14.31: Cikkíró a fél arcát napszemüveg mögé bujtató Kósa Ivett és Bálint Ádám társaságában, de Stirlitz nélkül megérkezik a találkozó helyszínére, egy budai, szabadtéri szórakozóhelyre. A csapatból csak A Da Vinci-kód című könyvet szorongató Torres Dani volt pontos, de kozmikus magányérzete hamar tovaszáll, mert öt perc alatt befut mindenki.
14.51: Már útban, kisbusszal. Tóth Gabi a túlfoglalkoztatottság miatt morog, állandóan csörög a mobilja, megy hozzá az Aktív. "Most ez a baj, ha meg nem írnak rólad, akkor pedig azért nyafogsz majd" - jegyzi meg a Gabi által szimplán "anya"-ként hívott Pflum Orsi. Indulás után mindenki rögvest éhes, szomjas lesz, meg kell állni, mert pisilni is kell néhány utasnak.
14.55: A második kieső az előző esti, Művészetek palotájában adott koncertről mesél, az ülős előadás volt, valamivel fegyelmezettebbek voltak a nézők, mint más helyszínen. A tatai buli volt a kedvenc sokaknak, de Szombathely is bejött: a mai, szolnoki fellépés lesz már a huszadik a sorban. "Egyenlően kezelnek minket, és ez jó. A turné annak kedvező főleg, aki korábban kiesett, így nem tudta megmutatni magát. Mindenki ugyanannyit ér, a helyezéstől függetlenül, a gázsi is ugyanaz" - mondja Orsi. Az összegről nem fecseghetünk, mert megjelenik Rocco Lampone, és kivágja a nyelvünket.
15.08: Az öt perc alatt öt telefont elintéző Gabi hangulata hangyányit javul, mivel felfedezi, hogy a Bravo magazin díjátadóján az "Év felfedezettje" kategóriában ötből három megasztáros, ráadásul az egyik épp ő. "Nem akarom elkapkodni a lemezt. Még csak egy kiadóval tárgyaltam, de ügyvéd nélkül nem írok alá semmit. A zeneszerzést és a szöveget pedig azokra bízom, akik értenek hozzá. Igazából szeretnék pihenni, mert le van terhelve a torkom. Két hét koncertsorozat után jó lenne két hét pihenő" - panaszkodik, de a benzinkútnál töltött pihenő rövid. Eztán a Tóth Gabi titokzatos fenyegetéseket kap című cikket nézi át: a bulvársajtó hangyából elefántot csinált. Caramel mellett neki a legnehezebb, mivel 17 évesen, egyszerű, kisvárosi rockerlányból imádott félistent csináltak belőle: nos, ezt nem könnyű tiniként feldolgozni.
15.22: Orsi és Boogie elmesélik, hogy a városok különböző csomagokból válogathatnak: a legdrágább, ha zenekar is megy, és dedikálást is rendel a szervező. Szolnok bőkezű ilyen szempontból, nem előre felvett zenére énekelnek majd a megák. Bár a tatai koncert "óriási" volt, a szerződés értelmében az előadók nem állhattak le trécselni a rajongókkal, nem adhattak autogramot. "Horror volt, ülünk a sötét buszban, kint is este volt, körülöttünk százak tolongtak, néztek befelé, fotóztak, sms-eket mutogattak, kezek, arcok tapadtak az üvegre" - emlékeznek.
15.52: Úton. Boogie és a cikkíró rádiózási szokásokról beszél: a gitáros a Tilos nagy híve, de a megboldogult Est FM-et is favorizálta. Gál Csaba együttese nem neheztel nagyon, hogy hónapokig nincs közös buli, mert tudják, hogy ez nekik is jó, hosszabb távon. "A koncerteken néha az az érzésem, hogy a kislányoknak az a fontos, hogy legyen közös fotójuk veled, meglegyen az autogram, a zene szinte másodrendű. Ha megvan az aláírás, akkor szevasz, ennyi. Itthon csordaszellem van, ha valami, valaki népszerű, akkor azt sokan követik, a saját ízléstől függetlenül" - fejtegette Boogie.
16.10: Kényszermegálló, Ivett felettébb rosszul van. Kiszállás egy lepukkant, szétesett kalyiba mellett, levegő, majd mikor a radikális fogyókúrát folytató vörös lányka bevallja, hogy "néha el szoktam ájulni", akkor lazább lesz a hangulat, indul a viccelődés: "Ivett, sokat kIvett belőled az utazás. Kiteszünk itt a tanyán, majd hazafelé felcsípünk" - viccelődik Pál Tomi.
17.10: Szolnok. Meglepő dugó a központban, a tiszaligeti Főiskolai Olaj Sportcsarnoka előtt szépen nő a tömeg: nincs ennél nagyobb esemény a héten a városban. Az autogramra vadászó tinilányokat cikkíró lefotózza, ők vagy elbújnak, vagy visszalőnek egy képpel.