Régen látott egységet mutat a világ fontosabb országainak vezetői: a nemzetközi, határokat nem ismerő terrorizmus ellen csak a közös fellépés jelenthet megoldást.
Ám terroristákra vadászni nehéz.
Szimbólumnak csodaszép a Szíriához közeli vizekre tartó Charles De Gaulle (R91) nukleáris meghajtású repülőgép hordozó.
A francia haditengerészet zászlóshajója a legnagyobb, nyugat-európai hadihajó és az egyetlen, atomreaktorokkal meghajtott hordozó, melyen nem csillagos-sávos amerikai lobogó leng.
Nagyvadra megyünk, nagy a puska is.
A párizsi terrortámadások után olvashattuk, hogy a francia légierő Rafale vadászbombázó repülőgépei 20 bombát dobtak le az Iszlám Állam (ISIS) fővárosának tekintett Rakka célpontjaira.
A 12 repülőgép támadása inkább egy újabb szimbólum, jelzés hazafelé, mint a nehezen megfogható, felderíthető és támadható terrorszervezet elleni hatékony csapásmérés. A francia védelmi minisztérium közlése szerint
az eddigi legnagyobb, Szíria felett végrehajtott francia légitámadásról volt szó.
A célpontok között szerepelt irányítóközpont, fegyver- és lőszerraktár, illetve kiképzőtábor is.
A képet kissé árnyalja, hogy az amerikai légierő és haditengerészet a legfrissebb adatok szerint november 12-ig bezárólag nem kevesebb mint 8125 légitámadást hajtott végre a térségben, 5321-et iraki, míg 2804-et szíriai területen lévő célpontok ellen.
Ehhez csapjuk hozzá a koalíciós partnerek - Ausztrália, Bahrein, Belgium, Dánia, Egyesült Arab Emirátusok, Franciaország, Hollandia, Jordánia, Kanada, Nagy-Britannia, Szaúd-Arábia, Törökország - vadászbombázóinak bevetéseit: 1626 iraki és 146 szíriai bomba- és rakétatámadás jelezte eddig a közös munkát.
LÉGICSAPÁSOK SZÁMA | Irak | Szíria | Összesen: |
Egyesült Államok | 3695 | 2658 | 6353 |
A koalíció többi tagja | 1626 | 146 | 1772 |
A szövetség közösen | 5321 | 2804 | 8125 |
Az amerikai védelmi tárca saját statisztikája szerint november 13-ig a légitámadásokkal 16075 célpontot semmisítettek meg. Nos, ehhez csak mérjük hozzá a „legnagyobb francia légitámadásban" ledobott 20 irányított bombát.
Bombákkal nem lehet hatékonyan visszafoglalni és megtartani az ISIS, vagy más terrorcsoportok által elfoglalt területeket. Bombákkal nem lehet államot építeni: közbiztonságot teremteni, vízvezetékekkel ivó- és öntözővizet juttatni a szír vagy iraki lakosságnak. Bombakráterből nem lesz elektromos távvezeték, sem működő bűnüldözés vagy kórház.
Márpedig nehéz elképzelni a terrorcsoportok legyőzését, de akár csak visszaszorítását is, úgy
ha nem történik radikális javulás a lakosság mindennapjaiban, életminőségében.
Legyen szó akár a klímaváltozás következményeiről (Szíria és a víz nélkül maradt földművesek), akár a rezsim megdöntése után régi sérelmeket megtorló, korrupt és elnyomó kormányzás (Núri al-Maliki siíta kormánya, Irak) eredményeiről.
A hétköznapi nyomor, szenvedés, a szétesett állam kiváló táptalaja marad a terrorszervezeteknek.
Ugyanakkor annak nyoma sincs, hogy a nyugati kormányok katonákkal, és euromilliárdokkal állnának neki a nemzetépítés fáradtságos, és európai mércével mérve igen ritkán eredményes (Afganisztán? Irak?) munkájának.
A légitámadásokkal kierőltetett győzelem minimális gondolkodással is nehezen elképzelhetőnek látszik. Ennél valamivel
több reménnyel kecsegtet a világ biztonságpolitikai „nagyhalainak” összefogása.
Régen láttunk olyat, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának három állandó tagja is ugyanarról beszéljen, szinte egy időben: a nemzetközi terrorizmus elleni harcról.
Francois Hollande francia, Barack Obama amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök a célokban egyetértett, s abban is, hogy
a harcot közösen kell folytatni.
Komoly eredménynek fogható fel a világ húsz gazdasági vezető hatalmának (G20) közös, kilenc pontos nyilatkozata, mely többek között elítél minden terrorcselekményt, közös harcot ígér a terrorizmussal, és az azt finanszírozó rendszerrel szemben.