Sokáig halogattuk ezt a tesztet. Tudtuk, ebből nem lehet jól kijönni, fájni fog, hisz a műfaj nem véletlenül lett szinonimája az ehetetlenségnek, a nagyipari csalásnak és a fogyasztók átverésének. De vajon van legalább egy, amelyet jó szívvel ajánlhatunk egy gyalogtúra negyedik napjához? Fel tudunk mutatni olyat, amelyet félig behunyt szemmel, de oda mernénk tenni a gyerekünk elé?
A helyzet sajnos elszomorító. Ugye a legoptimistább olvasók sem gondolhatják azt, hogy mi ezeket bepusziltuk, és csak az üres, zsírfoltos pult marad a teszt után. Elég sok maradék képződött, amit összeöntöttem egy nagy ételhordóba, és hazavittem a kutyámnak, amelyik ugye a 2011-es nagymarosi keverékkutya-szépségverseny konyhamalac kategóriájának győztese. Vagyis mindenevő.
Megbántam, hogy nem jegyeztem fel, hogy melyik micsoda. Képzeljék el, volt olyan, amihez nem volt hajlandó hozzányúlni. Egész nap ott volt a táljában, mellőle, alóla mindent kievett, de ahhoz a darabhoz hozzá sem nyúlt. Mondjuk előtte mi sem, csupán a löncs széléből hiányzott egy csöpp, szóval nem lehetett dobogós versenyző. Sajnos formáról nem tudom megmondani, hogy a tizenhat konzerv közül melyiket nem értékelte élelmiszernek az érzékeny orra, de a termékcsoportról így is sokat elmond a visszautasítása.
Általánosságban kijelenthetjük, a nagyobb áruházakat körbejárva nem leltünk ehető magyar terméket, egyedül a pápaiak löncshúsát – kis elfogultsággal – emeltük a dobogóig. Az ezüstérem egy osztrák terméké, a Primana Vadászé lett, míg az első helyen holtversenyben két lengyel végzett, a Pikok meg a Werbliński. Persze ezek kétes elsőségek.
Hiába dobtunk be tisztességes DM-es bioterméket, amely ugyan nem volt tömve kemikáliával, ha ízetlen volt és rossz állagú. Ez a kategória sajnos a húsipari maradékok szervezett eltüntetését szolgálja, úgy tűnik, senkinek sem érdeke, hogy a színhúsokat töltse a pléhdobozokba.
Szeretném kihangsúlyozni az abszurditást, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv nem rendelkezik arról, hogy minimum mennyi hús kell a húskonzervekbe. A MÉ 2-13/13 leírja, hogy mi minden kerülhet bele az ipari szalonnától a belsőségekig, de egy szót sem ejt arról, hogy mi az alsó határa a hústartalomnak. Ennek eredményeként fordulhat elő, hogy létezhet a polcokon olyan vagdalthús feliratú termék, amiben tíz százalék hús van. Fáj? Fáj.
Lapozzanak, olvassák el a részletes leírásokat. Jól jegyezzék meg, mit nem szabad venni. Vagdalthúst és löncsöt.