Trükkök, hogy biztosan a legfinomabb dinnyét válasszuk

Minél sárgább a földön fekvő rész, annál érettebb a dinnye

Már csak egy-két hét és indul a magyar dinnyeszezon, amikor végre az igazi hazaitól ragadhatunk. De mégis mire kell figyelnünk, hogy valóban ízes dinnyét válasszunk? Egy hevesi dinnyetermesztő árulta el a trükköket, ám ha mégsem bízunk a megérzésünkben, letölthetünk a telefonunkra egy dinnyekopogtató alkalmazást is.

A görögdinnye (latin nevén: Citrullus lanatus) egy misztikus, sehová nem sorolható növény: gyümölcsként ismerjük, szár típusát tekintve mégis a zöldségfélék közé sorolható, ráadásul a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozik.

Magyarul görögdinnyének hívjuk, mégis

semmilyen bizonyítható görög eredettel nem rendelkezik,

inkább Afrikát és Indiát tartják őshazájának, de ez is örök vita tárgya a szakértők körében.

Zöld, csíkos, sárga bélű

Arról régészeti leletek tanúskodnak – ásatások során előkerült magvak –, hogy Magyarországra a török hódoltság idején kerülhetett a dinnye, valamikor 1541-1686 között, illetve helyileg Heves megyéből indult el a dinnyetermesztés kultúrája, így a hevesi dinnyét a mai napig a hamisítatlan magyar dinnyének tartják. A görögdinnye fajtákat, külső színét, héját tekintve három csoportba soroljuk:

• csíkos, „crimson sweet” típusú dinnyék;
• fekete, más nevein: „sugar baby”, „nosztalgia”, „roméria” típusú dinnyék;
• tigriscsíkos, vagyis inverz csíkos, sárga bélű görögdinnyék.

Érdemes megfigyelni egyébként, mennyire átvették a csíkos, „crimson sweet” típusú dinnyék a dinnyepiac uralmát a „nosztalgia”, vagyis „sugar baby” típusú dinnyékkel szemben. Régebben egyszínű dinnye volt a módi, csíkosat szinte még nem is lehetett kapni. A termelők szerint ennek magyarázata rendkívül egyszerű és magától értetődő:

a csíkos dinnye cukortartalma, ízvilága, termeszthetősége és hozama előnyösebb fekete héjú társánál.

Jobb hozamú Forrás: Dinnyefarm.hu

Tavaszi dinnyeszezon?

A Heves megyéből induló magyar dinnyetermesztés főbb helyszínei Csány, Hort, Erdőtelek és Kál települések. A generációról generációra átadott szaktudás már túlnőtt azon, amit egy családi gazdálkodás fenn tud tartani, és a termesztés titkait ismerő gazdálkodók is vándorolni kezdtek, így az ország több pontja is elismert dinnyetermő hely lett. A talajadottságok miatt azonban a leghíresebb régió még mindig a hevesi, illetve a mai napig ezt tartjuk helyileg a dinnye „hazájának”. A termesztő ennyit tesz hozzá:

A régi gyerekek csak azt mondták, hogy ez édesebb, mint a többi. Máig olvashatjuk országszerte, az utak mellett a kiírást: mézédes hevesi dinnye – általában ezeknek közük sincs Heveshez, sokszor Magyarországhoz sem,

de ez is jelzi, mekkora reklámértéke van még mindig a névnek. Tízen vagyunk termelők Heves városában, és azzal kifújt. Messze eljut a hevesi dinnye, az igaz, de nem annyira azért, hogy úton-útfélen azt árulják.”

A termesztés rendkívül összetett folyamat, éves szinten időrendre leosztott teendők sorozatát jelenti: március elején már el kell készülni a nevelősátorral, elkezdeni a palántát nevelni, de manapság sokan már megveszik a palántát készen, illetve

javarészt tökre oltott görögdinnyét termesztenek.

Utóbbinak számos előnye van, emiatt megéri a termelőknek befektetni az egyébként nem kétfilléres oltásba: az oltványokat korábban, a normál szezon előtt lehet ültetni, és még teljesen érett állapotban is akár két hétig is a tövön lehet hagyni anélkül, hogy tönkre mennének. Így folyamatos a termés, a termelő akkor és annyit szed, amikor a kereskedő kéri, nem vész kárba dinnye. Az oltott növény erősebb, kevésbé tudják megtámadni a kártevők, ráadásul többet terem az oltatlannál, tehát tényleg minden szempontból megtérülő beruházás.

Ez is magyarázza, hogy az utóbbi években már hamarabb indul a magyar dinnyeszezon is: július elején, közepén, míg korábban általában egészen július végéig kellett várni, hogy hamisíthatatlan hazait csemegézhessünk.

„Azért manapság sem ajánlatos a túl korai dinnyét megvenni. Vannak termelők, akik korán ültettek, ezért már júniusban is tudtak árulni, de ez azért még nem az igazi magyar dinnye” – vélekedik.

Nosztalgia Forrás: Dinnyefarm.hu

Napjainkban viszont a július végén kezdődő értékesítést már nem igazán engedhetik meg maguknak a termelők, így is rohamlépésben kell felvenni a versenyt a külföldről érkező gyümölcsökkel, melyek árusítása egész nyáron át tart, és mivel az utóbbi években hozzá is szoktunk, hogy a nyár kezdete egyet jelent a dinnyével, erről a kényelemről és hozzáférhetőségről elég nehéz visszaállni.

Nem az a baj, hogy behozzák a külföldi dinnyét, hanem hogy ilyen mennyiségben teszik. Egyrészt mire megterem a hazai, a vevők már eltelnek a dinnyével, nincs az a nagy várakozás. Ha nem lenne annyi külföldi dinnye, azok a magyar termelők is boldogulnának, akik csak július második felétől, a régi szezon szerint kezdenek árulni.

Tavaly az egyik hipermarketben 40 forintért árulták kilóját. Nem is beszélve arról, hogy az út mellett árusított dinnyék jó része nem is magyar” – panaszolják a termesztők.

Emiatt jóval felkészültebbek, körültekintőbbek manapság a termelők, kevéssé bízzák a termést a véletlenekre, például az időjárásra.

Az a világ elmúlt már, hogyha esik az eső, lesz dinnye, ha nem, nem lesz.

Korszerű növényvédelem nélkül ma már nem lehet minőségi árut termelni, az áruházláncok is elvárják ezt. A megfelelő növényvédelmen kívül persze a legfontosabb az öntözés. Leginkább a levéltetű ellen vegyszerezünk, emellett megtámadhatja a dinnyét atka, gombásodás, penészedés, ezektől mind óvni kell a növényt.”

Persze, ez nem jelenti azt, hogy a betakarított mennyiség és minőség független az időjárástól, hiába tűnik bíztatónak, nem jósolható meg előre, hogy mennyire lesz jó a termés.

„Az igazság az, hogy hiába van jó termés, elég, ha június végén jön egy igazi nagy perzselő meleg, az két nap alatt tönkreteheti az egészet. Szerencsére felénk idén jó idő volt, egyáltalán nem olyan viszontagságos, mint máshol az országban, elkerült a jégeső is, bár mivel elég nagy a szárazság, esőből lehetett volna több, de alapvetően nem panaszkodom.”

Egyszóval, ha az időjárás sem gondolja meg magát,

idén bíztató hevesi dinnyeterményre számíthatunk, így tényleg érdemes várni a mézédes hazaira.

Minél sárgább a földön fekvő rész, annál érettebb a dinnye Forrás: Natural Cures

Kipp, kopp kopogok, találd ki, hogy jó vagyok!

Ugye ismerős a kép, ahogy a fiataloktól kezdve az idősekig mindenki, kopogtatjuk, paskoljuk a gömböket, miközben fél füllel a dinnyére tapadunk, magunk se tudva igazán, hogy mit is kell hallanunk, de már nagyszüleinktől is így láttuk. A szakértő ehhez csak ennyit fűz hozzá:

Én nem hiszem, hogy a kopogtatással ki lehet választani a jó dinnyét, főleg úgy, ahogy a vásárlók csinálják, hogy csak tapicskolnak rajta. Az szól hordósabban, aminek lyukas a közepe, meg van szakadva, annak van olyan buhogósabb hangja, ez azt jelenti, hogy túlérett, ennyit lehet esetleg megállapítani róla.

Én lehet, hogy ki tudnám válogatni kopogtatással a jó dinnyét, de mi sem erre a módszerre hagyatkozunk, hozzáértés nélkül pedig tényleg nem érdemes ezzel próbálkozni.”

Jó jel, ha a dinnye szára és az a körüli rész száraz, ez azt jelenti, hogy biztosan érett dinnyét fogunk kiválasztani.

Ami a színt illeti, az igazán jó görögdinnye hasa sárga, a haja zöld színű, ha csíkos görögdinnyéről van szó, fontos, hogy a csíkok minél inkább üssenek el egymástól:

ha a zöld csík sötét, a másik meg egészen világos, akkor egy percig se habozzunk tovább,

finom dinnye fog az asztalra kerülni. A másik típusú, egyszínű, „nosztalgia” vagy „roméria” dinnyénél a matt, sötét színűt, szinte feketét keressük, ugyanakkor az igazán jó nosztalgia dinnyének a hasa sárga, így erre is érdemes figyelni.

Egy fontos trükk még a termelőtől: a dinnye szedésekor a szár vágásánál a lé kifolyik, így egy cukros lerakódás lesz rajta, ami alapján meg lehet mondani, hogy frissen szedett-e,

vagy már a pulton áll egy hete.

Ha máshogy nem megy, íme, a dinnyekopogtató applikáció Forrás: MelonTap

Viszont az általános közhiedelem, hogy a kisebb dinnyének esetleg jobb az íze, téves. A termesztő saját nevelései közül egyébként a 23 kg–os dinnye volt a legnagyobb, ami eddig „született”, de ez, véleménye szerint inkább látványosság, ekkora dinnyéket már nem igen visznek, mert nem fogyna el.

A nagyobb méretű, Magyarországon jobban kelendő, inkább külföldi tendencia, hogy a kisebbeket keresik, bár nálunk is egyre nagyobb az igény a kisebbekre is, sok az egyedülálló, egyedül élő idős, de azért még mindig a méretes görögdinnyékre mutatkozik leginkább hazánkban igény.”

Így tehát ez is egy olyan új tényező a dinnyepiacon, ami változást jelent, és amihez a termelőknek alkalmazkodniuk kell. De nekik elsősorban az a fontos, hogy mi, vevők roppanós, mézédes hazait haraphassunk az igazi magyar szezonban; legyen az kicsi, közepes, nagy, egyszínű zöld, csíkos vagy akár sárga bélű.