Szemérmetlenül drága a falloszkagyló

Freddy Gutmann, a fishermen on board the "Hideaway II", sorts freshly harvested geoducks near Tofino, in British Columbia, Canada, on January 24, 2014. The geoduck, pronounced "gooey duck", is a species of very large, edible, saltwater clam. The geoduck is native to the west coast of North America. The shell of the clam ranges from 15 centimetres (5.9 in) to over 20 centimetres (7.9 in) in length, but the extremely long siphons make the clam itself much longer than this: the "neck" or siphons alone can be 1 metre (3.3 ft) in length. The geoduck is both one of the largest clams in the world, and one of the longest-lived animals of any type. As adults they have very few predators other than humans. These clams were not fished commercially until the 1970s, but in recent decades a huge demand from Asian markets has developed, and the clams are now farmed as well as being harvested in the wild. The clams currently sell for huge sums of money, which has made poaching a problem. Farming techniques are under scrutiny for their possible negative environmental impact. AFP PHOTO/Clement SABOURIN

A prűd fogyasztók elborzadnak, ha meglátják. Ázsiában státuszszimbólum, az Egyesült Államokban óriási üzlet. Nálunk egyelőre vágyálom marad az iszapkagyló, ismertebb nevén falloszkagyló. Az is kiderül, van-e nekünk saját ehető kagylónk?

Bemutatjuk azt a lényt, amelyről eddig talán nem is hallottak. Legvisszafogottabb neve az iszapkagyló – a megnevezés elárulja ezt a furcsa kis állatot, amely a Csendes-óceán keleti partja mentén, Kanada és az Egyesült Államok sekély, árapályzónáiban él a homokos iszapba fúródva. Angolul geoduck-nak nevezik, amely az őslakosok által használt névből ered, és azt jelenti, mélyre ásó.

Csúszós, lágy, édes, és mindössze 85 ezer forint

Bár a fent említett földrajzi térségek a kizárólagos lelőhelyek, az amerikai lakosok legalább annyira meglepődnek a furcsa kagyló láttán, mint önök. Ugyanis

a kiásott állatok kilencven százaléka kínai fogyasztók tányérján landol.

Természetesen nekik is megvan rá a saját szavuk: Hong Kong menő éttermeiben mint elefántormány kagyló szerepel az étlapon, de hát tudjuk, mire gondolnak valójában a csalafinta éttermesek.

Kifogott példányok Forrás: AFP

Óriási összegeket képesek fizetni érte. A legextrémebb példát a BBC újságírója találta meg, aki szerint egy tengeri ételekre szakosodott kínai étteremben akár 85 ezer forintot is képes fizetni a vendég egy szép darab iszapkagylóért – persze kizárólag, ha élve szállították el Amerikából Kínáig. „Egy falat a Csendes-óceánból. Csúszós, lágy, édes” – mondta az egyik törzsvendég.

Tényleg úgy néz ki

A kagylónak van még egy neve, amely nem a szokásairól vagy a természetes előfordulási helyéről, hanem a formájáról árulkodik:

ez pedig a falloszkagyló.

A kagyló, vaskos teste miatt nem képes összezárni héjait. A húsának jelentékeny részét tehát kívül hordja, de még ennél is feltűnőbb az ormánya, pontosabban a szifója. Ennek segítségével függőleges irányban egy méternél is mélyebbre be tudja ásni magát a homokos, iszapos üledékbe. Miután elég mélyre jutott, a szifóját a felszínre engedi, és segítségével algákat szűr ki a tengervízből.

Falloszkagyló, latin nevén Panopea generosa Forrás: Wikipedia

Kínai kultuszát részben fallikus megjelenésének köszönheti,

naná, hogy afrodiziákumként tekintenek rá – bár a kettő között valószínűleg van összefüggés. Másrészt, Kínában bemenni egy étterembe és rendelni egy formás, friss iszapkagylót annyit jelent, hogy piszok gazdagok vagyunk. A szakértők szerint

„ha Európában valakit le akarsz kötelezni, veszel neki egy drága bort. Kínában pedig elviszed egy étterembe, ahol friss tengeri állatokat szolgálnak fel. Lehetőleg falloszkagylót is”.

Csodás ízek a taszító forma mögött

Bár az európai konyha alapvetően ódzkodik az iszapkagylóhoz hasonló állagú és formájú dolgoktól, utóbbinak talán sikerül lebontania a falakat. Ehhez persze arra is szükség lesz, hogy kitalálják, hogyan lehetne tömegesen tenyészteni, így talán az ára is konszolidálódhat majd, igaz, egyelőre nincs semmiféle hír a mesteséges a szaporításról.

Mindez azért történhet meg, mert a falloszkagyló állítólag hihetetlenül finom. Taichi Kitamura, a Seattle-i Tamura Sushi Kappo étterem séfje elmondta:

„Korábban nem árultam, de mostanra már eladja saját magát. Talán a legtisztább íz a tengeri ételek között. Nincs benne semmi halszerű, az állaga is kiváló – ropogós és lágy egyszerre.”

Kitamura hozzátette: „Már a turisták is keresik. Látták valahol, talán egy főzőműsorban, szakácskönyvben, és

talán az íz miatt, talán a szexi forma miatt, de ki akarják próbálni.

Az áraknak azonban változniuk kell, ha valóban populárissá válik.”

A forma tehát úgy tűnik, már nem sokáig riasztja el a falloszkagyló jövendőbeli rajongóit. Az ormány végül is csak nyers formában kelt visszatetszést.

Forró vízbe helyezve a külső bőr leválik

– utóbbi állítólag úgy fest, mint egy méteres óvszer. Az alatta található hús azonban már tiszta, lágy és kifejezetten gusztusos.

A falloszkagyló paraméterei

A kagyló háromévesen már mintegy fél kilogrammos, hatéves korára már eléri az egykilónyi testtömeget. Az egyik leghosszabb életű állat, akár több mint száz évig is elélhet, amikorra testtömege meghaladhatja a hét kilogrammot is.

A nőstény nagyszámú petét termel: több milliót, bár ezeknek csupán töredéke marad életben. A szabadon eresztett lárvák a víztérben lebegnek, úsznak, majd két miliméteres nagyságuk elérésekor a homokos mederbe ássák magukat, és viszonylag gyorsan nőnek: az ormányuk akár egyméteresre is.

A begyűjtés nem egyszerű

A kagylók begyűjtése nem egyszerű foglalatosság. Az árapályzónában és a mélyebb vizekben egyaránt úgy történik, hogy az iszapos mederbe nagy nyomású vizet fecskendeznek egy csövön át. Így akár az egy méter mélységből is könnyűszerrel kimossák az állatot.

Az érintett partszakaszon élő családok életében

a kagylógyűjtés a helyi kulturális örökség része.

Amatőr módszerekkel akár órákig is tarthat egyetlen állat becserkészése, de a helyiek nem bánják, és boldogan térnek haza akár egyetlen darabbal is.

Bill Dewey, a Taylor Shellfish cég tulajdonosa, amely 1890 óta foglalkozik osztrigák halászatával és kereskedelmével, az elmúlt huszonöt évben azon fáradozott, hogy működő vállalkozást építsen ki az iszapkagyló fölé. Ha lassan is, de úgy tűnik, munkája beérett: a kagyló szépen lassan megjelenik az amerikai konyhában is, igaz, egyelőre úgy tűnik, hogy az otthon eladott példányok nagy része még mindig az amerikai városok ázsiai piacain köt ki.

Így fest a kagylóleves Forrás: Táfelspicc

Van-e nekünk saját kagylónk?

Van, de sajnos nem sokra megyünk vele. Dr. Csányi Béla az MTA Duna-kutató Intézetének mérnök-biológusa segített nekünk eligazodni a témában: „Magyarországon csak édesvízi kagylók élnek, az iszapkagylónak még a rokonai sem lelhetők fel, hiszen ezek egytől egyig tengeri fajok.”

A biológus hozzátette:

A hazai kagylókat a mai ember nem fogyasztja, mert az algákban gazdag, úgynevezett eutrofikus vizeinkben az algák szag- és ízrontó anyagokat termelnek. Emiatt a kagyló húsának élvezhetetlen az íze. A kőkori ember ezt még nem így gondolta, legalábbis régi kultúrák vastag kagylóhéjlerakatai erről tanúskodnak.”