A torta, amelynek receptje sincs

Sorozatunkban nagynevű klasszikus torták tökéletes változatai után nyomozunk, megmutatjuk, hol ronthatják el a legkönnyebben, felkutatjuk az összes létező receptet, az eredetivel együtt, majd kitaláljuk a legjobb házi változatot. Most az Esterházy-tortával foglalkozunk, amely annak ellenére, hogy minden cukrászda pultjában megtalálható, nem rendelkezik szépen visszavezethető családfával. 

Míg a Sacher utáni kutatás szépen elvezetett az eredeti és egyben tökéletes recepthez, ugyanez az Esterházy-tortával kapcsolatban kivitelezhetetlennek látszik. Klasszikus szakácskönyveink nem foglalkoznak vele, nem is említik, még a név sem olvasható náluk. Bizonytalan források egy Esterházyra hivatkoznak, akinek kedvenc süteménye mandulás, esetleg diós és csokoládés volt, ezért kedvéért egy cukrász az Esterházy mintát rajzolta a neki készített tortára. A történet összes szereplője, és a tárgy maga is bizonytalan, talán Esterházy Pál Antal diplomatáról van itt szó, talán bécsi, talán pesti cukrászról, a legenda mindenesetre ennyi.

Rengeteg változat

A recept körül, ha ez lehetséges, még nagyobb a bizonytalanság. Rengeteg recept kering a gyűjteményekben, az interneten, de mivel klasszikusaink is elkerülik a témát, biztos forrásunk nincs. Sokan hivatkoznak eredeti változatokra és szabályokra minden alátámasztás nélkül, ezek a meghatározott receptek pedig rengeteg ponton különböznek. A közös minden magát Esterházynak valló receptben a liszt nélküli tészta, mely készülhet darált dióval vagy mandulával, a tojásnak csak a fehérjével vagy a sárgájával is, vajjal vagy anélkül. Az biztosnak látszik, hogy sokrétegű süteményről van szó, minimum négy, de inkább hat lapról. A krémről még kevesebbet tudunk, lehet vajjal kikevert dió, vaníliás főzött krém vagy egyszerű diós tejszínhab, sőt bizonyos változatok alapján a krémbe nem kerül dió. A bevonat sokak szerint eredetileg fondanttal készül, amelyet házilag fehér csokoládéval ajánlanak helyettesíteni. A lényeg pedig a fehér színű bevonatra rajzolt hálóforma, ha valamitől, hát attól Esterházy lesz a végeredmény.

A legsúlyosabb hibák

Korunkbeli források több súlyos vétket is elkövetnek ez ellen a meghatározatlan, mégis alapvetően nagyon jó esélyekkel induló sütemény ellen. Mivel a recept nem pontos, ezért a hibák az általános olcsósítás, igénytelenség és lustaság következményei, amelyektől tortánk jellegtelen és közönséges lesz.

Kezdetnek ott a legtöbb receptben szereplő pudingpor, amely helyett érdemes házilag kikeverni a krémet, körülbelül ugyanannyi idő, csak százszor jobb a végeredmény. Néhány receptben találkoztunk diópótlóval, eszükbe se jusson ilyesmit használni, a dejó nem dió, és ennek a tortának, bármilyen irányból fogjuk is fel a receptet, lényege, alapanyaga, alapíze a dió. Könnyen elrontható még a torta a spórolós megoldásokkal, például ha a tésztába lisztet is teszünk, nem csak diót, akkor a lényeg vész el. Fontos, hogy a dió- és cukormasszát csak a tojásfehérje tartsa össze, ne kavarjon bele se az állagba, se az ízbe más alapanyag.

A hivatalos Esterházy

A Magya Cukrász Iparosok Egyesülete egy Magyar Élelmiszerkönyvbe javasolt tervezetben pontosan meghatározza az Esterházy-torta alapanyagait, arányait és javasolt receptjét. Éppen a legmeghatározóbb íz, a dió kérdésében nyitott, és szerinte felcserélhető mandulával, minden másban viszont kérlelhetetlen. Azon kevés szakácskönyvek közül, amelyek említik ezt a tortát, csak Móra Ferencné készíti mandulával. A tervezet szerint a tésztában semmiképp sem lehet tojássárgája, csak fehérje, tehát lényegében diós vagy mandulás habcsókokat kell készítenünk, 5 külön sütött lapban. A krémet nem klasszikus pudingként fogja fel, a főzött vaníliakrémnek zselatinnal segít összeállni, majd azonos mennyiségű vajjal keveri ki, és a dióból, illetve mandulából is ad hozzá. A bevonat fehér fondant, arra kerül a pókhálós minta étcsokoládéból.

Két kísérlet

Első kísérletünkben a házi körülmények között legkönnyebben kivitelezhető irányba indultunk, amely inkább csak egy könnyű diótorta lett. Ebben a lapok diós piskótával készültek, a krém pedig egyszerűen sűrű mascarpone volt dióval és tejszínnel kikeverve. Be kellett látnunk, hogy bizony a habcsók állaga és semlegessége emeli ki a legjobban a dióízt. A mascarpone tejszínes, könnyű zsírossága viszont szerintünk tökéletes helyettesítője a nehéz, sok tojással és vajjal készülő krémeknek, nem beszélve arról, hogy ez egy sokkal egyszerűbb megoldás. Ennek receptjét itt találják. Finom és egyszerű diótorta, de nem Eszterházy.

Másodszor a keringő receptek közti közös pontok összehúzásával rekonstruáltuk az eredeti receptet, így diós habcsóklapokból építkeztünk. Bár a vajkrémet nehéznek találtuk, tejszínhabbal kevertük az angolkrémet, és liszt helyett nagyon kevés zselatinnal igyekeztünk neki tartást adni, de ezt a tejszínes megoldást a rovatvezető elfogadhatatlannak találta (ezen is látszik a torta körüli egyet nem értés), mert a vaj az, amely a testet, a kerekséget adja a kicsit csípős diónak. Bevonatként a házi körülmények között biztonságosabb fehér csokoládét választottuk, a mintát pedig étcsokoládé, kés és fogpiszkáló segítségével igyekeztünk a felszínre pingálni. Az elkészítés egyáltalán nem olyan bonyolult, mint amennyire hosszadalmas, csak ne sírjanak, ha a minta nem sikerül, attól még ugyanolyan finom lesz. Recept itt.