Néhány héttel ezelőttig azt gondoltam, hogy a cukkini viszonylag jellegtelen zöldség. Szeretjük, esszük, főzünk vele, de minden erőnkkel azon vagyunk, hogy fűszerekkel, erős ízű alapanyagokkal karaktert kölcsönözzünk neki. Aztán ettem egy hamburgert a Malackrumpliban, Balatonfüreden, ahol csak a saját biokertészetükből vett alapanyagokat használják fel az ételek elkészítéséhez - itt írtam róluk tavaly. A hamburgernél elcsépeltebb téma nincs nagyon mostanában, ebben mégis volt valami egészen szokatlan.
A szuper házi majonézen és a húspogácsán túl egy ujjnyi vastag szelet félpuhára grillezett, nagyon friss cukkini volt a buciban, és ez olyan, de olyan jó volt, hogy
ott, helyben újraértelmezte szegény se nem uborka, se nem tököt.
Most olyan receptekben próbáltam ki a cukkinit, ahol nagyobb szerepet kap, mert igazán megérdemli.
Talán azért is nehéz mit kezdenünk ezzel a zöldséggel, mert nincs hagyomány, amihez nyúlhatnánk, nem készíthetjük úgy, ahogy anyu vagy a mama csinálta, mert nagy eséllyel nem csinálta sehogy, merthogy nem is volt.
A cukkinivel Bálint Gazda a '70-es években találkozott először Dél-Olaszországban, ahol gyorsan szerzett is egy marék magot, hogy itthon is kísérletezzen a termesztésével. Annyira jól sikerült a dolog, hogy a cukkini itthon is elterjedt, nálunk is minden évben rengeteg terem a kertben. Volt olyan év, hogy hetente többkilónyit ettünk meg belőle, így általában a nyár végére már nagy kreativitásra volt szükség, hogy még mindig ne legyen unalmas.
Ha van otthon a fagyasztóban egy kis húsleves, akkor ez egy tízperces fogás, ha nincs, akkor vízzel is nyugodtan el lehet készíteni, ha igazán frissek a zöldségek, úgy is nagyon jó lesz.
Alapanyagok:
A cukkinit felkockázom, az újhagymát karikákra vágom. Egy lábosban megolvasztom a vajat, belekeverem a hagymát, néhány percig párolom, majd a cukkinit is hozzákeverem. Sózom, és félig megpárolom. Hozzáadom a zöldborsót, felöntöm a levessel, és körülbelül 10 perc alatt mindent puhára főzök benne. Pestóval és parmezánforgácsokkal tálalom.
A cukkini
akkor a legjobb, ha nem hagyjuk, hogy pépesre-taknyosra puhuljon,
hanem elcsípjük azt a fázist, amikor már engedett a nyerseségéből, de még van tartása. Ez a tésztaszósz annyi idő alatt készül el, amíg a tészta megfő,
Alapanyagok:
A cukkinit felkarikázom, a karikákat felezem vagy negyedelem, attól függ, milyen nagy darab zöldséget használok. A lényeg, hogy a tészta formájához hasonló méretűek legyenek a cukkinidarabok is. A tésztát sós, lobogó vízben teszem fel főni, amíg fő, éppen el is készül a szósz. A cukkinit kevés olajon félig megpárolom, közben sózom.
Csak az a fontos, hogy a cukkini megpuhuljon, de maradjon tartása, ne essen össze. Amikor ezt a drámai pillanatot elérte, hozzákeverem a citromlevet, belereszelem a héjat, majd a mascarponét is belekeverem. Ha a tészta megfőtt, leszűröm és a cukkinis szószba forgatom. Friss bazsalikomlevelekkel és reszelt parmezánnal tálalom.
A cukkini íze grillezve vagy serpenyőben hirtelen kisütve érvényesül a legjobban, az állagából is így lehet kihozni a legtöbbet. Itt pedig még
egy fokhagymás-citromos pác is kerül rá.
Nyári sütögetésekhez, egyszerű húsok mellé tökéletes.
Alapanyagok:
A cukkini két végét levágom, majd hosszában igyekszem a lehető legvékonyabb szeleteket levágni belőle. Egy serpenyőt felforrósítok, kevés olajat öntök bele, és a cukkiniszeleteket mindkét oldalán megpirítom néhány perc alatt. Akkor jó, ha tényleg odapirul, és kissé foltos-csíkos lesz. Egy kis tányérban elkeverem a lereszelt fokhagymát egy kanál olajjal.
Amikor az összes szelet színt kapott, elzárom a serpenyő alatt a lángot, és a cukkinire öntöm a fokhagymás olajat.
Elkeverem, hogy mindenütt bevonja, majd az egészet kiteszem egy tálba.
Sózom, borsozom, ráfacsarom a citromlevet, rátépkedem a mentaleveleket, és néhány órára a hűtőbe teszem.
Ez egy szimpla sós pite, ami merő lustaságból nem piteformában készült, hanem sima tepsiben, a szegélyeket felhajtva. A franciák ezt nevezik galette-nek, lényegében azonban ugyanolyan pite ez, mint a többi, csak nincs szükség hozzá sütőformára.
A cukkini itt királynői szerepet kap, olyasmit, ami csak a málnának vagy az epernek szokott kijárni,
de simán teljesíti az iránta támasztott elvárásokat.
Alapanyagok a tésztához:
A töltelékhez:
Aprítógépbe teszem a lisztet, a sót és a hideg vajat. Addig aprítom, míg morzsás állagú nem lesz, aztán hozzáadom a tojást és annyi vizet, hogy a tészta egy gombóccá álljon össze. Fél órára a hűtőbe teszem, majd fél centi vastagra nyújtom,
rámorzsolom a mascarponéval kikevert túrót úgy, hogy körben meghagyok egy kétcentis üres sávot.
A ricottára szeletelem a cukkinit, és a tészta peremét visszahajtogatom. A sütőt előmelegítem 180 fokosra, és fél óra alatt aranyszínűre sütöm a tortát.
Akinek van a kertjében cukkini, szinte biztos, hogy az idei esős nyáron tele van szép, sárga virágokkal. Ezek
a virágok nem csak szépek, de finomak is, ezért például az olaszok meg is töltik.
Leggyakrabban ricottát tömnek bele, aztán sörtésztában, bő olajban sütik ki, de sós tortákba is beleteszik, vagy besamellel leöntve sütik meg a sütőben.
Alapanyagok:
A cukkinit lereszelem, kissé megsózom, elkeverem, majd egy szűrőbe teszem, hogy kidobja a levét. Körülbelül 10 perc múlva kicsit kinyomkodom, és elkeverem a kecskesajttal és a parmezánnal, szerecsendióval ízesítem.
A virágokat megmosom, kirázogatom a belsejükből a vizet. A töltelékkel megtöltöm a virágokat, és egy jénaiba sorakoztatom őket. A tojásokat egy kis tányérba ütöm, felverem, sózom, és hozzákeverem a tejet, tejfölt is. Végül az aszalt paradicsomot is belekeverem, és a keverékkel nyakon öntöm a töltött cukkinivirágokat. 180 fokosra előmelegített sütőben körülbelül fél óra alatt sül meg. Nem baj, ha még egy kicsit remeg, hűlés közben majd egészen megszilárdul.
Ebben a kenyérben az a pláne, hogy víz helyett a cukkini kidobott levét használja, ettől az egészet átjárja a cukkini íze, az állaga pedig nagyon puha, foszlós lesz.
Alapanyagok:
A cukkinit lereszelem, hozzáadom a sót,
hagyom, hogy levet eresszen, majd belekeverem az élesztőt és a lisztet.
Óvatosan annyi vizet adagolok hozzá, hogy a tészta összeálljon, majd addig dagasztom, míg a felülete sima nem lesz. Letakarva a kétszeresére kelesztem. Amikor megkelt, egy sütőpapírral bélelt, enyhén kiolajozott sütőlapra terítem, tíz ujjal átnyomkodom. Letakarom, és további fél órán át hagyom kelni. A sütőt a maximumra melegítem, a focaccia tetejét lekenem a sós vizes folyadékkal, és körülbelül 20 perc alatt megsütöm.