Valószínűleg a 3G, 4G, netalántán még az 5G betűkapcsolatok is ismerősen hangzanak a legtöbbünknek, ám egy legyintéssel nem lehet elintézni ezeket, hiszen hiába csak egy szám a különbség közöttük,
technológiailag rendkívül nagy fejlődést jelent.
Annak idején az 1G-vel kezdődött a telefonkorszak, ami még egy analóg rendszer volt. A fő cél a rádiófrekvencián keresztüli hangtovábbítás volt, a maximális sebesség másodpercenként 2,4 kilobit volt, talán egy kicsit szemléltetőbb, ha ezt átváltjuk:
ez másodpercenként 0,024 megabitet takar.
Az autókban először 1946-ban jelentek meg a telefonok, az 50-es években a rendőrségnél és a taxisoknál volt ennek igazán nagy jelentősége. Az első 1G-s hálózatot nagyjából 1979-ben indították el (AMPS), az állomások nagyjából 10-25 kilométeres sugarat tudtak lefedni, a dánok, a finnek és a svédek törték legelöl az utat.
Az 1G azonban nem volt biztonságos, könnyedén lehallgathatóak voltak a beszélgetések, szóval az élet itt nem állhatott meg.
Nem sokkal később, a 80-as évek végén már megjelent a 2G, ami digitális szórást jelentett az analóg helyett. 1991-ben Finnországban indult meg először a szolgáltatás.
Nagy előnyt jelentett, hogy a hívásokat immár digitálisan kódolták, a rendszer a korábbinál jóval energiatakarékosabb volt, egy számhoz akár két vagy több készülék is tartozhatott, és már különféle adatcsomagok továbbítására is lehetőség nyílt, aminek első jele
az SMS, vagyis a rövid szöveges üzenet volt.
A 2G-nek több korszaka volt, először a CMDA jött, majd a 2.5G, vagyis a GPRS (General Packet Radio Service) korszak, ami már másodpercenként 56/20 kilobites sebességet engedett, végül a 2.75G, amit EDGE-ként (Enchanced Data Rates for GSM Evolution) ismerünk, és akkoriban a már szélsebesnek számító, 171,2 kilobites letöltés is elérhető volt.
A 2G elstartolásához képest egy évtizedet kellett várni arra, hogy a 3G debütáljon, a pár éves előkészületeket követően a japán DoCoMo szolgáltató kezdte el tesztelni 2001 elején, majd ősszel már mindenki számára elérhetővé vált.
Európába először az UMTS-en (Universal Mobile Telecommunications System) keresztül szivárgott be az új irány, az elsődleges cél pedig az volt, hogy a felhasználók a korábbiaknál sokkal gyorsabb adatforgalmat kapjanak,
ez eleinte a "szabad ég alatt" 384 kilobites, beltéren pedig 2 megabites sebességet jelentett.
Nagyon fontos evolúciós lépésnek tekinthető, hogy a 3G már egy kapcsolat nélküli (csomagkapcsolt) kommunikációs mechanizmus. A felhasználók már külön díjazástól mentesen tudnak az interneten szörfölni, vagyis csak magáért
az adatforgalomért kell fizetni, a neten eltöltött időért nem,
ez azért nem volt rossz, nem kellett seperc alatt végiggörgetni egy cikken, vagy csak addig használni a netet, amíg feltétlen szükséges.
A 3G vívmánya volt az MMS (Multimedia Message), ami kvázi ugyanaz, mint az SMS, csak már képeket is továbbít. Az MMS sokat lendített a gyártókon, hiszen a szolgáltatáshoz a hálózatokat, az infrastruktúrát, a készülékeket, a rendszerintegrációt és a tartalmakat is fejleszteni kellett, ami egyáltalán nem számított kis feladatnak.
Ennek eredményeképpen már olyan szolgáltatásokhoz lehetett hozzáférni, mint a különféle Disney-kártyák, vagy akár a futballmeccseken készült képek. Teljesen más világot hozott el az MMS:
új utakat nyitott, gondoljunk csak a színes kijelzővel rendelkező telefonokra.
A sebesség pedig mindig elsődleges szerepet játszott, ott lebegett mindenki szeme előtt, hogy az egyre nagyobbra hízó fájlokat hogyan lehet leggyorsabban eljuttatni a szolgáltatást igénybe vevő ügyfeleknek.
Előszőr WLAN (WiFi)-hotspotokkal próbálkoztak a cégek, rengeteget telepítettek szerte a világon, ami segítette a VoIP (Voice over IP)-szolgáltatások előretörését. A VoIP esetén
a beszélgetés már nem a hagyományos hálózaton, hanem az interneten keresztül zajlik,
életszerű példa erre a Viber, vagy éppen a Skype.
Itt jött már képbe egyébként a 2006-ban életbe lépő HSPA, vagyis a 3.5G is, a maga 14,4 Mbps sebességével. Az ember azon kapta magát, hogy nem kell perceket várnia egy dokumentum vagy egy videó letöltésére.
Nyilván minél többet kapunk, annál többet akarunk, a fejlődés nem állt meg, éppen ezért jött a 4G, amivel kapcsolatban akkoriban az illetékes szervek meghatározták, hogy gyors mozgás esetén, vagyis autóban, vonaton másodpercenként akár a 100 megabites, lassú mozgás, vagyis séta, egy helyben levés esetén pedig akár az 1 Gbps sebességet is biztosítani kell.
Az első LTE (Long Term Evolution)-hálózat működésére 2009 decemberében került sor, nem meglepő módon ismét svéd és finn területeken. A 4G-től mindenki azt várta, hogy még biztonságosabb lesz, és
lehetőséget teremt az időközben megjelent okostelefonok, tabletek, okosórák és egyéb kütyük szélesebb körű használatára.
Manapság viszont több gond is adódik a mobilok kompatibilitása terén. Ezek a kütyük ugyanis rádiófrekvencián keresztül működnek (ez azért kevésbé meglepő), ám
mindegyik hálózatnak megvan a saját sávja, méghozzá megahertzben mérve.
A 4G-nél eleinte még jött az 1800 MHz, majd a 2100 MHz, de ez csak az európai lefedettséget jelöli, a világ más tájain különböző frekvenciákat használnak.
Itthon is különböző a lefedettség: attól, hogy van valahol 4G, nem biztos, hogy 3G is lesz, sőt!
Az okostelefonok esetén a B20-as LTE például azért lett annyira központi téma, mert ez a 800 MHz-es sávot jelöli, amit a Kínából érkező okostelefonok bizonyos hányada nem ismer. Így azok a kínai mobilok nem tudják a gyorsabb mobilnetet használni: ahol ugyanis nem építettek ki 3G-t, hanem gyorsan a 800-as 4G-re ugrottak,
ott hirtelen kvázi internet nélkül maradhat a felhasználó.
Ez persze elég kis területét érinti az országnak, főleg a vidéki régiót, mégis érdemes tájékozódni.
Az 5G megint más tészta, ráadásul itt már a jól ismert WWW (Word Wide Web) is eltűnik a süllyesztőbe,
helyébe a WWWW (Wireless World Wide Web) lép,
ezen is látszik, hogy a vezetéknélküliség mennyire nagy hangsúlyt kap.
Igazságtalanság lenne azt állítani, hogy a "G" előtt álló, egyre növekvő számok a sebesség növekedését jelölik, ám nagyrészt ez áll a háttérben. Az 5G-nél a főbb célkitűzések közé tartozik, hogy a cégek az azonos emeleten tartózkodó felhasználóknak egyszerre, egyenként másdpercenként legalább 1 gigabites internetelérést,
akár már HD-nál nagyobb felbontású videók közvetítését biztosítsák.
A gyorsaság mellett pedig fontos, hogy a lefedettség is meglegyen, erre az operátorok már javában készülnek a háttérben, hiszen a jelenlegi tervek szerint
2020-ban fog elindulni a mobilkommunikációs világ következő generációja.
Pár év múlva szükség is lesz a szélsebes adattovábbításra. Ugyan a dolgok internete (IoT), vagyis a hálózatra kötött eszközök robbanása előtt állunk, addigra már javában benne leszünk. Az okos szó pedig nemcsak az órák és telefonok neve előtt lesz mindennapos, hanem a különféle elektronikai és háztartási eszközök, így a hűtők, mosógépek, mikrók esetén is, és akkor még a robotokról, drónokról az önjáró okosautókról vagy a manapság egyre trendibb virtuálisvalóság-eszközökről nem is beszéltünk.
Az 5G rendkívül energiahatékony, széles körben használható, és olyan információmozgásra ad majd lehetőséget, amire korábban még nem volt példa. Az okoskütyük fejlődésével pedig
szinte folyamatosan és mindenhol csatlakozva leszünk az internetre,
ami egyrészt nyilván fantasztikus dolog, mégis rejthet olyan következményeket, amikre majd csak pár évtized múltán derül fény.
---
A cikk megjelenését a Magyar Telekom támogatta.