A mintha-élelmiszerek korát éljük

A Magyar Élelmiszerkönyv mondja meg, hogy legalább mennyi húsnak kell lennie a párizsiban, és legfeljebb mennyire sózhatják meg. De akkor miért nincs benne több hús és kevesebb só? Interjú Gyaraky Zoltánnal, a Magyar Élelmiszerkönyv-bizottság elnökével.

A Magyar Élelmiszerkönyv-bizottság írja elő, milyen alapkövetelményeket kell teljesíteniük a gyártóknak. Hogyan lehet piaci szereplő a bizottságban, például a Spar és a Soós tészta képviselője?

Ők a saját érdekképviseleteik delegáltjai, az Országos Kereskedelmi Szövetség, illetve a Magyar Élelmiszer-tudományi és Technológiai Egyesület képviselői. Egyébként természetes, hogy valamennyi érintett fél képviselete biztosított a bizottságban, csak így lehet valamennyi fontos szempontot figyelembe venni.

A piaci szereplőknek nagy változást jelentett az uniós csatlakozás. A könyv tartalmában jelentett ez bármi változást a beemelt direktívákon túl?

Az uniós csatlakozás közeledtével az ágazatban sokan attól tartottak, hogy a szigorú hazai szabályozás miatt nem leszünk eléggé versenyképesek, és emiatt előnybe kerülhetnek a gyenge importtermékek. Ezért aztán nagy volt a nyomás néhány iparág felől, hogy egyszerűsítsék a szabályozást - ha úgy tetszik, butítsák le - hogy az ne legyen szigorúbb, mint a környező országoké.

Sajnos az is tény, amióta globalizálódik a világ, hogy a kereskedelmi láncok abban érdekeltek, hogy lefelé nyomják a beszerzési árakat. A gyártók azzal tehetik, teszik olcsóbbá termékeiket, hogy kevesebb hasznos anyagot és egyre több pót- és adalékanyagot használnak. Így jön létre az az élénkvörös színű párizsi, amelyben valódi hús már alig van. Ezek az általam csak "mintha élelmiszereknek" nevezett termékek. Nagyon sajnálom, hogy a kíméletlen árverseny miatt ez bekövetkezhetett.

Miért nem változtatnak ezen?

Természetesen dönthetnénk úgy, hogy a hazai szabályozásban az európai gyakorlatnál sokkal szigorúbb elvárásokat rögzítsünk, de ezzel a magyar gyártókat gyakorlatilag a padlóra küldenénk. Ha a magyar gyártóknak sokkal szigorúbb minőségi követelményeket írnánk elő, mint amilyen az unióban elfogadott, akkor a hazai termékek egyértelmű versenyhátrányba kerülnének.

Az itthon értékesített importáruknak is meg kell felelniük a Magyar Élelmiszerkönyv szabályainak?

Ha ugyanúgy hívják az importárut, ahogy az az élelmiszerkönyvben szerepel (pl. párizsi), akkor kötelesek betartani az erre vonatkozó élelmiszerkönyvi szabályozást. De ha eltérő megnevezést találnak ki, amellyel nem tévesztik meg a fogyasztót, akkor már nem kell a minőségi előírásokat követni, elegendő, ha élelmiszer-biztonsági szempontból megfelel.

Vannak egyáltalán olyan törekvései az élelmiszerkönyvnek, amelyek előnyösek a hazai fogyasztó szemszögéből?

2008-ra világossá vált, hogy ha tovább enyhítik az élelmiszerkönyv előírásait, akkor az elveszíti azt a szerepét, hogy megfelelő minőségi húzóerőt jelentsen. Ezért 2010-től létrehoztuk a "különleges minőségű" termékek emelt szintű élelmiszerkönyvi szabályozását.

Ez esetben lényegében visszatértünk a korábbi, egészségesebb táplálkozást támogató összetételi elvárásokhoz, amelyek esetében a fogyasztó több hasznosanyag-tartalommal és kevesebb adalékanyaggal rendelkező élelmiszert választhat. A szabályozást már kidolgoztuk egyes mézekre, lekvárfélékre, szörpökre, édességekre, pékárukra, tejtermékekre. A nehézség ezen a területen pillanatnyilag az, hogy egyrészt a fogyasztók még nem tudják, hogy a "különleges" fogalom mögött valóban magasabb minőségi követelmény húzódik, másrészt a gyártók/kereskedők is nehezen mozdulnak, mert szerintük a fogyasztó nem hajlandó a jobb minőséget megfizetni. (Húsvét közeledtével fontos kiemelni, hogy ilyen, több hasznos anyagot takaró megkülönböztető jelzés a hagyományos füstölés és a hagyományos pácolás, ez jelenti azt, hogy a terméket páclében érlelték, és fán füstölték - a szerk.)

Hasonló, de ennél még emeltebb szintet határozna meg a majdani magyar "Label Rouge" minősítőrendszer. Reálisnak látja a törekvést?

Egyfelől egyetértek vele, másfelől szerintem a szervezők kicsit előreszaladtak, mert még nincs olyan felkészült vásárlói és termelői réteg, amely egy ilyen, a francia Label Rouge-hoz hasonló rendszert fenntarthatna. A Label Rouge-t Franciaországban 1962-ben vezették be, és még a nyolcvanas évek végére is csak mintegy 400 védjegyes terméket tartottak nyilván.

A Kiváló Magyar Élelmiszer védjegy miért nem tud ilyen megbízhatóan megkülönböztető jelzés lenni?

A rendszer szerintem megbízhatóan működik. Tény azonban, hogy állandó, tételes ellenőrzés nem biztosítható, hiszen az óriási költséggel járna. Az arra illetékesek évente két alkalommal végeznek ellenőrzést a kereskedelemből véletlenszerűen kivett mintából. Azonban az is igaz, hogy elég egyetlen nem igazán megérdemelten díjazott, és az lejáratja a védjegyet, sokan ezután általánosítják a rossz tapasztalatot. Ugyanez merülhet fel majd a hazai Label Rouge-zsal kapcsolatban is. Ott is folyamatosan ellenőrizni kell, és azt valakinek meg kell fizetnie.

Terveznek a közeljövőben valami kiemelkedő változást?

A fogyasztói tájékoztatást igyekszünk minél teljesebbé tenni. Ennek érdekében egységes, új rendelet készült az élelmiszerek jelölésének szabályozására, amely minden lényeges adat feltüntetésének módját rögzíti. Az alapvető információkon kívül, mint például a megnevezés, a gyártó vagy a forgalmazó, a mennyiséget, az összetevőket, az eltarthatóság módját, idejét, az allergén összetevőket és számos, az eligazodást segítő adatot kiemelten kell jelölni. Az apró, olvashatatlan betűk ideje is a végéhez közeledik. Az EU egész területén 2014 után már olyan egységes szabályozás lesz, amely előírja a minimális betűnagyságot és a kontrasztkörnyezetet. Ezt az európai fogyasztóvédő szervezetek lobbizták ki az uniós szabályozásban.

Miért az apró betű?

Az apró betűkkel szedett alapanyaglista úgy alakult ki, hogy a több országba szállított termékeken - a gazdaságosabb csomagolás érdekében- több nyelven tüntetik fel az összetevőket, és az így fellépő helyhiány következtében ez egyre kisebb lett.

Tervezik követni azt a trendet, hogy kötelezővé tegyék a termék elején, nagy ikonokkal ellátott tápanyagtáblázatot?

2016-tól kötelező lesz a tápérték táblázatos feltüntetése. Igaz, nem a főoldalon kell elhelyezni, hanem jól látható helyen, bárhol a csomagoláson.

A Magyar Élelmiszerkönyv

A könyvet 1976-ban azzal a céllal hozták létre, hogy az élelmiszeripar területén összegyűjtsék a főbb termékek gyártási paramétereit. Ez a gyűjtemény azonban nem illeszkedett a korabeli jogi szabályozásba, nem államigazgatási dokumentum volt, hanem szakmai ajánlás.

A hetvenes években hazánkban gyakorlatilag csak állami üzemek voltak, minden termékkel kapcsolatosan központilag, szabványokban határozták meg a paramétereket. Például pontosan megszabták, hogy a csemegeuborka hogyan készülhet, mennyi cukrot, ecetet, sót kell tartalmaznia, és sehogy máshogy nem készülhetett. Az árakat is központilag határozták meg. Amikor a nyolcvanas években a szabályozás nyitott a piac felé, a gyártók szép lassan eltérhettek a szabványoktól, és a kilencvenes évekre az is nyilvánvalóvá vált, hogy a korábban előírt paramétereket a továbbiakban nem a termékszabványokban, hanem a Magyar Élelmiszerkönyvben kell szabályozni.

Három kötetből áll, az elsőbe az uniós műszaki direktívákat és a rendeleteket emelték be. Így például a felhasználható adalékanyagok körét, vagy egyes, az EU-ban szabályozott termékleírásokat. A másodikban szerepeltetik a szabványok utódait, vagyis azokat a terméklapokat, amelyek már a piaci gondolkodásnak megfelelő keretszabályozások. A harmadik kötetben az élelmiszervizsgálati szabályok, előírások kaptak helyet, ezeknek megfelelően vizsgálják az élelmiszereket.

A Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság - tagjai az ipar, a fogyasztóvédelem, a fogyasztói civil szervezetek képviselőiből, tudósokból, államigazgatási szakemberekből létrehozott testület - egy ütköztető fórum, ahol megpróbálunk egyensúlyt teremteni a piaci, fogyasztói elvárások és a gyártói teljesítés lehetőségei között.