Fejezetek a számítástechnika történetéből

Április végéig látható Szolnokon az a vándorkiállítás, mely a számítástechnika  történetét mutatja be. Beszámolónkban a tárlat anyagára építve közlünk szemelvényeket a számítástechnika fél évszázadából. A képekre kattintva megtekintheti a kiállításon készült fotóinkat is.

A számolás megkönnyítésének, gyorsításának óhaja ha nem egyidős is az emberiséggel, mégis meglehetősen régi vágya volt. Az első - máig használt - számolóalkalmatosság az ókori Mezopotámiában jelent meg, majd részben kínai közvetítéssel jutott el hozzánk. Neve: abakusz. Ebből fejlődött tovább több számolóeszköz, így az orosz (szláv) szcsoti és a japán szorobán is. Ezeket sem szabad lebecsülni: egy 1946-ban lezajlott megmérettetésen is a szorobán győzött egy amerikai elektromechanikus számológép ellenében: a japán "szorobánművész" nem csak gyorsabban, de pontosabb eredményekkel is dolgozott, mint az akkori amerikai csúcstechnológia.

Kempelen és Jedlik

Kempelen sakkozógépe

Kempelen FarkastJedlik Ányos

Tranzisztor - kulcs a jövőhöz

A Bell laboratórium szakemberei 1947-ben fejlesztették ki a tranzisztort, feltalálói 9 évvel később Nobel-díjban is részesültek a találmányért. A tranzisztor az elektroncsöveknél jóval kisebb hely- és energiaigényű félvezető kristály, megjelenésével többek közt lehetővé vált kisebb méretű eszközök megépítése is. A tranzisztor megjelenése azonban nem csak a számítástechnikában okozott forradalmat: olyan "melléktermékei" lettek a találmánynak, mint például a kisebb méretű táskarádió, később pedig a zsebrádiók. Míg az Intel 1978-ban bemutatott, 5 megahertzen működő 8086-os processzora 29 ezer tranzisztort tartalmaz, egy manapság kapható, 3 gigahertzes Pentium 4-es lapkában nagyjából 100 millió található ezekből.

Óriásmemóriától a floppyn át a Neumann-elvig

M-3-as memória

A kor politikai viszonyainak megfelelően - azaz a KGST irányelvei alapján - hazánk a tehetséges és innovatív mérnöki gárda ellenére sem lett számítástechnikai nagyhatalom. A telefongyárban például egy ígéretes fejlesztői csapatot oszlattak fel, pedig a mai floppy ősének tekinthető fólia-memória is az ő nevükhöz fűződik. Apropó, floppy: mondani sem kell, hogy a mára már kissé divatjamúlt, de egykoron nélkülözhetetlen tárolóeszköz őse - azaz a 3,5 collos kislemez elődje - magyar találmány. Jánosi Marcell, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) magnótechnikai főkonstruktőre vette a fejébe, hogy az akkoriban elterjedt amerikai, 8 collos mágneslemezt kisebb méretben, de legalább akkora kapacitással merev kazettás tokba applikálja. Ez 1974-ben sikerült is, és bátran mondhatjuk: a nemzetközi érdeklődés elsöprő volt: a feltaláló VI. emeleti óbudai panellakásában egymásnak adták a kilincset a Japánból, Amerikából érkező fejlesztőmérnökök, kereskedők és gyártók. Mivel Magyarországon csak 1981-ben gyártottak egy sorozatot a floppyból, majd hagyták elenyészni az ötletet és a szabadalmat is, így végül az egész világnak szóló ajándék lett a találmányból: ma már jogdíj nélkül bárki gyárthat, forgalmazhat floppyt - köszönhetően a japán szakemberek gondosságának, akik végül továbbvitték a fejlesztést a tényleges forgalomba hozatalig.

És apropó magyarok: Neumann János neve elhagyhatatatlan egy számítástechnika-történettel foglalkozó - mégoly szemelvényes - anyagból. Neumann, aki tudományos munkásságát az Egyesült Államokban végezte, olyan feltételrendszert dolgozott ki és jelentetett meg 1945-ben ("Neumann-elv"), melynek valamennyi mai számítógép megfelel - gyakorlatilag tehát egy fél évszázados elv alapján fejlődik még ma is a számítástechnika. Ez az elv azt fogalmazta meg, hogy a számítógép legyen teljesen elektronikus, kettes számrendszert használjon, az adatok és a programok ugyanabban a belső tárban, memóriában legyenek, és külön vezérlő-végrehajtó egysége legyen. Ezen elvek alapján építette Neumann is - és később a kor kibernetikusai is - az első híres számítógépeket.

Spectrum, Commodore, IBM

1971-ben jelent meg az első mikroprocesszor, majd az Apple és az IBM rukkolt

ZX Spectrum 48 K

CommodoreZX SpectrumSteve Jobs

Rátonyi Gábor Tamás - Straub Ádám