "Annyival volt előttünk a montenegrói, horvát, szerb tengely, hogy ők már elkezdtek fiatalítani. Nehéz döntés volt nálunk, hogy legyen-e fiatalítás, vagy hogy a korábbi bajnokok még kibírnak-e egy olimpiát ezen a szinten. Az ötödik hely egyáltalán nem katasztrófa, sok sportoló örülne ennek, de a szurkolói és az önmagunkkal szembeni elvárások nagyon magasak voltak."

Az említett országok már négy éve elkezdték a fiatalítást, méghozzá sikeresen - vélekedik Kis. "Akkor az olaszokat öt-hat gólokkal vertük rendszeresen, de közben felépítettek egy olyan játékstílust, amellyel éppen csak lemaradtak az aranyéremről."

Már nem félnek tőlünk

Kis ezzel együtt azt mondja, hogy a jelenlegi helyzetben a legjobb pólósok alkották a válogatottat, amivel Faragó Tamás is egyetért. "Az ötödik helyen végzett válogatott biztos, hogy meccsenként öt-hat góllal nyert volna egy, az itthon maradókból összeállított csapat ellen. Pedig 20-30 éve még az ifi- vagy a B válogatott is szoros meccset játszott volna a legjobbakkal" - mondta Faragó, és arról is volt véleménye, hogy miért bukhatott el Londonban a háromszoros olimpiai bajnokcsapat. "A legnagyobb gubanc az volt, hogy a csodageneráció elveszítette azt a korábbi képességét, hogy féljenek tőle. De bármennyire is szegényesebbnek tűnik most a felhozatal, azért jöttek és lesznek újabb tehetségek" - vélekedik Faragó, aki szerint az aranyérmet már nyert játékosok közül a Varga testvérek, Dániel és Dénes, valamint Hosnyánszky Norbert és Szivós Márton még oszlopai lehetnek a riói csapatnak.

Kemény Dénes elődje a kilencvenes években a válogatott kispadján Horkai György volt, aki tavaly óta a junior válogatott kapitányaként dolgozik. Faragó Tamás tavaly az [origo]-nak azt mondta, Horkai alkalmas arra, hogy rendet tegyen, miután az utánpótlás-válogatottak az utóbbi években nem tudták megközelíteni a felnőttek eredményeit. A 2008-as junior Európa-bajnokságon a nyolcadik, a 2009-es junior világbajnokságon a kilencedik, a 2010-es U17-es Európa-bajnokságon a hatodik, az U20-as világbajnokságon pedig csupán a nyolcadik helyen végzett a korosztályos válogatott.

Ördögi körben a magyar póló

"Újabb edzésmódszereket vezettünk be, reggel hét órakor kezdődnek az edzések, megdupláztuk az edzésszámot, megpróbáltuk fizikailag megerősíteni a játékosokat, azon dolgozunk, hogy három-négy-öt kiló izmot magukra vegyenek. Hogy ez mire lesz elég, nem tudom" - mondta Horkai. "Az utóbbi időben a csapat hatodik-nyolcadik helyezéseket ért el, és mondhatjuk, hogy a szerb, horvát, olasz és montenegrói utánpótlás előrébb jár, mint mi. Ezt a néhány éves lemaradást próbáljuk csökkenteni."

Horkai ördögi körnek nevezte, hogy a korosztályos csapatok nehezen tudják eldönteni: a tehetségek kinevelésére vagy a sikeres szereplésre koncentráljanak-e jobban. "Talán a sportvezetőknek kellene elgondolkodniuk, hogy melyik a fontosabb. Szerintem inkább a jó játékosok kinevelésén kéne dolgozni, de az a helyzet, hogy az eredmény is nagyon fontos. Probléma, hogy nincs annyi idő egyénileg foglalkozni a játékosokkal, mint amennyire szükség lenne, kevés a vízfelület, és ez a képzés rovására megy" - nyilatkozta az [origo]-nak.

A korábbi kapitány úgy érzi, nehéz helyzetben van az utánpótlás, de ha most jön a szükségszerű generációváltás, akkor az nemcsak felelősség, hanem nagy lehetőség is a fiatalok előtt: "Eddig is voltak jó játékosok, de ez nem volt elég, nagyon jónak kellett lennie ahhoz, hogy kiszorítson egy háromszoros olimpiai bajnokot a csapatból. A duma azonban nem elég, tényleg jobbnak kell lenni."