Jó ideje barátkozunk a gondolattal, ám még mindig ijesztőnek tűnik, hogy egy napon eggyé válhatunk a gépekkel. Főleg az elidegenedéstől tartunk, hiszen a legtöbb vízióban a gépeknek nincs érzelmi intelligenciájuk, és ez az, ami főleg megkülönbözteti őket tőlünk. Szentül hiszünk abban, hogy a gépek nem tudnak majd érezni.
Ám mi lesz akkor, ha mi magunk válunk gépiesebbé?
Ray Kurzweil híres jövőkutató azt jósolja, hogy 2030-ra képesek leszünk felhőtárhelyhez csatlakozó, DNS-alapú nanobotokat - azaz mikroszkopikus gépeket - juttatni az agykéregbe, így az ember minden eddiginél jobban össze lesz kötve az őt körülvevő világgal.
Ezzel lehetővé válhat az, hogy e-maileket és képeket küldjünk egyenesen az agyba (az érzékszervek közvetítése nélkül), vagy akár komplett gondolatokat és emlékeket mentsünk le.
De még ennél is messzebb megy azzal, hogy a jövőben egész tudatunkat tölthetjük fel a hálózatra, és
mesterséges intelligenciaként élhetünk tovább
- ahogy Johnny Depp filmbeli karaktere tette a Transzcendens című filmben.
Az agy kapacitásának ilyesféle mesterséges bővítése nem csupán az intelligencia fokozásával járna. Ezzel együtt sokkal jobb emberekké válhatunk, hiszen a kreativitás és az érzelmek is mind az agyból származnak. A biológiai korlátok ledöntésével az érzelmeink is összetettebbek lesznek.
Viccesebbek leszünk, vonzóbbak, és jobban ki tudjuk fejezni a szerelmet"
- mondta a szakember nemrég a Szingularitásegyetemen tartott előadásán - ez a Google és NASA közös futurológiai intézménye. Kurzweil állítása teljesen szembe megy azzal, amit eddig gondoltunk az egyesekből és nullákból álló világról.
A nanobotokkal kapcsolatos kísérletek jelenleg főleg az orvoslás terén zajlanak, ezzel tervezik többek közt a rákos sejtek gyógyítását is. Nicholas Negroponte, az MIT Media Lab alapítója szerint ezek a szerkentyűk jelenthetik a tanulás jövőjét is. Akár
egy egész nyelvet feltölthetünk majd az agyunk vérkeringésébe,
és nem kell hónapokig tanulni a spanyolt vagy a japánt.
Az emberi agyhoz csatlakoztatott minirobotokkal kibővülhetnek a gondolkodás eddigi fizikai határai. "Az evolúciónak köszönhetően idővel egyre bonyolultabb struktúrák és minták alakultak ki, így fejlődtünk egyre intelligensebb és kreatívabb lényekké.
Az evolúció valójában spirituális fejlődés.
Az úton találkozunk szépséggel, szerelemmel, kreativitással, intelligenciával, és ez mind az agykéregből származik. A nem biológiai gondolkodás lehet a fejlődésünk következő lépcsőfoka" - mondja Kurzweil.
Bár mindez egy sci-fi rajongó élénk fantáziájának tűnhet, Ray Kurzweilt komolyan kell venni. A futurológus ijesztő pontossággal jósolja meg a jövő technológiai trendjeit, előrejelzései pedig tudományos alapokon álló megközelítések.
A Google jelenlegi fejlesztési igazgatójának nevéhez számos találmány fűződik. Többek közt az első síkágyas szkenner, az első piacra került beszédfelismerő szoftver, illetve vakok számára készült szövegfelolvasó.
A kilencvenes években 197 előrejelzést készített arról, hogy mi fog történni a technológia világában 2009-ig, ezek 86 százaléka valóra is vált.
A nanobotoknak nem kisebb célt jósol, mint hogy megszüntetik a légszennyeződést, segítenek a betegségek megelőzésében és gyógyításában, végül pedig
az öregedési folyamatokat is megállítják
- bár addigra már a tudatunk egy mesterséges tárhelyen lehet.
Csupán két-öt év választ el minket attól, hogy hatékonyan használhassuk az agyhoz csatlakoztatott nanobotokat, például az epilepszia kezelésében, vélekedik dr. James Friend kutatómérnök. Ez azt jelenti, hogy 2020-ban már mikroszkopikus gépekkel gyógyítjuk a betegségeket, tíz évre rá pedig kiborgokká változunk.
Szép elképzelés, más tudósok azonban szkeptikusak
azzal kapcsolatban, hogy biztonságos és hatékony lenne a gépek agyhoz csatlakoztatása. Főleg azért, mert még mindig nem tudunk eleget az agyműködésünkről. Ebben segíthet a mesterséges agyak építése, de az is még csak most kezdődött el.
David Linden neurológus szerint a 2030-as dátum még nagyon korai: addig rengeteg akadály van előttünk, többek közt a nanobotok erőforrásainak megoldása. Ezek az apró gépek ugyanis maguktól kell, hogy üzemeljenek, akár évszázadokon át.
Ráadásul az emberi test nem arra született, hogy robotok repkedjenek benne:
meg kell oldani valahogy, hogy az immunrendszer ne vesse ki a nanobotokat.
És ha már nanobotok: a gépek tervezése sem könnyű, ahhoz ugyanis, hogy tökéletesen manőverezzenek a sejtek között, a méter ötmilliomodára kell zsugorítani őket. Ez baktériumi szint, amelyhez teljesen új gyártási módszerek kifejlesztése szükséges.
Ahhoz pedig, hogy egy nanobot hatékonyan navigáljon,
el kell felejteni a klasszikus megoldásokat.
Lábak és kerekek helyett inkább az egysejtű élőlények felépítését, mozgását kell lemásolniuk a mérnököknek.
A kísérletek viszont a nehézségek ellenére már megindultak. Tavaly még csótányokba fecskendeztek DNS-alapú (azaz szerves) nanobotokat, idén pedig már egereken tesztelik a technológiát.
Mire észbe kapunk, talán tényleg félistenek leszünk.