A vajdasági Topolya nagypiacán fordult hozzám fotósunk: „Ettél már kajmakot?” Mivel csak ráztam a fejemet, kötelességének érezte, hogy beavasson. Átvágtunk a csarnokon, egyenesen a tejes pultokig, ahol a sajtok mellett a sarokban, műanyag lavórban fehér, túróra hasonlító, de egyáltalán nem szemcsés valami fogadott.
„Látod? Az a kajmak” – mutatta, s a szerb árus a kés hegyével azonnal nyújtotta kifelé a kóstolót. Ez volt az a pont, ahol elvesztem és kajmak-szűzből hirtelen kajmak-függővé váltam. Mi is ez a fehér valami?
Annak ellenére, hogy vajdaságban is kapni, igazából ez a hegyvidékiek eledele. Röviden kategorizálva megaludt sós tejszín, érlelve. A tehéntejet előbb felforralják, majd lefölözik. Facsöbörbe vagy kóracél edénybe rakják rétegenként, majd 15-20 napig hűvös közegben érlelik. Ennek függvényéven többféle állagú-ízű kapható – minél tovább pihen, annál karakteresebb a végeredmény.
Nem csak pirítósra tökéletes, hiszen grillezett húsok mellé, pitába töltve ugyanolyan finom. Sajnos a Magyarország határain nem jut át, idehaza még soha nem láttam egy boltban sem – délre és keletre viszont számos nép konyhájában ismert, hiszen Szerbiától Indiáig megtalálhatók sós vagy édes változatai.
Ha Vajdaságban járnak, s eljutnak a piacra, vegyenek pár dekát: az olyan háztartásban, ahol a tejtermékeknek van keletje, biztosan elfogy. A Táfelspicc nevében követeljük a hazai kajmak-piac beindítását!