Miért esszük harminc éve ugyanazt az iskolai menzákon?
520 forint - egyik kollégánk pontosan ennyit fizet iskolás gyermeke után a menzán - nem kevés, ezt mindenki tudja, aki főzött már pénzszűkében. Ebből magabiztosan ki lehet naponta hozni a fenti feltételeket teljesítő reggelit, a kétfogásos ebédet és gyümölcsöt uzsonnára, csak fenekestül fel kell forgatni mindent, ami a közétkeztetésről és a menzákról belénk ivódott. Az [origo] négy munkatársán kísérleteztünk egy munkahéten keresztül.
A kísérlet
Nem gondoljuk, hogy a menza attól jobb lesz, ha a magyar stílusú paradicsomleves helyett, azt úgymond olaszosítva szárított bazsalikomot szórnak bele, vagy árpagyöngyöt adnak betűtészta helyett, pláne, ha szegfűszeggel makettolnak ugyanazon a vizes ipari sertéshúson, esetleg pudingos a mákos guba, amikor a tej egészségesebb, mint egy aromás puding. A menzai menürendszernek a torka véres, nem ragtapaszok kellenek ide. Teljes szemléletváltásra lenne szükség, ezért a feladatot a tápanyagok irányából közelítettük meg: melyek azok az alapanyagok, amelyekben a legtöbb hasznos anyag van a legkevesebb pénzért, melyek azok az ipari eljárások, adalékanyagok, amelyekre nincs szüksége a szervezetnek? Innentől minden ment, mint a karikacsapás.
Első lépésként a rossz minőségű húsokat - a menzákon pincepörköltek, pulykaraguk, csikóstokányok és káposztás húsok képében bukkannak fel teljesen fölöslegesen - és a cukrot száműztük, illetve mérsékeltük a liszt mennyiségét, sőt szaporítási szándékkal - túl lisztes levesek, főzelékek, csupakenyér fasírtok - egyáltalán nem használtuk. A cukor és az édességek kiiktatásával pénzmag is felszabadult, amit vissza tudtunk forgatni olyan alapanyagokba, amelyekre a fejlődő szervezetnek szüksége van. Értjük, hogy szeretik a gyerekek az édességet, szeretik a felnőttek is, sőt minden menzán a menü kötelező része, pedig ennek nem feltétlenül kellene így lennie. Ha valaki napközben csak a menzán eszik, akkor a szervezete számára üres kalóriaként jelentkező lekváros bukta helyett egy tányér azonos kalóriatartalmú, de vitaminokat és tápanyagokat is tartalmazó étel sokkal jobb megoldás. És ha éhes, meg is fogja enni.
Mivel jó minőségű húsipari termékeket csak bajosan tudtunk volna beleszorítani ebbe a keretbe, el kellett kezdeni gondolkodni. És nem szóján, nem helyettesítő termékeken, ami szintén nem áll távol a menzai világtól, lásd dejós tészta, amelyet a diónál alacsonyabb ára miatt előszeretettel szolgálnak fel. Így került elő a magas fehérjetartalmú lencse és csicseriborsó, az olajos magvak, az ipari csirkénél egészségesebb hazai ponty, a halkonzerv, a tojás, a rengeteg vaj, rengeteg olívaolaj, miközben csak egy kevés húst használtunk. A népszerű sütőtököt talán kicsit túltoltuk, de imádjuk, tele van vitaminnal, hazai, szezonja van, és olcsó. Szintén sok, ressre készített zöldségételt adtunk munkatársainknak.
Ami kimaradt - mert véget ért az öt nap, bár szívesen belevettük volna a menübe - , az a bármilyen májétel, a túrós csusza harcsapapaprikással és a francia hagymaleves rengeteg pikáns sajttal.
A szűk lehetőségekből - 520 forint/nap/fő - az alábbi menüsort állítottuk össze öt napra, négy felnőttnek, mert a szerkesztőségben nincsenek gyerekek. Ezért a fűszerezésben is bátrabbak voltunk.
1. nap
2. nap
3. nap
4. nap
5. nap
A kísérletben részt vevő kollégák véleménye
Jankovics Soma - Gazdaság
"Számomra bebizonyítottátok, hogy lehet menzaáron minőségi kaját enni, amely nemcsak változatos, egészséges, de nagyon finom is. Egy átlagos menzalakó valószínűleg hiányolná a húst, szerintem nem volt hiba, esetleg több húspótló kaja mehetett volna, mint amilyen a rakott karfiol volt. Az étrendben volt pár furcsaság, például a második napon csak csípőset kaptunk. Ez egy menzán nem ment volna el. A halászlé inkább az otthoni asztalra való, azt nehezen képzelem el, hogy munkaruhában leül valaki halcsontot szívogatni. Amit nem értek, hogy miért nem adtak sütőtököt eddig a menzákon. Most többféle elkészítési móddal is találkoztunk, nálam mind nyerő volt."
Inkei Bence - Quart
"Én sem vagyok válogatós, mindent megettem, amit elém tettek, és egyáltalán nem bántam meg, hogy öt napra újra menzás lettem. Külön jó volt, hogy belefért a reggeli is (bár a csilipaprika reggelire kicsit szokatlan volt, de túléltem), és örültem, hogy az éttermi menükben is szorgalmazott 'magyaros' ételek helyett más kaják kerültek terítékre. Pont emiatt is tény, hogy a menzához és az olcsó önkiszolgáló éttermekhez szokott honfitársaink túlnyomó többsége számára a hummusz vagy a kókuszos sütőtökpüré nem étel, de sosincs késő változtatni a szemléleten. Nekem egyedül a céges konyhában étkezés volt olyan, amit tudnék mellőzni - egyszerűen ki kell mennem ebédszünetben az utcára, különben hosszú távon megbolondulok. Ha esetleg a Táfelspicc folytatná a kísérletet, számíthat rám a túrós csuszás harcsapaprikásban, a hagymalevesben és bármilyen májételben is."
Wirth Zsuzsanna - Hírek
"Nem volt velem nehéz dolgotok, mert nem vagyok finnyás, de ettől függetlenül is minden ízlett, amit az öt nap alatt kaptam. Bár biztos vagyok benne, hogy az átlagos menzaelőfizető (gyerek vagy felnőtt) felhúzná a szemöldökét, ha megtudná, hogy aznap lencsesalátát kap ebédre, és nem minimum lencsefőzeléket, amely azért mégiscsak egy rendes fogás. De nem kell hogy mindig neki legyen igaza. Az ebédeken meg az uzsonnákon nem nagyon lehetett fogást találni, a kis költségvetés leginkább a reggeli zsemléken érződött. Még akkor is, ha olyan izgalmas dolgok voltak benne, mint petrezselmes chipotlés vaj, currys tojáskrém, vagy a csípős szilvalekvár. A vizes zsemle, minden reggeli alapja nyilván nem azért került a menübe, mert egészséges vagy mert tápláló, hanem mert olcsó. A menzahangulatból két dolog hiányzott: a bajszos konyhásnéni meg a piskótakocka csokipudinggal."
Melocco Anna - Táfelspicc
"Kínos, de szerettem menzás lenni mindig - ha nem költöttem el előre az ebédpénzt persze. Most is szerettem, mert nem kellett gondolkodni, hogy már megint mit eszem bent, hanem kvázi kiszolgáltak. A zsemlés megoldást egyszerűnek, de simán tarthatónak gondolom uzsonnára és reggelire, de jó, hogy volt egyszer alma is. Összességében menő volt, ennyi pénzért normális ételt enni. Nem volt nap, amikor finnyáztam volna, de lehet, hogy nem vagyok mérvadó, mert az iskolában sem finnyáztam soha. A halászlevet kiemelném, mert én főztem, és mert nem értem, hogy miért nem lehet klasszik menzaételnek beilleszteni. Egyáltalán, miért nem lehet jó alapanyagokból, jó menzát csinálni? Hiszen nem akkora truváj, most is bebizonyosodott."