Mindig is szerettem volna egy helikoptert. Jól néznek ki, gyorsan el lehet jutni velük bárhová, és szinte akárhol le tudnak szállni.
Egy a gond: drágák.
Nem kicsit, nagyon. Egy használt, kisebb modell 20 millió forintba kerül. A nagyobb, már tényleg hasznos darabok ennek a többszörösét kóstálják. Szóval nem valószínű, hogy egyhamar helikopterrel járok majd munkába.
De persze megpróbálhatok koldulni az interneten, hátha akad pár(ezer) olyan jótét lélek, aki szívesen összedob nekem egyre, megvalósítva ezzel legvadabb álmaim egyikét. Ha egy krumplisaláta megért 15 millió forintot, akkor egy helikopterre csak összegyűlik 50-60 misi, nem igaz?
Isten hozta önöket a közösségi finanszírozás világában! Itt a szó szoros értelmében bármi lehetséges. Kalapozhatunk videojátékra, cégalapításra, étteremre, nyaralásra, sőt virtuális sisakra is - a modern VR-forradalmat elindító Oculus Rift is egy ilyen gyűjtésnek köszönheti a népszerűségét.
A módszer mindig ugyanaz:
adott egy ötlet, vele egy elérni kívánt pénzösszeg, valamint egy határidő. A legtöbb esetben meg kell lennie a kért pénznek határidőre, különben az adománygyűjtés érvénytelen. A koldulás eme modern formája külön üzleti modellé vált. Egyes cégek már minden projektjüket a közösség jóindulatára bízzák, nem beszélve a gombamód szaporodó startupokról.
Az olyan gyűjtőoldalak, mint a Kickstarter vagy az IndieGoGo, emberek ezreinek segítettek megalapozni a jövőjüket. Az angolul crowdfundingnak nevezett modell pedig - megannyi buktatója ellenére - hosszú távon is működőképesnek bizonyult.
Előnye, hogy a közösség csakis arra a projektre ad pénz, amiben fantáziát lát. Ha az ötlet megvalósul, akkor nemcsak a gazdája jár jól, hanem az adott dologra ácsingózó adakozók is.
Mindenki nyer.
Legalábbis addig, amíg a megfelelő weboldalakat használják minderre, és nem a Facebookot.
Ha van fölösleges pénzed, utalhatnál belőle. Ételre gyűjtök."
- írta Paizs Miklós a Facebookon. A hazai művészeti életben csak Sickratman néven ismert zenész és költő elsősorban a Buzi-e vagy című hőskölteményről ismert (ez dióhéjban arról szól, miként fikáz le mindent a közvélemény), ám mint azt az említett posztban kifejti, az önkifejezésből nem él meg, a gyermekei éhesek, kell a pénz.
Sickratman felhívása vírusként terjedt szét az interneten. És bár a Facebook nem egy crowdfunding oldal, pár órával később már nem volt elérhető a bejegyzés. Ez idő alatt ugyanis Paizs másfél millió forinttal lett gazdagabb. Az összeg azóta még tovább nőtt, a cikk írásakor már majdnem négymilliónál járt.
A művész megköszönte a támogatást, sőt bátorításként értelmezte:
Ennyi pénzem még sose volt.
Hogy ez egy új trend lesz-e, még nem tudni. Az viszont biztos, hogy a facebookozók nagyon szeretnék, ha egy nap kopogtatna a postás az ingyenpénzzel.
A bevezetőben említett történet ugyanis nem vicc. Vírusként terjed egy poszt, ami állítja, hogy az alábbi mondattal több ezer dollár üti a kommentelő markát:
Zuckerberg úrtól várom a pénzt."
És nem csak ők: Kanye West nemrég egymilliárd dollárt kért (ez forintra átszámítva 285 millárdot jelent) Zuckerbergtől, kicsit hasonló indokkal, mint a követőitől Sickratman.
Westnek persze nem ételre kellett, hanem mint fogalmazott: a művészeti kiteljesedés drága mulatság, és "generációnk Disney-jeként" a rapper csodálatos dolgokat alkothatna, de ugye ehhez nagyon-nagyon sok pénz kell. Zuckerberg pénze.
És kapott-e egymilliárd dollárt Kanye West? Nem.
Sőt Zuckerberg - a maga passzív módján - gúnyolódott kicsit a nagyképűségéről híres előadón, méghozzá azzal, hogy személyes Facebook-profiljával lájkolta Steven Grim szoftvermérnök alábbi, sokatmondó (azóta törölt) posztját:
"Kedves Kanye West: ha egymilliárd dollárt szeretnél kérni a Facebook alapítójától, akkor azt ne a Twitteren tedd meg!"
Hogy tovább tetézze a botrányt, a zenész olyan képet posztolt a mikroblogon, amelyen kivehető, ahogy egy drága zeneszerkesztő programra keres rá a Pirate Bayen, amikor korábban éppen a kalózkodás ellen harcolt. Legújabb albumát a Tidal streamelős zeneszolgáltatón tette csak elérhetővé, és arra kérte rajongóit, fizessenek rá elő, és így támogassák őt.
A Facebook és úgy általában a közösségi média nem arra való, hogy a felhasználók pénzt kérjenek vagy adományozzanak rajta. Ez a platform elsősorban kommunikációs és kapcsolattartási célokra termett.
Emiatt a felhasználói szerződés nem tér ki az esetleges átverésekre. Nincs semmilyen ellenőrzés az utalások felett, sőt a regisztráció is pofonegyszerű, így a kevésbé felvilágosult internetezők is könnyen facebookozókká válhatnak.
Nem csoda, hogy a Zuckerbergtől vagyonokat várók között sok nyugdíjas kommentelő akadt. Számukra az internet világa egy még mindig kissé megfoghatatlan hely, és nincsenek tisztában a szabályokkal. Ezzel visszaélni azonban nemcsak erkölcstelen, de könnyű is.
Ezért hát, amennyiben valaki támogatókat keres, netán maga szeretne segíteni másokon, jobban teszi, ha a Facebook helyett egy erre specializálódott weboldalt látogat meg. A legismertebb ilyen portál a GoFundMe: itt az orvosi kezeléstől kezdve az egyetemi tanulmányok finanszírozásán át egy üzlet beindításáig mindent megtalálni.
Akárki indíthat gyűjtést,
a moderátorok azonban résen vannak, igyekeznek szűrni a csalókat. Az oldal a felajánlások 5 százalékát tartja meg, az utalt összegből pedig adózni kell, az adott ország törvényeinek megfelelően.
Eleinte csak családtagok, ismerősök dobhatnak pénzt a kalapba. Ha elegen vannak, a kampány mindenki számára támogatható lesz.
És hogy hol a határ? Sehol.
A GoFundMe szabályzata legalábbis nagyon homályosan fogalmaz. A gyűjtés tárgya nem lehet "kéretlen tartalom" (pl. valamilyen szexuális játékszer, fegyver), illetve nem ütközhet az adott ország törvényeibe (a helikopter szerencsére Magyarországon is legális játékszer). Egyébként szabad a gazda!
Nem kell azonban a tengerentúlra tekinteni: a magyar Adjuk össze! nagyon hasonló elven működik. Civil szervezetek és közösségek kezdeményezhetnek gyűjtést, amit bárki segíthet, akár névvel, akár nélküle.
Összességében a lényeg az, hogy
adománygyűjtésre is megvannak a megfelelő csatornák, ezek közé azonban nem fér be a közösségi média.
Mi több, nem is szeretne befurakodni oda.
A Facebook legfeljebb arra alkalmas, hogy sok-sok embert megmozgasson, elérjen hozzájuk az adott információ, amit később egy szakosodott weblap önthet formába. (Messengeren persze azért lehet majd pénzt küldeni az ismerősöknek, de azt nem adományozásra találták ki.)
Azt mindig érdemes fejben tartani: a valós adatok mellett sok ostobaság is terjedhet rajta. Mindenki kétszer gondolja meg, kinek és mire ad a pénzéből!
Elvégre Sickratman és Kanye West után akár
Dimitri, a jóhiszemű ukrán fegyvercsempész
is a kisnyugdíja kiegészítéséért rimánkodó Erzsike nénivé változhat egy lájkvadász Facebook-oldalon, ha már az egész csak egy szívszorító megosztásba kerül.
Én is inkább a GoFundMe-re lövöm fel a saját helikopterem projektjét. Meg azért elküldöm a linket Marknak Facebookon, biztos, ami biztos.