Strómanok segítették a pezsgőgyáras Törleyt

A magyar urak csak francia pezsgőt ittak, ahhoz, hogy ez megváltozzon, kellett egy szociálisan érzékeny marketingzseni, a bácskai gazdálkodó harmadik fia. Tudják, hogyan lett Budafok a magyar Champagne?

Akárcsak a modern sörkultúra alapjait, a pezsgőt is a szerzeteseknek köszönhetjük. A bencés Dom Perignont (1635–1715) huszonkilenc évesen nevezték ki a champagne-i Hautvillers rendházának pincemesterévé.

Kiemelkedő, tehetséges borásznak tartották – a feljegyzések szerint egyetlen korty alapján felismerte a borokat, sőt, mestere volt házasításuknak is. Szakmai kíváncsisága hajtotta, így kísérletezései közben jött rá a másodlagos erjedés technikájára, és ezzel létrehozta a mai is népszerű pezsgőt.

Ilyen volt régen a főbejárat Forrás: Törley

Gyártásról azonban csak az 1700-as évek harmadik évtizedétől beszélhetünk. Előbb a Ruinart Pére et Fils, majd a Moët et Chandon fogott neki. A máig híres, legendás gyárak is a kor szülöttei: a Mumm et Co., a Louis Roederer, a Veuve Clicquot Ponsardin és a Delbeck et Cie is a 18. században kezdte az ipart.

Az első hazai pezsgőgyárat 1825-ben a Hubert cég alapította Pozsonyban.

Mellékszál, de a márkanév máig megmaradt, sőt, jelenlegi tulajdonosa ugyanaz a német cég, mint a Törleyé. A második magyar pezsgő az Echs és Társáé volt 1835-ben, de a jelentősebbek közül érdemes megemlíteni a tatai Esterházyt és a pécsi Littkét.

Miért pont Budafok?

Igen, a régi közhely most is érvényes: már az ókori rómaiak idején is szőlő és bortermő vidék volt Promontor, azaz a mai Budafok. Aki a dombos utcákon csavarog, már nem gondol a filoxéravészre, pedig a mostani modern házak helyén egészen az 1890-es évekig tőkék nőttek.

A terület érdekessége, hogy alatta szarmata kori mészkővonulat húzódik – kevesen tudják, de a kőbányai városrész alatt ennek folytatása található, nem véletlen, hogy az ottani sörgyár vájt pincéi is kiemelkedő minőségűek. Természetesen Budafokon is az építőanyag-bányászat előzte meg a szőlészeti kultúrát, de a vájt gödrökben, járatokban hamar beindult a borászat.

Az állandó hőmérsékletű (12–14°C) és magas relatív páratartalmú vájatokon túl a régió további előnyei közé tartoztak a szállítási útvonalak: az országúti és vízi lehetőségek után a vasút is korán szerepet kapott. Ma Budafokon nagyjából 45 kilométer hosszúságú pincerendszer található, a negyedét a Törley-cégcsoport birtokolja.

Panorámakép az üzemről Forrás: Törley

Néhány év alatt Budafok lett a magyar pezsgőgyártás központja: 1880-tól 1900-ig hat cég jelent meg, míg a világháború kezdetéig további négy. Legtöbbjük rövidebb ideig működött, csupán két rivális maradt talpon. Ezek voltak a Törley és a François, melyek Európa-szerte elismert pezsgőket gyártottak. A sors fintora, hogy

a két cég együtt kezdte, majd különváltak, végül a jelenben ismét egy kézbe kerültek.

Törley József 1858-ban született Szabadkán, Törley Bálint bácskai gazdálkodó harmadik fiaként. Tehetsége hamar megmutatkozott, nem véletlen, hogy apja a grazi Kereskedelmi Akadémiára küldte. Élete ott vett gyökeres fordulatot, hiszen Teofil Roederer ajánlatát elfogadva francia–német nyelvű kereskedelmi levelezőként helyezkedett el a reimsi pezsgőgyárban.

Töltés az üzemben Forrás: Törley

Megtetszett neki a közeg, így hamarosan egy másik híres pezsgőgyárnál, a Delbeck et Cie.-nél folytatta. Érdekességként jegyezzük meg, hogy elhagyva az íróasztalt, beletanult a pezsgőkészítésbe is. Néhány év alatt eljutott oda, megalapította eső saját gyárát a pezsgő fővárosában, Reimsben, a franciaországi Champagne régióban.

A helyi metódust követve nyerspezsgőt, azaz savas, speciális bort vásárol a helyi termelőktől, majd ezt készre érlelve a saját neve alatt hozta forgalomba – hamarabb volt Törley pezsgő Franciaországban, mint idehaza! Később a korai évei kapcsán elmondta:

„Évekkel ezelőtt azon célból utaztam ki Franciaországba, hogy ott a champagne-i bor készítését tanulmányozzam, és tapasztalatomat hazámba, Magyarországba visszatérve értékesítsem.”

Hogy került Törley Budafokra?

A szépség a részletekben, a pezsgő az üvegben rejtőzik Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Aki megkóstolná az alapbort, fanyalogna. A jó pezsgőhöz ugyanis savas, nem túl finom alap kell, viszont a másodlagos erjedés során ezekből lesz a legfinomabb ital. Törley József ilyen bort keresett, amikor Budafokra érkezett. Ott érte a felismerés, hogy a térség adottságai maximálisan megfelelnének céljaihoz:

1882-ben Magyarországra telepítette reimsi gyárát.

A "Törley József és Társa" céget 1882. augusztus 1-jén jegyezték be a budapesti cégbíróságon. Mivel idehaza nem volt megfelelő háttéripar, a termelés francia gépekkel és kinti szakemberekkel indult. Ma technikai igazgatónak neveznénk a Reimsből Magyarországra csábított pezsgőmestert, Luis François-t, akit 1885-ben az öccsét, Cesart is a budafoki pincészetbe hívta.

Több évtizede őrzött tételek a pince harmadik, legalsó szintjén Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A legenda szerint Törley és François a pincekulcson vesztek össze,

de ez inkább tűnik romantikus fedőtörténetnek, mint üzleti valóságnak. Tény az, hogy a francia 1886-ban kilépett a cégtől, és Paholzky József földbirtokos anyagi támogatásával saját pezsgőüzemet létesített – hol máshol, mint Törley szomszédságában.

Ugyan nem volt képes elérni a konkurencia volumenét, mégis komoly kihívást jelentett – többek között a magyar külképviseletek is az ő italát kínálták. Franciás nevével itthon is jó esélyekkel indult, hiszen akkoriban az úri réteg még elutasította a magyar pezsgőt; a sors fintora, hogy közben Franciaországban Törley sikeresen értékesítette jó ár-érték arányú italait.

Palackok csodás sora Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Kolléga, majd konkurencia

Az 1886-ban önállósodott François fivérek az első évben 7243 palack pezsgőt töltöttek le. Ezzel kezdődött Philipe François, a champagne-i Montigny pezsgőgyár pezsgőmestere Magyarországra származott fiainak önálló karrierje. Pincészetük a Törley szomszédságában, annak riválisaként nagymértékben hozzájárult a budafoki pezsgőgyártás fejlődéséhez.

Louis, vagy ahogy sokszor hívták, Lajos, ismerte az analitikai alapokon nyugvó champagne-i pezsgőgyártást, de magával hozta a családi tradícióból eredő tudást is. Módszerük titka természetesen a kapukon kívülre került, és több kisüzem is megpróbálta kihasználni, de Törley és François konkurenciaharcába ezek nem tudtak beleszólni.

A gyár 1914-re már 800 ezer pezsgőt palackozott. Ezt a mennyiséget később már nem érték el, 1928-ig csak évi 30-40 ezerről beszélhetünk. Louis 1921-ben meghalt, azután Cesar vezette a céget. Az 1940-es évek elején az éves forgalom 200 ezer palack volt. A növekvő eladásokat szinte lefejezte az 1944. augusztusi hat bomba, amelyek telibe találták az üzemet. Minden romba dőlt, a készletek megsemmisültek.

A család feladta, nem sikerült újraindítaniuk a céget – ha ez mégis összejött volna, az államosítás amúgy sem hagyta volna, hogy magánkézben maradjon a François. 1949-ben a Pénzintézeti Központ felszámolta a pincészetet, az ingatlanok az államra szálltak.

Érdekesség, hogy 1982-ben, a Törley százéves jubileumára a gyár megvásárolta a családtól a névhasználati jogokat. A csodálatos régi pincéket felújították, és prémiumminőségben, eredeti champagne-i eljárással újraindították a gyártást.

A mai Budafok már nem olyan, mint régen, igaz, az Anna utcai telep még mindig pezsgőpincészet.

Itt készülnek a palackban érlelt, hagyományos metódusú tételek.

Ez az üzem 1890-ben épült: azon túl, hogy Törley a kor legmodernebb eszközeivel szereltette fel, érdekessége a hatalmas, húszezer négyzetméteres pincerendszer – ez nem kőbe vájt, hanem téglából épített.

Úgy képzeljék, hogy kivájtak egy óriási gödröt a domboldalból, majd beépítették. A létesítmény mai szemmel is csodálatos, három szinten páratlan klimatikus feltételeket biztosít az érleléshez.

A kor egyik legjobb munkahelyének számított a Törley Forrás: Törley

Azt hihetnénk, hogy idehaza nem lehet utolérni a franciákat, de ez tévedés.

A budafoki üzem kontinensünk egyik legmodernebbje volt:

vagonemelő, gőzgépek, villanymotorok, felvonók működtek benne. Mindezt még impozánsabbá tette az ifj. Ray Rezső építész egyik legjelentősebb munkájának tartott, francia lovagvárak mintájára készült kastély – sajnos ez ma már nem tarozik a gyárhoz, a Sugárbiológiai Intézet használja. Külseje ma is jól reprezentálja Törleynek a magyar iparban betöltött szerepét, igaz, a szocializmus évei alatt visszafordíthatatlan változások történtek az ingatlanban.

Nem üresek: érnek a hagyományos eljárással készülő pezsgők Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Értette a csíziót

Korai marketingzseninek tekinthetjük Törleyt, mert elsőként ismerte fel a reklám fontosságát, piacbefolyásoló szerepét, erről művészi szintén is csodálatos és rafinált korabeli plakátjai, számolócédulái és menükártyái tanúskodnak.

Egyes legendák szerint strómanokat alkalmazott, hogy azokban a bárokban és mulatókban, ahol francia pezsgőt tartottak, Törley-félét rendeljenek, így ösztönözve a tulajdonosokat és üzletvezetőket a hazai áru rendelésére.

A transzvazív eljárással készülő pezsgőket ebben a csarnokban szűrik le Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Törekvései nem maradtak nyom nélkül, hiszen 1890-ben már évi 300 ezer palackot készítettek. Ipari és közgazdasági munkásságának elismeréséül az 1896-os millenniumi ünnepségek keretében

Ferenc József osztrák császár és apostoli magyar király nemesi címet adományozott neki.

Tizenöt évvel később már majdnem megháromszorozódott a volumen: 1905-ben a termelés már megközelíti az egymillió palackot.

Elsőként használtak teherautókat Forrás: Törley

Az első autóbaleset

Törley József Magyarországon elsőként vásárolt céges teherautókat, sőt alapító tagja és alelnöke volt a Királyi Magyar Automobil Clubnak. Kevésbé ismert tény, de

ő okozta az első hazai autóbalesetet is: áldozata Czolits János utcaseprő volt,

aki nem lépett félre, így elütötte őt a pezsgőgyáros automobilja. Mivel törvényi szabályozás még nem nagyon volt, Törley kifizette a munkás háromnapi munkabérét, így a Rákóczi úti affér a lovagias gesztussal lezárult.

A gyár fennállásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségen a tulajdonos még ott volt, de a jubileumot nem sokkal élte túl: 1907-ben a belgiumi Ostendében, perforált vakbélgyulladásban meghalt. Mivel kislányát egyéves korában elvitte a diftéria, nem voltak örökösei, a gyárat Törley testvérei és azok fiai örökölték az özvegy teljes haszonélvezete mellett.

Az üzem és fölötte az egykori Törley-kastély Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Nem kótyavetyélték el, hiszen a fejlődés megmaradt. Az 1910-es években a termelés már meghaladta az évi 2 millió palackot. A trianoni békeszerződést követően a forgalom nagyot zuhant, ám a gazdasági válság még ennél is rosszabb üzleti eredményeket hozott – 1929–30-ban az évi termelés alig érte el a 200 ezer palackot.

Elfolyt a finom pezsgő

A 30-as évek második felére ismét lendületbe jött a Törley pezsgőgyár: a második világháború alatt a forgalom ismét elérte az 1 millió palackot évente. Sajnos a sikeres fejlődés hamar lezárult: 1944 júliusában

Csepel szőnyegbombázásakor találat érte az üzemet, és a töltésre szánt bor elfolyt.

A front átvonulásával a család megpróbálta menteni a menthetőt: mindössze négy fővel és a megmaradt készletekkel újfent nekifogtak, de hiába: az 1949-es államosítást nem kerülhették el.

Nemzetközileg is keresett a magyar pezsgő Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A termelés 1951-ben folytatódott, igaz, a felügyeletet az Unicum Likőrgyár látta el. A kereslet növekedett, így a Magyar Állami Pincegazdaság új pezsgőgyárat hozott létre 1955-ben. 1963-ban a klasszikus gyártástechnológia mellé bejött a tartályban való erjesztés módszere.

Az exportlehetőségek ösztönzőleg hatottak: bővítésekkel, a legkorszerűbb gépsorok megvásárlásával az 1980-as évek végére 30 millió palackos éves kapacitást értek el. 1992-ben a wiesbadeni Henkell & Söhnlein Sektkellerei AG. privatizálta a pincészetet.

Ahová exportálnak Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Arról, hogy mit jelent a tartályos érlelés, és mitől izgalmas és exkluzív a champagne-i metódus, cikkünk következő részében olvashatnak.