Létezik finom sajtkrém?

A szülők szívják a fogukat, hogy drága, sok gyermek mégis követeli: nem vajat akarnak a kenyerükre, hanem sajtkrémet. Vegyük meg nekik a legolcsóbbat vagy érdemes áldozni a drágábbra?

Aki azt hinné, hogy a műfaj az utóbbi évtizedek találmánya, téved. Már négyszáz évvel ezelőtt ismert volt a sajtkrém őse, és hiába telt el tucatnyi emberöltő, leszámítva az ipar trükkjeit, még mindig aránylag közel vagyunk az eredeti receptekhez.

Nem újkori huncutság

Mi a titka? Vajon a tejszín adta krémesség? A tisztaságot és frissességet sugalló fehér szín? Az íz talán? Egy biztos, az élelmiszeripar kialakulásánál már ott volt a sajtkrém – elég, ha az idehaza is ismert és tesztünkben is szereplő Philadelphiára gondolunk, amely már 1880 óta bejegyzett márkanév.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A választék meglepően bőséges, nem is gondoltuk volna, hogy a néhány magyar versenyző mellett ennyi külföldi is versenybe száll az ömlesztett sajtkészítmények aranyérméért; a termék a Magyar Élelmiszerkönyv szerint ugyanis ebbe a csoportba tartozik. A szabályzás alapján a végtermék szárazanyagában a sajt mennyisége legalább 51% (m/m) kell, hogy legyen. A legtöbb gyártó viszont a sajt arányát nem ez alapján adja meg, vagy fel sem tünteti, szóval vevő legyen a talpán, aki fejben kimatekolja a szárazanyaghoz belőtt arányokat.

Sajtkrém vagy szendvicskrém?

Nagyon hasonló termékeket is árulnak különböző fantázianeveken, - szendvicskrém vagy tejszínes kenő – ennek ellenére mindig ugyanabban a hűtőben találjuk őket, ahol az igazi sajtkrémeket. Vásárláskor erre mindenképpen figyeljenek, mert a tesztünkön is kibukott, hogy az ízeik nem egy ligában játszanak. Plusz egy tipp, hogy ügyeljünk a szárazanyagra kivetített zsírtartalomra, ami látatlanban szintén sok mindent elárul az ízekről.

Bevallom, nagyobb különbségre számítottunk, de a mezőny aránylag kiegyenlített – ahol az alapanyag nem volt az igazi, ott a vegyészek köptek a markukba. Még annak a natúr sajtkrémnek is egész fogyasztható íze van, ami hemzseg az adalékanyagoktól.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Kezdjük hátulról!

Abban szinte mindenki egyetértett, hogy az E-betűket teljesen nélkülöző Nádudvari jó próbálkozás is lehetne, csak éppen nem jó az íze. Az összetevők magas számával a Tolnatej Tolléja ment a legmesszebb, igaz, ők rögtön két versenyzővel, hiszen az Aldi MiIlfina márkájú sajtkrémjét is ők követték el – mindkettő a mezőny második felében kapott csak helyet.

Vannak győztesek

A legfinomabb a dán Arla Apetina volt, de jól szerepelt a Goldessa is. A bronzérmen nagy vita volt, többszöri visszakóstolás után a német Exquisát rangsoroltuk a harmadik helyre. Meglepő módon az igazi nagy viták nem a skála végpontjai miatt voltak – a középmezőnyben volt olyan, amin kis híján összevesztünk.

Tudni szeretnék melyik az? Lapozzanak!