Kinek pihenőnap a vasárnap?

TO GO WITH AFP STORY BY ANNA MARIA JAKUBEK People attend a mass for singles by Father Aleksander Jacyniak in the Jesuit Church in the old town of Warsaw, September 24, 2013. AFP PHOTO / WOJTEK RADWANSKI

Időről időre felmerül az ötlet, hogy zárjanak be a boltok vasárnap. A vasárnap is nyitva tartó üzletek viszont a hétköznapokon dolgozók vérévé váltak, de honnan ered a nyitva tartás, illetve nem tartás? Ha zárva vannak a boltok, az miért is van? A nyomok a több ezer éves múltba vezetnek, ahol kiderül, a vasárnap nem a családé, hanem az Úré, és ez a szabály nem vonatkozik mindenkire. Sőt, a vasárnap eredetileg a szombat volt.

Eredetileg szombat volt a vasárnap

A keresztény hagyományok tekintetében a vasárnap az Úr napja, amely a bibliai teremtés befejeztével magától a Teremtőtől nyerte ezt a rangját, aki megáldotta és megszentelte a hetedik napot, ami viszont akkor még a szombat volt, és mindez a kereszténység kialakulása előtt történt.

Forrás: AFP/Wojtek Radwanski

Ennek ad nyomatékot a negyedik parancsolat:

„Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény.” 2 Móz 20, 8-10.

Ez a szombatot jelentette, amikor a hívőnek parancsolat tekintetében az Úr dolgaival kellett foglalkoznia (ezt a szombathoz kötődő hagyományt jegyezzék meg, mert erre visszatérünk).

Ez a hagyomány (szombaton foglalkozz az Úr dolgaival) alakult át Jézus feltámadásával, aki a hét első napján, tehát vasárnap hajnalban támadt fel. A kialakuló kereszténység a hetedik (szombat) nap helyett a feltámadás napjára alkalmazta az Úr napjának intézményét, amelyen gyakorlatilag ugyanazok a társadalmi szokások érvényesültek: az ember Isten közelében töltötte az Úr napját, ennek értelmében a profán (nem szakrális), azaz a nem hitélethez tartozó dolgok ezen a napon háttérbe kerültek. A közösséget gyakorolták, istentiszteleteket tartottak, egymást látogatták. Ebből közvetve következik, hogy a vásárlási és egyéb fogyasztói tevékenységüket nem ezen a napon gyakorolták.

A nyitvatartási szokások tekintetében nem volt tiltva a kereskedelem semmilyen formája ezen a napon.

A nyitva tartás mint fogalom a szakrális terek – templomok, imaházak, közösségi tevékenységet jelentő terek – tekintetében hangsúlyos. Azaz ezen a napon tervezetten mindenki előtt nyitva voltak a szakrális terek, és erre, az Isten előtti gyülekezés napjára ragadtak rá a kereskedelmi szokások. Innen ered a "vásár napja" – vasárnap etimológiai eredmény is.

Viszont van, aki a szombatot tartja azóta is

A zsidók nem tértek át a kialakuló kereszténységgel együtt a vasárnapra, hanem továbbra is szombaton szüneteltették a kereskedelmi tevékenységet, hagyományőrző zsidók a mai napig nem nyúlhatnak pénzhez azon a napon. A vasárnap a zsidó kultúrkörben máig megmaradt a hét első napjának, amelyen a többi hétköznaphoz hasonlóan kereskedhetnek, és a szombat pedig az Úré, amikor viszont nem.

Ez a folyamat azóta kilépett a bibliai keretek közül, a vasárnapi bezárásra ítélt üzletek tulajdonosi háttértől függetlenül szombaton és vasárnap is nyitva tartanak.

A cikkhez nyújtott segítségért köszönet György András lelkésznek és Verő Tamás rabbinak.