Két haverommal este nyolcra beszéltem meg találkozót, de mire odaérek, ők már féltucatnyi rendőrrel vívnak tűzharcot. Egyikük egy terepjáró volánja mellől lövöldöz rájuk, a másik pedig épp kiránt valakit egy sportautóból, és csikorgó kerekekkel elhajt.
Mindenütt holttestek hevernek, néhány emberen át is hajtanak.
Végül már helikopterről is tüzelnek ránk, az autókkal lehajtunk egy csatornába, onnan pedig kis utcákon gond nélkül elmenekülünk a rendőrök elől.
Ez persze nem a valóságban, hanem a világ legdrágább videojátékában, a GTA V-ben történik, online többjátékos üzemmódban, ami a program egyik legfontosabb kunsztjának számít. A gengszterszimulátor két éve minden idők legjobban fogyó játékprogramjaként került be a Guinness-rekordok könyvébe.
Azért írok már harmadszor cikket róla, mert az Xbox 360 és a PlayStation 3, majd az Xbox One és a PlayStation 4 után a gengszterszimulátor PC-re is megérkezett. Ez bármely más játéknál nem lenne hír, a GTA V esetében viszont az, hiszen az első konzolos verzió megjelenése óta két év telt el. Egy átlagos játékprogramnál nem kell ennyire sokat várni arra, hogy minden platformra megjelenjen.
Ennek ellenére mindössze két és fél hét alatt kétmillió példányt vettek a PC-s változatból, összehasonlításképp az előző két évben konzolokra mintegy 45 millió kópiában kelt el a játék.
A játék legelső perceiben kiderült, hogy volt értelme a várakozásnak. A GTA V-öt alaposan optimalizálták Windows alá. Alapból a játék 23 fps-sel (a másodpercenként megjelenített képkockák száma) indul, ezt érdemes azonnal felkapcsolni 59 fps-re, mert akkor
minden mozgás tökéletesen folyamatos.
Bár a játék egy hatalmas virtuális városban játszódik - a sztorijáról részletesen itt írtam -, soha nem szaggat, pedig szebben néz ki, mint a tavaly ősszel kipróbált Xbox One-os kiadás. A hasonló, tavalyi Watch Dogs játék sokkal gyengébben futott PC-n, de még a GTA negyedik részével is rosszabbak voltak a tapasztalataim.
Azóta kicsit átépítettem ugyan a saját gépemet (Intel Core i5 4690k processzor, 8 gigabájt memória, Nvidia GeForce 970-es videokártya), de egykori kollégám két éve összerakott konfigurációján is gond nélkül lehet zúzni az új GTA-val - bár kissé szerényebbre kellett kapcsolni a látványt.
Vétek lenne kihagyni a játék internetes részét, a Grand Theft Auto Online-t, amely tömve van valódi emberek által irányított karakterekkel a számítógép-vezérelt rendőrök és járókelők mellett. Az alapjátékhoz hasonlóan ugyan itt is lehetséges teljesen értelmetlen vérengzést rendezni, de ezt szankcionálják: bizonyos szintű céltalan gyilkolászás után őrültnek nyilvánítják a játékost, akire aztán a többi "emberi" karakter extra pénzért vadászhat. Közellenséggé válni pedig nem kifizetődő.
Ellenben az elég jó móka, hogy karakterünkkel kellő fejlettséget elérve menő járgányokat és ingatlanokat is vásárolhatunk - bár itt már a valódi pénzért vásárolható kredit is megjelenik a játékban, ami azért megosztja az embereket.
Egy régi vágású játékos számára sokkoló lehet, hogy az online mód indításakor
azonnal más emberi játékosokba botlunk,
a fülesen még a párbeszédeket is halljuk. Rengeteg az amerikai, az orosz és a török játékos.
Arra nehezen jöttünk rá, hogyan lehet kizárólag a barátainkkal - vagy ellenük - játszani, ehhez ugyanis elég sokat kellett bogarászni a beállításokat, ráadásul praktikus egyjátékos módból indítani az internetes felületet.
Érdemes tisztázni a barátokkal azt is, ki játszik kontrollerrel, és ki egérrel: utóbbi ugyanis sokkal pontosabban tud célozni. Az alaptörténetet csak egyedül tudjuk végigjátszani, de a barátokkal játszott mérkőzésnek is számos alternatívája van: az autóversenytől kezdve a közös bankrablásig.
A GTA V-öt előrendeltem, telepítőjét a Rockstar Games oldaláról már napokkal a premier előtt le lehetett tölteni. Erre szükség is volt, hiszen a játék 60 gigabájtos, ezt pedig még az otthoni 250 megabites neten is órákig tartott letölteni. A megjelenéskor aztán azonnal indítható volt a játék, de az első pálya után kiderült, az előre telepített játékokban valami hiba van, ezért újból nekieshettem a hatvan gigabájt letöltésének.
Negatívumként lehet még kiemelni, hogy meglepően sokat kell várni a játék, illetve az online küldetések betöltődésére még akkor is, ha a gépben winchester helyett SSD-meghajtó van. A szaggatásmentes futásnak ára van: bár a grafikai beállításokat utólag egyenként is állítgathatjuk, egy átlagos PC-n azért elég sokszor látszik, ahogy a program a távolban csak lassan rajzolja ki az épületeket, autókat vagy csak azok árnyékát. Ezt csak erősebb konfiguráción lehet megúszni.
A GTA V PC-s változata az egyetlen, amelyik tartalmazza a beépített videoszerkesztőt, amelyhez hasonló már az előző epizódnak is része volt. Ezzel akár olyan látványos rövidfilmeket is lehet készíteni, mint amilyen a beágyazott videóban is látható, persze ehhez rengeteget kell szöszmötölni. Viszont így egy átlagjátékos is szórakozhat a beépített rendezői móddal: bebújhatunk bármelyik járókelő bőrébe a rendőrtől vagy a kukástól kezdve az utcai pantomimesig. A kész klipeket a YouTube-ra lehet feltölteni.
A GTA V-öt minden bizonnyal az év egyik legjobb játékaként fogjuk emlegetni az idei felhozatalból. Saját magam is meglepődtem, hogy újra játszani kezdtem a gengszterszimulátorral: bár elég nagy rajongója vagyok, két éve már teljesen végigjátszottam, tavaly pedig a feléig játszottam újra egy Xbox One-on. Most újból, nyugodtan végigcsinálom a történethez szorosan nem kapcsolódó küldetéseket, a barátaimmal együtt pedig a rendőri ostromos missziókat próbáljuk ki online.
A hatvan gigabájtos program azért jól jelzi a felhőalapú szolgáltatások gyengéit (bár lemezről is sokáig tart installálni a GTA V-öt), de le a kalappal a fejlesztők előtt, ritkán látni a gengszterszimulátor legújabb epizódjához hasonló színvonalon optimalizált játékot. Ha valaki még nem játszott a GTA V-tel, annak erősen ajánlott a játék PC-re, a többieknek az internetes küldetések és a rendezői mód nyújthatnak friss élményt.