Ránézésre azt mondaná az ember, az Ori and the Blind Forest egy kis csapattól érkező, elvont játék lehet, ami csak a legextrémebb játékosoknak szól. Pedig nem egészen így van, a programot - bár valóban független fejlesztőcsapat készítette -, a Microsoft Studios adta ki, és bátran lehet ajánlani bárkinek, aki nyitott a hagyományos ügyességi játékokra: mi ennél gyönyörűbb játékot biztos nem láttunk az idén, kár lenne kihagyni.
Az Ori and the Blind Forest tulajdonképpen egy klasszikus oldalnézetes ügyességi program, fantasztikus rajzfilmszerű körítéssel. A Raymannel ellentétben azonban a szoftver nem pályákra osztott, helyette egyetlen hatalmas bejárható terület van, melynek zónáit újabb és újabb képességeinkkel nyithatjuk meg. A fejlődési rendszer egyszerű, de jól eltalált, ahogy az irányítás is: még a billentyűzet+egér párosítással is könnyen elboldogulunk, sőt, sok esetben precízebben, mint kontrollerrel.
Kell is az egyszerű kezelés, mivel a játék így is éppen elég nehéz: szokatlannak hathat, de a különböző logikai feladványok azért megkövetelnek némi gondolkodást, ahogyan az is, hogy a program nem ment saját magától minden sarkon. Sőt, egész pontosan sehol nem ment magától, az Oriban nekünk kell mentést létrehozni a pályák különböző pontjain.
A játék egy mágikus mesevilágban játszódik, egészen pontosan egy óriási erdőben, amely a történet legelején még aranykorát éli. Ezt úgy kell elképzelni, mintha a Disney varázserdőket az Avatar film Pandora bolygójával keresztezték volna.
Persze, mint minden mesében, itt is hamar jönnek a gonosz erők, az erdő romlásnak indul, az imádnivaló legjobb barát eltávozik az élők sorából, mi pedig az Ori nevű szellemet irányítva mindent helyre kell állítsunk.
A történet és a körítés nem túl bonyolult vagy összetett, de nincs is rá szükség, az ügyességi műfajnak nem lételeme. Ráadásul a komplex sztorit remekül pótolják: dialógus alig van, mégis mindent értünk, a készítők erős kép- és hangeszközökhöz nyúltak a szájcséplés helyett. Ugyan a szívszorító jelenetek néha már kissé hatásvadásznak tűnnek, szerencsére sose esnek át a ló túloldalára.
Az Ori esetében a "gyönyörű" szót nem ugyanabban az értelemben használjuk, mint mondjuk egy Far Cry 4 esetében, ahol "csak" az élethű és részletgazdag látványvilágra gondolunk. Ennek a játéknak a prezentációja egy az egyben megérdemli meg ezt a kifejezést, méghozzá abban az értelemben, ahogy azt egy festményre használjuk.
Nem véletlenül éltem ezzel a példával, az Ori and the Blind Forest úgy néz ki, mint egy megelevenedett műalkotás, atmoszférája és zenei aláfestése a kézzel rajzolt rajzfilmekhez hasonlatos. Elég csak a főmenüt megnyitni és szembesülünk vele, hogy a program szinte lemászik a képernyőről, a bevezető után pedig már el is feledkezünk a körülöttünk lévő világról, csak az Orival foglalkozunk.
A játék alapvetően 2D-s grafikai megjelenítést alkalmaz, ez manapság nem túl gyakori, ám a mesebeli körítéshez és az oldalnézetes játékmenethez jól passzol. Az ebben a műfajban messze legerősebb, 2013-as Rayman Legendsen is túltesz.
Az Ori and the Blind Forest nem egy korszakalkotó játék, hiszen lényegében semmi újat nem hoz az ügyességi műfajba, amit a klasszikus Metroid vagy Castlevania játékok (és azok utódai) ne mutattak volna már be. Viszont az első percétől az utolsóig szívmelengető és élvezetes, meseszerű élmény, amely egyedi színt visz a ma egyre inkább hasonló kaptafára készülő szoftverek közé.
Mivel a játékot a Microsoft adta ki, a PlayStation-felhasználók kimaradnak belőle, de Xbox One konzolon és a Steam online tékában már elérhető, méghozzá nevetségesen alacsony áron: Steamen 20 euró (6 ezer forint), konzolra pedig 4 ezer forint. Az év második felében Xbox 360-ra is megjelenik.
Összességében elmondható, hogy a szoftver komoly, de abszolút korrekt kihívást fektet le a játékosok elé. Összesen hat-nyolc órába telik a történet végére érni, de ha az erdő minden zugát be akarjuk járni, akár tizet is kihozhatunk belőle.