Elon Musk internetmilliárdos sokat tesz a közlekedés megújításáért, saját űrrepülős és elektromosautó-cégei mellett nemrégiben egy csőpostához hasonló elven működő gyorsvasút, a Hyperloop ötletével állt elő. A csővasút mellett azonban más megoldások is léteznek, amelyekkel a közlekedést igyekeznek megreformálni a fejlesztők.
Howard Hughes amerikai mérnök és pilóta Spruce Goose nevű repülőóriása a legismertebb példa az úgynevezett ekranoplánokra, amelyek a felszínhez rendkívül közel repülve közlekednek, kihasználva a nagyobb felhajtóerőt. Habár Hughes szándéka a legnagyobb repülő szerkezet megalkotása volt, a Fenyőlibának csúfolt gép egyetlen próbaútján 1947-ben alig pár méterre emelkedett a felszíntől. Az oroszok azonban már kifejezetten a gyors, felszíni közlekedésre fejlesztettek gépeket a hidegháború során, aminek legjobb példája a szovjet Korabl Maket, amit csak kaszpi-tengeri szörnyként emlegettek. A hatalmas gép Hruscsov támogatásával épült, csapatszállításra és mentésre specializálva.
A 37,6 méteres szárnyfesztávolságú gép az An-225 megjelenéséig a világ legnagyobb repülő szerkezetének számított. A hidegháború végével és a Szovjetúnió széthullásával az ekranoplánok fejlesztése is megtorpant. Az orosz nyelvű interneten rendszeresen bukkannak fel fotók különböző kikötőben rozsdásodó csodafegyverekről. A legutóbbi hírek szerint a fejlesztések újra elindultak, például a Boeingnél Pelican néven szeretnék megépíteni a világ legnagyobb gépét.
Svájban a Lausenne-i Műszaki Egyetemen egy olyan koncepciót dolgoztak ki, amely a vasúti és a légi közlekedést kombinálja. A Clip-Air egy olyan moduláris jármű, aminek utasfülkéit vasúti kocsikon továbbítják, majd szárnyakra csatlakoztatva a levegőbe emelik. A gép három, vasúti kocsi méretű kapszulát képes megmozgatni, amelyek utasokat vagy terhet tartalmazhatnak.
Az egyelőre koncepcióként létező ötletet az idei párizsi Air Show-n is látványterveken és méretarányos makett formájában mutatták be. Az elképzelés a szállítmányozás olyan forradalmát ígéri, amilyet legutoljára a vietnami háborúban elterjedt konténeres rendszerek okoztak.
A léghajók húsz-harminc évig a világ legfejlettebb, legfuturistább közlekedési eszköznek számítottak a huszadik század elején. A 1937-es Hindenburg-katasztrófa óta azonban fejlesztésük jelentősen visszaesett. Helyüket az egyre nagyobb hatótávolságú, és nagyobb biztonságot kínáló repülők vették át. Információgyűjtésre még ma is előszeretettel használnak lebegő szerkezeteket, a légiforgalomban nem találkozhatunk velük. Az új anyagok és biztonsági berendezések fejlesztésével azonban sokak szerint újra megjelenhetnek az égen.
A Worldwide Aeros Corp. alapítói szerint hamarosan 250 tonna megmozgatására is képes zeppelinek emelkedhetnek a levegőbe, amelyek árut vagy akár hadianyagot is szállíthatnak. Nem titok, hogy a cég az amerikai hadsereg számára már gyártott egy prototípust, ami idén egy nyilvános bemutatón emelkedett a levegőbe, egyelőre egy hangáron belül, ellenőrzött körülmények között.
A függőleges le- és felszállásra képes gépek tömegével léteznek a helikopterektől a repülőgépekig, sőt egyes fejlesztők a két géptípus keresztezésével próbálkoztak. Az öszvér kategória legújabb tagja az Eurocopter X3, amit jelenleg a világ leggyorsabb hibridjének tartanak. A gép három rotorja közül egy a fel- és leszállásban, a menetstabilizációban segít, míg kettő a haladást biztosítja. Az egyelőre kísérleti gépként létező X3 472 kilométer per órás maximum sebességre képes, míg az átlagos helikopterek csak 180-200 kilométert tudnak megtenni óránként. A gyártó szerint az ilyen és hasonló gépek forradalmasíthatják a repülést, hiszen gyorsak, üzemeltetésükhöz pedig nem lesz szükség hosszú kifutópályákra.