A Panaszbizottság megállapította, hogy a műsorszám súlyosan ellentétes volt a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényből kiolvasható azon elvekkel, amelyek tiltják a kisebbségek elleni gyűlölet keltésére alkalmas, illetve a kisebbségek megsértésére irányuló műsorszolgáltatást.
Az eljáró tanács meggyőződése szerint, a különböző csoportokat sértő rádiós-televíziós műsorok tilalma a szólásszabadság hagyományos, kitüntetett értékének tiszteletben tartása végett kizárólag szűken, korlátozást csak kivételes, különösen indokolt esetekben alkalmazva értelmezhető. A kifogásolt műsorszám azonban, ezen értelmezés szerint sem felelt meg a rádiózásról és televíziózásról szóló, 1996. évi I. törvényből kiolvasható, említett elvnek.
A műsorszám kifogásolt részei alkalmasak voltak a városi biciklisták, mint kisebbségi csoport elleni gyűlölet keltésére, és az autórádiókon keresztül, a kerékpárosokat közvetlenül veszélyeztető helyzeteket is kialakíthattak.
A kifogásolt műsorszám súlyosan sértette a biciklistákat, az elgázosításukkal való viccelődéssel a holocaust áldozatainak emlékét, és ezeken keresztül az egész magyar társadalmat.
A fentiekre és arra is tekintettel, hogy a Panaszbizottság 2005. április 7-én már az értelmi fogyatékkal élők kiszolgáltatott kisebbségének megsértése miatt is elmarasztalta a műsort, az eljáró tanács arányos szankció kiszabását javasolva, az Országos Rádió és Televízió Testülethez fordul.