Láthatatlan vadászgép" "Észlelhetetlen bombázó"
– csak két példa a világsajtó címeiből. De mit főztek ki a kínai tudósok és mérnökök valójában?
Először is illik megemlíteni: a kínai mérnökök munkájának eredményeként már valóban repül két, nehezen észlelhető vadászbombázó-típus több prototípusa is. A Csengdu J-20 és a Senjang J-31 első példányai azt jelzik, hogy az Egyesült Államok és Oroszország mellett már
Kína is tagja egy nagyon exkluzív klubnak:
a lokátorokkal nehezen felderíthető repülőgépet gyártó nagyhatalmakénak.
Igaz, különbségek még vannak: az Egyesült Államok légiereje már több ilyen képességű repülőgépet hadrendbe állított. Az úttörő F-117 Nighthawkot az elavultsága miatt már ki is vonták a forgalomból. A jelenlegi legmodernebb típusok az F-22 Raptor és az F-35 Lightning II típusú vadászbombázók, illetve a B-2A Spirit stratégiai nehézbombázó repülőgép.
Kína és Oroszország csupán prototípusokat tud felmutatni,
harckész, sorozatgyártott "lopakodókat" még nem.
A vadászrepülőket nem csupán a sárkányszerkezet kialakítása és a nagy turbinalapátok eltakarása rejti el a radarsugarak elől, hanem a gép felületének kezelése: a felvitt különleges festék vagy bevonat is. A hírek szerint éppen ez az a terület, ahol a huacsongi műszaki egyetem kutatói
áttörést tudtak elérni – legalábbis laboratóriumi körülmények között.
Ugyan eddig is alkalmaztak már "láthatatlanná tévő" speciális festékeket, Kína tízszer vékonyabb bevonattal érte el ugyanazt a hatást. A mikrohullámú radarhullámokat elnyelő anyag radikálisan csökkenti a visszaverődő jelet, ezzel nehezítve a repülőgép felderítését, nyomon követését és ezáltal megtámadását.
A speciális, több rétegű, de alig 0,04 milliméter vastag anyag különlegessége a kutatók szerint, hogy
aktívan vezérelhető, éppen milyen hullámhosszú radarok ellen nyújtson védelmet.
Ha ez igaz, akkor az komoly előrelépés lehet az eddig ismert technológiákhoz képest.
Persze illő óvatossággal kell kezelni ezt a kijelentést: meglehetősen kevés információ érhető el nyílt forrásokból még a legújabb "lopakodót", az F-35 Lightning II-es vadászbombázót borító festékről is. Érthető okokból az alkalmazott technológia,
a gépet fedő réteg pontos összetétele titkosított.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy korántsem egyszerű és gyors folyamat a laboratóriumokban ígéretesnek tűnő bevonat "átültetése" a katonai repülésbe. A festésnek ugyanis ki kell bírnia az időjárási hatásokat, az UV sugárzást, a kisebb sérüléseket, karcolásokat, és közben nem romolhat a radarrejtő képessége sem.
Arra is illik ügyelni, hogy a bevonat azért megfizethető legyen.
Az új kínai speciális bevonat ráadásul az eddigi információk szerint csak a mikrohullámú hullámsávban dolgozó radarrendszerek ellen nyújthat az eddigieknél nagyobb védelmet. Ez azonban csak a vadászbombázókra leselkedő felderítőrendszerek egy részét jelenti.
Oroszország például élen jár a VHF és a méteres hullámhosszú radarrendszerek fejlesztésében és hadrendbe állításában, éppen az amerikai légierő modern lopakodói miatt.
Léteznek olyan passzív felderítőrendszerek is, amelyek éppen a sugárzást elnyelő légi objektumokat keresik. Kihasználva azt a tényt, hogy a légtér gyakorlatilag "tele van" elektromágneses sugárzással,
azokat a "fekete lyukakat" keresik, amelyek éppen a lopakodók miatt jönnek létre.
A forró gázok, és maga a hajtómű keltette hő elrejtése sem egyszerű feladat, maradéktalanul senkinek nem sikerült még. Ezt az infravörös jelet sokkal közelebbről lehet csak észlelni, de sokkal nehezebb elbújtatni is, mint egy hagyományos kialakítású vadászrepülőgép radarjelét.
"Láthatatlan" és "észlelhetetlen" vadászgép nem létezik. A lopakodók tervezői és a légvédelmi rendszerek fejlesztői között ugyanolyan örökös versenyfutás van, mint a harckocsik és a páncéltörők gyártói között.
Ha a kínai tudósok munkájának eredménye néhány év vagy évtized múlva a sorozatgyártott J-31-es vadászgépeken jelenik majd meg, akkor a légvédelem dolga egy kicsit nehezebb lesz, de nem lehetetlen.