Zircen vagyunk, a város szívében levő apátságban. Tűz a nap, a csíkos ernyő alatt ülve megváltás minden korty.
800 éves a Zirci Ciszterci Apátság, a tenni akarás, az újrakezdés, a talpra állás egyik legszebb hazai példája.
Elpusztította a tatár, szétverte a török – nem véletlen, hogy 150 évig üresen álltak a falak. A 18. század elejéig a rend nem képviseltette magát a zöld bakonyi völgyben – 1726-ban kezdődött meg az apátság újjáépítése, modernizálása.
„A ciszterciek a lengyelországi Sziléziából, Henrykówból érkeztek az üres falak közé, így magukkal hozták a saját, több száz éves főzdekultúrájukat, 1734-ben megkezdték a sörház építését az apátság közelében, egy kis halastó mellett. Egy évre rá a Győrből hívott világi főzőmester már be is mutatta az új italt.
A kóstolóra a Historia Domus szerint
meghívtak ötven helyi fiatalt, akik bizony az új italtól megrészegedtek, veszekedni és verekedni kezdtek”
– mesélte a csodás boltíves tetővel fedett könyvtárban Németh Gábor apátsági könyvtáros. A vidám komlós-malátás munka azonban nem érte meg a 20. századot: Szőnyeghy Alajos járási szolgabíró 1858-ban kibérelte az épületet, és börtönt, valamint szolgálati lakást alakított ki benne.
„A zirci ciszterciektől 1950-ben megvonták a működési engedélyt, 230 embert hajtottak el, közülük 44-et börtönbe is zártak” – meséli Lőrinc atya. Szavaiból süt, hogy a történelmen nem lehet változtatni, az már adott.
Szent Benedek regulája köt minket. Imádkozunk és dolgozunk"
– folytatja, közben egy finom gesztussal körbemutat. 136 vörös kőlépcsőn felmászva az épület tetején állunk. Csak a templom tornyai magasabbak annál a helynél, ahol a kis történelmi tájékoztató elhangzik.
Ki jobban, ki rosszabbul viselte a szűk lépcsőket. Pár vendég fejéről szinte spriccel a verejték, mire felvergődnek. Látszik rajtuk, csak azért jönnek, mert azt hiszik, fent hideg sör vár rájuk. Hát nem.
A szerzetesek jól kitalálták: azokat is megdolgozzák, akik amúgy csak ittak volna egy jót.
Észrevétlenül kiterjesztik a regulát a hőségben szomjazókra, igaz, cserébe adnak is valamit: a bakonyi táj csodálatos. „Elődeink tudatosan keresték a zöld völgyeket, ahol van víz, patak. Ezekkel hajtották a malmokat, gépeket, ez az önfenntartás egyik eleme volt.” Ez a elv, mármint az önfenntartás, a rend életében máig érvényes.
Dékány Sixtus apát nem finomkodik, egyszerűen, pontosan megfogalmazza az őket mozgató elvet.
Hogy nézne már ki, ha kuncsorognánk a pénzért?”
„Az önfenntartás nem lehet csak a látszat, üres jelszó. Mi, ciszterciek mindig is dolgoztunk, most is mindent megteszünk azért, hogy fenntartsuk magunkat, iskoláinkat, öregotthonunkat.
Nem vagyunk sokan, de mégis az egyik legnagyobb munkáltató vagyunk a városban: kötelességünk, hogy segítsük ezzel a helyieket.
Az itteni szakértelmet és a térségben előállított dolgokat használjuk.
Az, hogy 157 év után ismét működni kezd a sörfőzde, egyrészt a múlt folytatása, másrészt a jövőbe tekintés is: úgy tervezzük, hogy három-öt éven belül hasznot termel majd, amit visszaforgathatunk az apátság és a közösség fejlesztésébe.
150 millió forintból létesült a sörfőzde, amely az apátság hűs, boltíves pincéjében, a régi kripta szomszédságában működik. Már most közel száz viszonteladóval van szerződésük. „Az egymás közötti megbeszéléseken körvonalazódott, hogy ebbe az irányba akarunk elindulni, ezt követte a hivatalos út: a rendi közgyűlés is elfogadta, de a munkát a törvényekkel is párhuzamba kellett hozni.
A források kilencven százaléka saját, csupán a maradékhoz vettünk igénybe vállalkozásösztönző hitelt. Megkerestük a megfelelő munkatársakat, mert a hagyomány is köt minket.
A trappista, azaz a ciszterci sörfőzés világhírű, magas a mérce”
– tette hozzá a magyar gyártmányú, rozsdamentes acélberendezésnek támaszkodva a zirci apát.
Mivel az eredeti apátsági sörreceptek már nincsenek meg, egy fiatal főzőmester, Kovács Krisztián vette át a stafétát. A világos pilseninek, a barna belgának és a szűretlen búzasörnek ő kísérletezte ki a főzési menetét és ízvilágát.
Jó munkát végzett: a háromféle főzet megüti a nemzetközi szintet.
Nem kell szégyenkezniük a zircieknek a belga apátsági konkurencia mellett sem. Hazai szinten sem lesz gond: az évi 300 ezer liter volumenű manufaktúra már most, induláskor feladja a leckét a legtöbb hazai főzdének.
„Háromnegyed évünk volt a kísérletezésre, arra, hogy lefixáljuk a recepteket. Úgy érzem, jól sikerültek” – meséli a pince hűsében Kovács Krisztián. „Innentől az a feladatunk, hogy fenntartsuk ezt a minőséget.
Palackban és hordóban is elérhető lesz a háromféle sörünk.
Annak ellenére, hogy mind ismert típus, igyekeztünk belevinni a saját szánk ízét, adni nekik egy tipikus karaktert. A jövőben lesznek szezonális sörök is, karácsonyi változatok, fűszeresebb, összetettebb ízű verziók.”
Sokaknak meglepő, hogy egy egyházi rend ilyen komoly vállalkozásba kezd, de úgy tűnik, a Bakony lábánál megfér egymással Szent Benedek regulájának két fele.
„Nehéz a gazdálkodás manapság, de szerettük volna megmutatni, hogy mégis lehet, érdemes becsületet adni a munkának.
A sör, a kulturált italfogyasztás mindig is része volt a közösségnek, a cisztercieknél ez egyfajta megélhetésként jelent meg.
A munka gyümölcsére úgy tekintünk, mint saját gyermekünkre, így természetes, hogy presztízst próbálunk teremteni ennek és a többi egyházi élelmiszernek" – mondja Sixtus apát, aki bízik abban, hogy húsz év múlva ennek már komoly látszata lesz.
„Annak, hogy a rendház pincéjében, a kriptától csak egy falnyira ilyen sörfőzde indult be, biztos, hogy rendtársaink is örülnek az égben. Ha a kulturált sörfogyasztás örömöt adhat, akkor az egy kis ünnep. Ezzel a plusszal járulnánk hozzá a hétköznapokhoz.”