A „száraz januárnak” egyre nagyobb hagyománya van az angolszász országokban, egészségügyi és civil szervezetek egyaránt odaállnak a kezdeményezés mögé. A cél elég egyszerű: egy hónapig elhagyni az alkoholt. Az olyan országokban, mint Anglia, ahol a napi pár liter sör elfogyasztása sokaknál a szociális élet ugyanolyan alapja, mint a teázás, az efféle kezdeményezésnek komoly népegészségügyi hatása van, illetve lehetne, ha bárki tartaná magát hozzá.
A hónapos absztinencia kedvező hatásait legutóbb a New Scientist munkatársai tesztelték – saját magukon. Arra voltak kíváncsiak, hogy tényleg érdemes-e ilyen rövid időre felhagyni mindennemű alkohol fogyasztásával, illetve, mi történik a szervezetben, ha teljesen leállnak az ivással. Az újság 14 munkatársa vett részt a kísérletben: közülük négyen alkották a kontrollcsoportot. Ők voltak azok, akik a bő egy hónap alatt ugyanúgy folytattak tovább mindent, mintha mi sem történt volna.
Az nyilvánvaló lehet mindenki számára, hogy az alkohol lebontását végző májnak jót fog tenni egy kis pihenés. Fantasztikus regenerációra képes szervről van szó, ezt jól mutatja, hogy – betegség vagy más kockázati tényezők nélkül – hosszú évek kitartó és masszív italozása szükséges ahhoz, hogy komoly és visszafordíthatatlan problémák álljanak elő a májfunkcióban. Hogy a májnak nem tesz jót a rendszeres, akár kicsi, akár közepes mennyiségű ivás, jól mutatja a brit kísérlet is: az ötödik hét végére a májzsír szintje (amit a májkárosodás egyik legbiztosabb előjelének tartanak) tizenöt százalékkal csökkent.
A másik eredmény, ami magukat a kísérletezőket is meglepte, a vér glükózszintjének csökkenése volt. Bár a kísérlet előtt is és utána is a normális, tehát nem kóros tartományban volt az érték, a hónapnyi absztinencia drasztikusan lecsökkentette az éhgyomri vércukorszintet: az átlagos 5,1 mmol/liter helyett 4,3 lett (a vércukorszint 3,9 és 5,6 között még normálisnak mondható).
A versenyzők átlagban 1,5 kilót fogytak, amire viszonylag egyszerű a magyarázat: az alkohol kiiktatása miatt ennyivel csökkent a bevitt kalóriák száma. Ez az evidencia meglepő lehet azok számára, akik hajlamosak megfeledkezni arról, hogy az alkohol a zsír után a legkalóriadúsabb tápanyag.
Míg 1 gramm zsír 9 kilokalóriát (kcal), addig 1 gramm etilalkohol 7 kcal-t jelent a szervezet számára, ami még mindig majdnem kétszerese a többi hagyományos makrotápanyag – a szénhidrát és a fehérje – energiatartalmának (1 grammban 4 kcal). A szív- és érrendszeri megbetegedések egyik felelősének tartott magas koleszterinszint is csökkent azoknál, akik megállták alkohol nélkül, méghozzá 5 százalékkal.
Ez ugyan kevésbé egzakt, hiszen az alanyok szubjektív megítélésén alapul, de érdemes ezzel is számolni: az egytől ötig tartó értékelési skálán a nem ivók alvásminősége jelentősen, tíz százaléknál nagyobb mértékben nőtt.
Itt nem csak arról van szó, amikor valaki úgy fekszik le, hogy forog vele az egész szoba. Az alkohol már kis mennyiségben is megzavarja az alvási periódusokat. Amerikai főiskolásokkal végzett kísérletek rámutattak, hogy a mérsékelt egy-két pohár alkohol elfogyasztása után sokkal kevesebbet aludtak, mint akkor, amikor egyáltalán nem ittak.
Amikor ugyanezeknek a diákoknak sok alkoholt adtak, akkor az alvási idő ugyan nem változott, ám maga az alvás kevésbé volt pihentető, és másnap reggel sokkal fáradtabban ébredt mindenki. A jelenség oka a „metabolic rebound”-nak nevezett hatás, ami abban áll, hogy egy kis szesz segít ugyan elaludni, de amikor a vérünk alkoholszintje visszaáll a normálisra, akkor a szervezet éberséggel kompenzál. Nagy mennyiség esetében ez azért nem befolyásolja az alvási időt, mert a véralkohol csak nagyon későn áll vissza.
Nem mellékes, hogy javul a koncentráció: az absztinensek egy hónap után 18 százalékkal jobban teljesítettek, mint azok, akik ugyanúgy ittak.
Az alkohol közismert vízhajtó. Gátolja a vese ADH-termelését (vazopresszin vagy antidiuretikus hormon), így az akkor sem tudja kifejteni vízvisszatartó hatását, ha szükség lenne rá, mert mondjuk kevesebb folyadékot vittünk be, vagy többet izzadunk, esetleg valami sósat ettünk. Kevesebb víz jut vissza a vérbe, és az ideálisnál több víz távozik a vizelettel.
Egy gramm etanol 10 grammal több víz kiválasztását eredményezi. Egy korsó sörben 18 g, egy pohár borban (1,25 dl) 11,8 g, fél deci töményben 16,1 g alkohol van. Ha tehát megiszunk egy korsó sört – és vele 18 g alkoholt –, akkor a vese nemcsak azt a fél liter vizet fogja kiválasztani, hanem mellé még 180 g vizet (ez 180 ml). Minden korsó sör tehát nagyjából 2 deci extra folyadékveszteséget okoz. Egy pohár bornál ez a mennyiség 1,2 dl, míg egy fél pálinkánál 1,5 deci. Ez a folyadékveszteség pedig a bőrünknek igen rosszat tesz.
A hónapos absztinenciát tartók általában kivétel nélkül arról számoltak, be, hogy a szociális interakcióik csökkentek, mert értelmetlennek látták úgy elmenni kocsmázni, hogy nem isznak alkoholt. Szakértők szerint azonban ez a hatás kizárólag rövid távon áll fenn, ha ugyanis valaki az egy hónapos periódusnál tovább tartja magát az absztinenciához, egy idő után nem zavarja majd, ha a környezete alkoholt iszik, és ugyanolyan mértékben jár majd el otthonról, mint annak előtte.