Mire való a majonéz?

A majonéz tényleg tojássárgájából és olajból készül, és nem a tubusból jön? A francia saláta orosz? Az oroszban nincs hús? A majonézes saláták szerves részei az ünnepeknek, így vagy úgy, nincs két megegyező recept, nincsenek fix arányok vagy előírások, az azonban biztos, hogy mindannyian ezt esszük, ha ünnepi büféasztalhoz vagy szilveszteri házibuliba vetődünk.

A majonéz lényegében egy különleges technológiai eljárás, amely a tojássárgájában található lecitint használja fel, hogy hosszas keveréssel és az olaj lassú adagolásával egy sűrű emulziót hozzon létre. Spanyol találmány, onnan került a 18. század közepén a franciákhoz, és innen terjedt el a világban. Mivel a majonéz házi változata 85%-ban zsír, a zsírszegény majonézeknek rengeteg adalékanyagra van szükségük, hogy a kellő állagot elérjék. Az eredetihez csak kevés ecetet vagy citromlevet, sót, esetleg mustárt szoktak adni, míg a bolti tubusos változatok tele vannak cukorral, ettől ezekben nem is érezni a majonéz valódi ízét.

Valódi majonéz házilag

Egy deci majonézhez egy tojássárgáját kevés mustárral és sóval elkezdek keverni. A keverés történhet villával, habverővel, kézzel - ezekben az esetekben előre bele kell törődni, hogy a folyamat lassú lesz, a munka pedig fárasztó, nagy előnye viszont, hogy sokkal jobban fogjuk érezni az állag alakulását, mintha gépet használnánk. A késes robotgép és a gépi habverő azonban, tapasztalataink szerint ugyancsak remek majonézt készít, ha az alapszabályt betartjuk. Ez pedig a lassúság. A tojássárgáját folyamatosan verem, majd az odakészített 1 dl olajat cseppenként adagolom. Nem állok le a keveréssel egyetlen percre sem. Figyelem, hogyan alakul a majonéz állaga: ha sűrűsödik, jól csinálom, ebben az esetben tartanom kell az ütemet. Ha a tojás elkezd leválni az olajról, ha hígul, nem esek kétségbe, hanem hozzácsapok egy másik tojássárgáját,és kezdem a dolgot elölről. Mikor az olaj felét felvette a tojás, bátrabban csorgathatok, és akár több, másfél deci olajat is adagolhatok egy sárgájához, ez azonban az ízét nagyban befolyásolja majd. A végén pár kiskanálnyi citromlével, sóval ízesítem.

A majonéz és a vele készülő saláták gyakorlótelepei a fogalomzavaroknak és az alapanyagválasztási sunnyogásoknak. A gyűlölt, mégis mindenhol, mindenkor jelenlévő francia saláta, az éjjel-nappali kávéházak orosz hússaláta néven futó fogása: a vastag majonéz ebben az értelmezésben egyetlen dologra való: ápol és eltakar - mindent: ízt, minőséget, állagot. Fogalmunk sincs, mi lehet alatta, a tudatlanok nyugalma pedig aranyat ér.

De még több értelme van ezeket a salátákat jól elkészíteni, tojásból és olajból percek alatt házi majonézt rittyenteni, zöldséget pucolni, főzni. Így a majonéz nem takar, csak kiemel és összefog. Ha valódi alapanyagokat használunk hozzá, az sem baj, hogy minden egyes majonézes salátánk kész fogalomzavar. Nem baj, hiszen szó szerint ahány ház, annyi majonézes krumpli, annyi céklasaláta és annyi saját költemény, amikben a kukoricától a sajtig minden megtalálható. Hol hagymával, vagy anélkül, az öntet csak majonéz, vagy majonéz és tejföl keveréke, és így tovább.

Ha pedig a majonézes saláták körüli fogalmakat tisztázni szeretnénk, egykettőre a saját farkunkat kergető kutyává válunk. Amit ugyanis mi francia salátának nevezünk, ez a zömmel leveszöldségből, krumpliból, esetenként csemege uborkából és almából álló étel, és ezt a franciák macedónnak hívják. A koncepció nagyon hasonlít még az orosz Olivier salátához is, mégsem azonos vele. Pedig nagy múltú ételről van szó, amit az Hermitage étterem séfje az 1860-as években talált föl. A saláta tartalmát senki sem ismeri pontosan, a lényeg ugyanis a máig titkos receptből összeálló öntet, ami provanszi olíva olajjal, ecettel, mustárral készült majonéz volt. Az első lejegyzett recept szerint krumpliból, kapribogyóból, salátalevelekből, olajbogyóból, sózott uborkából és rákból készült, ez azonban az idők során sokat változott, a drága alapanyagokat olcsóbbra cserélték, került bele zöldborsó, sok helyen virsli, másutt marhanyelv, sárgarépa, főtt tojás. Egy mai változat.

Legegyszerűbb, legjobb téli salátánk , a Waldorf, ugyanebből a korból, a New York-i Waldorf Astoria hotel étterméből származik: eredetileg csak felkockázott zellergumóból és almából állt, melyet egy hígított majonézes öntettel locsoltak meg, később adódott hozzá a dió. Azóta sokfelé zellerszárból készítik és adnak hozzá mazsolát, szezonban szőlőt is.

Bár ma már nem elegáns dolog majonézzel locsolni zöld salátaleveleket, a Zöld istennő öntet ebben is kivételt képez, hiszen már a neve is kecses. A fentiekhez képest később, a 20. század elején találta föl egy San Fransisco-i szálloda séfje, majd annyira népszerű lett, hogy Amerikában sokáig üveges változatban is létezett.A recept a tartármártás luxusváltozata, amit néha szardellával, citrommal, de mindig sok zöldfűszerrel kevernek ki, és zöld saláta vagy friss, összevágott zöldségek mellé tálalják, rendszeresen előfordul halak társaságában.

Klasszikus és kevésbé klasszikus majonézes saláták:

• Amerikai káposztasaláta
• Diós-majonézes céklasaláta
• Zöld istennő öntet
• Majonézes krumpli
• Ananászos csirkesaláta