A magok fele arányban zsiradékot és hozzávetőleg harminc százalékban tartalmaznak fehérjét. Zsírsavai közül fontos kiemelni a palmitinsavat, olajsavat és linolsavat, amelyek nagy hasonlóságot mutatna az olívaolajéval. Ugyan nálunk kevéssé elterjedt, de hidegen sajtolva kifejezetten kellemes ízű étolajat ad.
A földimogyoró eredetileg Dél-Amerikából származik. Az antropológusok szerint időszámításunk előtt 1500 tájékán az inkák a halottak mellé is helyeztek néhány darabot, hogy segítség őket a túlvilágon.
A világ földimogyoró-termésének kétharmadából olaj készül, a többiből édesség, sós ropogtatnivaló és mogyoróvaj.
A legnagyobb feldolgozó országok India és Kína. Bár az amerikaiak köztudottan imádják a mogyoróvajat – 317 millió kilót esznek meg belőle évente – az Egyesült Államok a világ készleteinek mindössze hat százalékát hasznosítja.
Jimmy Carter is mogyorótermesztéssel foglalkozott, még mielőtt megválasztották volna az Egyesült Államok 39. elnökének és Nobel-békedíjat kapott volna.
A földimogyoró valójában a hüvelyesek rendjébe tartozik, ezért bár gyakran úgy hivatkozunk rá, mégsem dióféle.
Még itthon is
A szintén pillangós virágú szója után a Földünk második legelterjedtebb olajnövénye. Dél-Amerikát tekintjük őshazájának, ahol még vadon is megterem. Az Újvilág meghódítása után Afrika érintésével terjedt el, ma már az egész világon termesztik – a földimogyoróval 1930-as évektől még a hazai mezőgazdászok is megpróbálkoztak Medgyesegyháza környékén.