Az Intellyónál CTO, de jobban szeretek magamra úgy tekinteni, mint egy kóder, akinek az adott helyzetben legnagyobb rálátása van az aktuális projektekre.
Ülve :) Próbálok pomodorózni, hogy legalább időnként felálljak, és sétálgassak.
Nexus 6 Android 7 bétával, illetve egy Moto 360 Gen2 órával kiegészítve.
Macbook Pro egy 21:9-es monitorral kiegészítve.
Általában hatkor kelek, és edzek (foci, futás vagy squash). Reggeli közben/fogmosás alatt/villamoson közösségiháló-csekkolás (Instagram, Imgur, Producthunt, Twitter, Facebook, Slack), illetve a gmailes levelek végignézése – ami nagyon sürgős, arra válaszolok.
Az irodába érve füles fel, amikor a legtöbb az energiám, és még nincs ott senki, akkor átnézem és kommentelem a többiek előző napi munkáját, hogy mire beérnek, már lássák. Ilyenkor megcsinálom a saját kódolnivalómat, hogy mire a standupig (11 óra) eljutunk, ők tudják ellenőrizni, kommentelni az én munkámat, és lássa mindenki az aktuális státuszt.
Standup előtt ún. „fogadóóra” van, ekkor
minden fejlesztő egymástól kérdez, segít, kollaborál, átnézzük a problémás dolgokat,
megbeszéljük, ki hogy érzi magát, szocializálódunk, kávézunk. Utána standup, majd ebédig ad hoc kérdések/kérések, meetingek, felülvizsgálat, ha szükséges. Majd közös ebéd a csapattal (nem csak a fejlesztőkkel).
Ebéd után kávéval felszerelkezve mindenki mélyfókuszba vált (füles fel). Majd 4 órakor
pingpong, kosárra dobálás, drónozás, gyümölcs- vagy fánkevés
(a szükséges cukorszinttől függően). Majd körülbelül még hatig vagyok az irodában.
Este, ha a reggeli sport kimaradt, akkor pótolom, vagy vacsora kiegészítve Xboxszal vagy másokkal való sörözéssel. Ha kell, akkor még válaszolok Slacken, illetve Githubon a felmerülő kérdésekre.
Gazdaságinformatikára jártam a Corvinuson, de már 12 éves korom óta kódolok (akkoriban Visual Basicet, C++-t). 20 évesen jelentkeztem egy Perl-programozói állásra, és hát
benne ragadtam a webfejlesztésben a legnagyobb örömömre.
Olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akiktől mindennap van mit tanulni, egy olyan szakmában, ami állandóan változik, és rá vagyok kényszerítve arra, hogy fejlődjek, haladjak, tanuljak. Imádom.
A Purpose Industriesban nagyon szeretek dolgozni, mert a csapat nagyon motiváló. De a szívemhez legközelebb mindig azok a projektek állnak, ahol a felhasználókkal személyesen lehet találkozni, és láthatod, hogy hogyan használják a terméket, amit a csapat épített (vagy éppen a bőrödön érzed, hogy egy-egy hiba mennyire bosszantó tud lenni).
Éppen ezért az egyik első munkahelyemen végzett fogászati praxismenedzsment rendszerre gondolok vissza a legszívesebben.
Hogy a fejlesztés csak a gép nyomkodásából áll. A végeredmény előállításához sokkal inkább kommunikációra, és komoly együttműködésre van szükség, mint például a tervezés, tesztelés, felülvizsgálat (review) során.
Korábban is volt már saját vállalkozásom, viszont a Purpose Industries nem volt tervezve, csak elkezdtünk dolgozni, hogy valami mások számára értékes dolgot állítsunk elő, és hopp, közben eltelt három év, és itt vagyunk.
Miközben a legtöbbször nem a fejlesztőcsapattal vagyok, hanem a többi szakterülettel (marketing, PO, SEO, ügyféligények) egyeztetek, végig képben kell lennem a fejlesztők aktuális státuszával, a kollégákkal és az aktuális szakmai trendekkel.
Gyakorlatilag egyensúlyozok a szakmai, emberi, termék- és ügyféloldal között.
A folyamatos fejlődés lehetősége: látni másokat, hogy milyen intelligensek, hogyan gondolkodnak, és a tőlük való tanulás.
Ébresztőóra (ami most éppen a Timely). Ha pihenek, akkor nem hiányzik semmilyen app, szoftver. Egyébként munka során: Twitter, Gmail, Imgur, Hubot, Github.
IoT, főleg a mezőgazdaságban, rengeteg lehetőség van benne, ráadásul nagyon sok szoftver tökéletesen beleilleszthető a mezőgazdasági folyamatokba, például a monitoring-, alertingeszközök, adatelemzési szoftverek, elosztott adatbázisok, p2p-megoldások.
Korán kelni, reggelizni, fülest felrakni és kerülni a kontextusváltásokat.
Papír-ceruza, Google Keep és a céges csevegés.
Káosz, kábelek mindenhol.
Ez mindig változik, amikor elkezdek foglalkozni szakmailag valami új területtel, akkor nekiállok egy könyvnek (pl. Mastering Regular Expressions, Jenkins: The Definite Guide, Test Driven Javascript Development) és nem fejezem be, mert muszáj kipróbálnom a gyakorlatban, és
gyakorlati példákon keresztül szívom magamba az információkat.
Úgyhogy az utóbbi időben inkább wikiket, tutorialokat, rövidebb ebookokat olvasok. Egyébként pedig a Varjak lakomáját olvasom George RR Martintól, bár az szakmailag kevésbé releváns.
Twitter, Reddit, Yammer, heti hírlevelek, HackerNews, ProductHunt, GitHub, Banggood (új kütyük, amiket ki lehet próbálni).
Számomra a Perl volt az első igazi nyelv, amiben tényleg programoztam, és ott az egész nyelv arra épül, hogy TIMTOWTDI, azaz There is more than one way to do it.
Mindig próbálok ez alapján létezni, hogy van több megoldás mindenre,
és aktuálisan a lehető legjobbat próbálom megvalósítani/kiválasztani (nem félve attól, hogy később ki kell dobni, vagy hogy nem lesz tökéletes).
Németh Gergő (Risingstack)