Igazi csórókaja ez. Gyökerei valóban olaszok, a melósok laktató, gyors és fillérekbe kerülő ebédjét adta, hiszen
nem kell hozzá más, mint bab, hagyma és zsiradék.
Pár dolgot még ugyan elfogad, de ez pont az a fogás, amit nem érdemes túltolni.
Nem tapasztalat nélkül mondom ezt – az unalmas kollégiumi délutánokon mindenhogy kipróbáltuk. Kinek mi volt, azt beletettük, de a vége az lett, hogy beláttuk, nincs értelme a tuningnak, a recept egyszerű és pont attól remek.
Bud Spencer nem egy filmjében felbukkant a hagymás bab, láttuk fehér és vörös babból egyaránt. Nincs rögzített recept,
nem adták ki a rendezői változatok mellé a szakácskönyvet.
Éppen ezért számos variánsa akad.
Áztatgathatjuk a babot, természetesen megéri, de akkor sem bukunk nagyot, ha valami konzerveset veszünk – csak arra figyeljünk, hogy ne a legolcsóbb, legsilányabb termékkel caplassunk haza. Mivel a levét is beleöntjük, nem árt, ha annak is korrekt íze van.
Tudom, hogy a hazai babtermesztéssel akár nagyhatalmakká is válhatnánk,
hisz inkább az archaikus méteres magyar bab legyen hungarikum, mint a Piros Arany meg az Erős Pista – ennek ellenére én igazán jó hazai konzervbabba sajnos még sosem futottam bele.
A legjobb tapasztalatom az olaszokkal van: most is biogazdaságból származó, tengeri sóval ízesített verziót találtam. Az apró szemű szicíliai nem okozott csalódást.
Ugyan füstölt szalonna egy filmben sem látszik, bátran használjuk zsiradéknak, mert jóval kellemesebb aromákat ad az ételnek, mint az ipari étolaj. Felkockázzuk, lesütjük, majd mehet rá a vörös és a lilahagyma.
Az utóbbiból
a remek, édes, nem pikáns kiskanizsait ajánlom – annál a tájfajtánál én jobbat még nem ettem.
A konzervhez egy-egy kicsi vagy egy-egy fél fej a nagyobból elég – pirítsuk meg a zsíron, de nem kell üvegesre, a lével majd békésen párolódik tovább.
Miután hozzátesszük a babot, vegyük lejjebb a hőfokot, majd fedő alatt pároljuk negyed órát. Ezt követően fedő nélkül hagyjuk, hogy vesszen a levéből. Fűszerekkel nem érdemes elvetni a sulykot. Mivel a konzerv sós, én már sót nem adok hozzá, csak borsot törtem bele és most egy kis lestyánnal szórtam meg.
Két dolog van, amivel lehetetlen elrontani a hagymás babot. Az első a füstölt hús, bármilyen maradék cafatokat beleszórhatunk. Szerencsémre reggel, amikor a szalonnát vettem, a verőcei hentesemnél, Tibesznél egy kis füstölt kacsamell is a kezembe került. Pár vékony szeletkét dobtam bele a vége felé, kövezzenek meg az aszkéták, de tökéletesen passzol az a pár gramm, hatalmas boldogság rátalálni a kanállal.
A másik megengedett adalék – bár ezt a pasik zöme tudja – a sör.
Ha úgy látjuk, hogy a babnak még idő kell, de már kevés a leve, öntsük egy kortyot fölé. Ez amúgy is remek indok, hogy felbontsunk egyet, pláne a nyári melegben. A maradék négy deci úgyis elfogy…
A szaft mennyiségét úgy lőjük be, hogy hűlés közben még sűrűsödik, hiszen rengeteg keményítő van benne, amit főzés közben kiad magából.
Ugyan majdnem mindenki melegen eszi, de nyáron a hagymás bab hűtőhidegen is remek. Ha marad belőle, pirítósra is tehetjük. Mi most minden harapásnál egy-egy spenceri pofonra gondolunk – kár, hogy
egyszerűen nem rakhatunk annyit a tányérra, hogy számuk megegyezzen Bud Spencer, vagyis nápolyi Carlo Pedersoli pofonjainak végösszegével.