Hollywood és a videojátékok kapcsolata mindig is viharos volt. Az elmúlt években számos programból készítettek filmadaptációt, ám ezek túlnyomó része nem tudott megfelelni a rajongók elvárásainak. A megvalósítás sorra bukott el a rossz rendezőkön, a karaktereket sután visszaadó forgatókönyveken és számos más buktatón.
Csak pár olyan kivétel akad, ami valóban szórakoztatóra sikerült, ám
kiemelkedően jó film még sosem született játékos alapanyagból.
Az utóbbi időben azonban megszaporodtak a bejelentések, és a kiadók is láthatóan egyre többen szorgalmazzák a filmkészítést. Ha nem fognak össze valamelyik nagyobb gyártóval, saját részlegeket alapítanak. Lásd a Ubisoft Motion Picturest, ami már 2011-ben megalakult, ám eddig csak a Nickelodeon csatornáján sugárzott Rabbids Invasion sorozatot láthattuk a stúdiótól.
Idén azonban még jobban beindul a gépezet.
2016-ban jön az Assassin’s Creed-film,
rá egy évre pedig a Tom Clancy’s Splinter Cell alapján forgatott mozi. Dátumot ugyan még nem kaptak, de már bejelentették a Watch Dogs-, a Tom Clancy’s Ghost Recon- és Far Cry-filmeket is, amelyek a stúdió legnépszerűbb játékai.
A mindig különcködő Nintendo is bejelentette, hogy legnépszerűbb játékaikból ők is filmeket készítenének. A Rovio a mérges madarakból farag filmsztárt, idén nézhetjük is az Angry Birdsből készült animációs mesét.
A legbeszédesebb azonban, hogy a világ egyik legnagyobb játék kiadója, az Activision Blizzard is Hollywood babérjaira törne. A cég vásárolta fel a népszerű Candy Crush Saga mobilos és facebookos játék fejlesztőjét 5,9 milliárd dollárért, de ezzel nem ért véget a Blizzcon meglepő bejelentéseinek sora. Úgy döntöttek, ők is saját film- és tévéprodukciós stúdiót alapítanak.
Mivel a játékvilág egyik leggazdagabb vállalatáról van szó, amelynek olyan
patinás címek sorakoznak az istállójában,
mint a Warcraft, a Diablo, a Starcraft, a Skylanders, és a Call of Duty franchise, biztosak lehetünk abban, hogy a következő években tőlük is annyi videojátékfilmet fogunk látni, mint még soha.
Az Activision Blizzard első ízben a főleg fiatalabb korosztályt megcélzó, de felnőttek számára is rendkívül szórakoztató Skylanders játékok nyomán készít animációs sorozatot. A Skylanders jelenleg a legnépszerűbb franchise az "életre kelt játékok" piacán. A játékok különlegessége, hogy a karaktereket valódi, gyűjthető figurákként vásárolhatjuk meg.
A figurák már több mint 3 milliárd dollárt hoztak a konyhára,
a filmekkel pedig a további eladást próbálják serkenteni.
A gyerkőcöket valószínűleg nem fogja különösebben lekötni a történet, sokkal inkább a gyűjthető szörnyek sokasága – ezt a stratégiát láthattuk a Pokémonok esetében is.
A Skylanders után a Call of Duty-univerzum lesz terítéken, amihez nemcsak egész estés, de tévés sorozatot is terveznek. Azonban itt már felüti fejét az egészséges gyanakvás: az eddig nem éppen erős sztorijairól ismert sorozatból vajon milyen filmek fognak születni? Ezt a lépést a befektetők sem díjazták, a bejelentés után a részvények több mint hat százalékot csökkentek.
Láthatóan többen szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy egy-egy adaptáció valóban úgy fog sikerülni, ahogyan azt elvárnánk. A Warcraft-filmet ugyan nem az Activision stúdiója készíti, hanem a Legendary Pictures, de az előzetes nem győzött meg mindenkit maradéktalanul.
Mindezek ellenére összességében bizakodók vagyunk, hiszen eddig sosem sült ki rossz dolog abból, amihez a Blizzard a nevét adta.
Rossz példát bizony már bőven láttunk. Bár egyik-másik cím iránt elfogultak vagyunk, közel áll a szívünkhöz, a filmes portálok értékelései megerősítik: nem lett mind az igazi. Az IMDB-n például
nem találni olyan, videojátékból készült filmet, amely 10/7-nél jobb értékelést kapott volna.
Az 1993-as Super Mario Bros óta 31 ilyen film készült, ezek együtt, átlagosan csak 4,97-es értékelést kaptak tízből. A felhozatalból legjobban sikerült darab a tavalyi Need for Speed volt, a botrányosan gyenge címek közül pedig a House of the Dead vitte a pálmát.
És miért van az, hogy ezek a filmek rendre kiábrándították az embereket? Az egyik kézenfekvő ok: a rossz rendezők. A House of the Deadet rendező Uwe Boll hasonló merényletet követett el az Alone in the Dark filmmel is, a rajongóknál pedig annyira betelt a pohár, hogy
petíciót indítottak csak azért, hogy a rendező hagyjon fel munkásságával.
Sok filmet a remek színészgárda és a jó alapanyag sem tudott megmenteni. A Jake Gyllenhaal főszereplésével készült Prince of Persia is csak egy közepesen jó produkció volt.
Angelina Jolie-ra pedig bár mintha ráöntötték volna Lara Croft szerepét, a Tomb Raider második része mégis gyengébb volt, mint az első. A Mark Wahlberg és Mila Kunis szereplésével készült Max Payne-film pedig szintén nem az volt, mint amit a rajongók vártak.
Az egyik legvalószínűbb magyarázat a csalódásokra az lehet, hogy a játékok természetüknél fogva interaktívan szórakoztatják az embert, ezt az élményt pedig nehéz olyan lineáris médiumba átültetni, mint a film.
Filmnézéskor mind passzív befogadókká válunk, és teljesen eltűnnek azok a játékmechanikai elemek, amelyek egy gyenge sztorijú játékot is élvezetessé tudnak tenni. Ilyenek például az akció, a fejtörők, a fejlődés és a taktikázás, és még megannyi dolog, ami fő ismérve egy játéknak.
Egy film ráadásul jellemzően csak kétórás, míg a játékok esetében egy rövid sztori is legalább tíz órát tesz ki. A problémát legjobban talán egy, a Doom-filmről írt kritika jellemzi a legjobban:
A Doom-film olyan volt, mintha átjönne egy srác, elvenné a géped, és nem engedné, hogy játssz.”
A játékos műfajok közül jellemzően a szerepjátékok, akció-kalandjátékok és kalandjátékok azok, amelyeknél különösen nagy szerepet kap a történet. Ezekben viszont jellemzően annyi apróbb esemény van, amennyi nehezen zsúfolható bele egy legfeljebb kétórás filmbe.
Ezért aztán
a film nem lehet teljesen hű a játékbeli eseményekhez,
és olyan, a játékosok számára fontos dolgok maradnak ki, vagy kapnak kisebb hangsúlyt, mint mondjuk a karakterfejlődés.
Hasonló lesz a helyzet a készülő The Last of Us-filmmel. Bár a munka még meg sem kezdődött, és Neil Druckmann még csak a forgatókönyvön dolgozik, bevallotta: a történetet alaposan át fogja szabni, hogy mozivászonra vihesse, de hű marad a játékban látott világhoz.
A nagy kiadók mögött álló jelentős tőke és a megfelelő rendezők kiválasztása talán segíthet abban, hogy a jövőben végre a játékok nevéhez méltó, valóban minőségi produkciók születhessenek.
A The Witcher filmváltozatával kapcsolatban például egészen biztatók a jelek.
A 2017-re elkészülő mozifilm nemcsak remek alapanyagot, de neves rendezőt is kap. A Sean Daniel Company a Platige Image stúdióval karöltve dolgozik a filmen, a projekt élére álló Tomasz Baginski rendezőt pedig
már Oscar-díjra is jelölték a Katedrális miatt.
Még egy jó pont az, hogy a filmet Andrzej Sapkowski regénysorozata alapján fogják készíteni, így a lineáris történet és a lebilincselő univerzum már adott. A Platige Image ráadásul az a cég, amely a Witcher játékok videóit és előzeteseit is készítette.
A rosszul sikerült példák kárán talán végre sikerült megtanulniuk a kiadóknak, hogy a játékokból készült filmekre ne csak újabb pénzforrásként tekintsenek, de kellő tisztelettel közelítsék meg az alapanyagot. Hogy sikerül-e megtörni a hollywoodi átkot, a jövő zenéje.