A Sony már többször ígéretet tett arra, hogy nem fogja frissíteni félévente a csúcsmodelljeit. Ez jól hangzott, de sem tavaly, sem idén nem következett be. A vásárló bement a boltba, megvette a kétszázezres japán zászlóshajót, majd egy esztendővel később már azon kapta magát, hogy két generációval le van maradva.
Az ígéretből mostantól valóság lesz. Az Xperia X sorozatot ugyan szépen töltögeti fel a gyártó (XA, XA Ultra stb.), ám
csúcsgépekből kevesebb fog piacra kerülni,
hangzott el a magyarországi bemutatón.
Miután a Z szériát hivatalosan is kinyírták, nem lehetett tudni, hogy vajon a kompakt modelleknek lesz-e folytatása. Berlinben kiderült, hogy lesz, sőt, bemutatkozott az Xperia XZ is, ami rendkívül erős hardvert kapott.
De mire megy ezzel a két mobillal a Sony? Előre annyit mondunk, hogy ilyen árazással nem sokra.
Az Xperia XZ és az Xperia X Compact dizájnja is ugyanolyan filozófia alapján készült: éles sarkok, markáns megjelenés, mégis merész színek, főleg a kompakt modellnél találkozunk trendibb megjelenéssel.
Sajnálatos módon viszont csak az XZ rendelkezik IP68-as minősítéssel, vagyis víz- és porálló, ami mondjuk manapság már elvárható egy felső kategóriás terméknél. Kár, hogy az X Compactnál ez nincs meg, ezzel lehetett volna adni egy pofont az egyébként sem túl nagyszámú konkurenciának.
A két telefon szerencsére alsóbb kategóriában indul, amit egyrészt az X Compact 4,6 hüvelykes, HD felbontású, valamint az XZ 5,2 inches, full HD-s panelje is indokol. Mindkét IPS kijelző remek fényerővel rendelkezik, az biztos, hogy ebben az egyre gyengülő napsütésben nem lesz gond a tartalom láthatóságával.
Hiába kérdeztem, reális indok nincs arra, hogy
miért ormótlanul méretes a felső és az alsó káva.
Nem széles, mégis túlzottan magas az XZ okostelefon. Az X Compact már sokkal kezesebb, de ott meg az anyaghasználattól lehet egy hátast dobni. Ameddig ugyanis a nagy tesó prémium fémruhát kapott, addig a cukibb modell fényes, műanyag bevonatot, ez pedig így nagyon gagyi.
Ami viszont talán a Sony egyik legjobb ötlete volt az utóbbi években, hogy az ujjlenyomat-olvasót az oldalsó home gombba építette, kétségtelenül ez az egyik legkényelmesebb kialakítás. Már ameddig jobbkezes az ember. Balkezesként sem rossz, de más. A biometrikus szenzor működése remek, szinte egyszer sem hibázik.
Ameddig az XZ az egyik legújabb fejlesztésű lapkát, a Snapdragon 820-at kapta meg a maga bivalyerős, négymagos processzorával, valamint 3 gigabájt memóriával (RAM), addig az X Compact már egy maximum középkategóriásnak nevezhető Snapdragon 650-as rendszerchippel száll versenybe. Hiába hatmagos a belső, ez ne tévesszen meg senkit, jelentősen gyengébb társánál. És itt jön ki megint az az alapigazság, hogy
bizony nem a magok száma lényeges, hanem azok teljesítménye.
A Compact sorozat már nem olyan, mint régen,
a Z3C-nél például még tényleg igaz volt, hogy a vásárló egy kicsi, de a végletekig kihegyezett eszközt kapott.
Az XZ pedig RAM tekintetében nem hozza a kötelezőt, amikor a vetélytársak közül már van olyan, amiben kétszer ennyi van (igen, a OnePlus 3), méghozzá fele ilyen áron. A tárhely mérete 32 gigabájt (az XZ-ből van 64-es is), a microSD-bővíthetőség nem maradt el.
Szerencsére az Android 6.0.1 operációs rendszernek mindkét erőforrás elég (és elvileg a Nougat is jön a két telefonra még idén), ami nagyban köszönhető a TimeScape UI névre hallgató felület optimalizáltságának.
Minden döccenésmentesen fut, pillanatok alatt megnyílnak a programok,
nem érződik, hogy valaha is elfogyna a nafta a feladatok ellátása során.
Mondjuk erről híres a Sony, a szoftvermérnökök jó munkát végeznek, bár az X Compact kameraszoftvere nem egyszer adta be a kulcsot. Sok extra nincs a telefonokban, kvázi minden működik, és kész, ez is lehet elég.
Egyszerűen felfoghatatlan, hogy a Sony miért nem rak normális kamerát a telefonjaiba, amikor a szenzoros piacon vezető szerepet töltenek be (vagy pont gazdasági a megfontolás, mert így több pénzre tesznek szert?), és más gyártók termékeiben is az ő egységük ver mindent péppé, az IMX-ek tényleg nagyon jók.
A Sony viszont most fűt-fát ígért, hogy
az új fejlesztésű, 23 megapixeles, f/2.0-s rekeszértékű fényképező
tényleg hozza majd azt a szintet, amire évek óta várunk. A hármas felépítés (kamera, lézeres fókusz, RGBC színszenzor), a hatlencsés kialakítás tényleg jól hangzik papíron, a manuális mód lehetősége pedig minden szempontból üdvözlendő.
Szoftveres téren sincs kivetnivaló, vannak hasznos módok, sőt, az XZ-nél a 4K videofelvétel is komoly fegyvertény, a 13 megapixeles előlapi modullal egyetemben (az X Compact csak full HD-ra és 5 megapixelre képes).
A Sony viszont nem az Old Spice: itt ígéret van, de bizonyíték nincs. Egyet tud nagyon jól mindkét modell, hogy
a mozgó tárgyakat, személyeket kiválóan elkapja a prediktív autofókusznak köszönhetően,
éles fotók születnek. Innentől viszont borul a bili, hiába néz ki jól a mobilok képernyőjén a végeredmény, gépen, belenagyítva már rengeteg hiba felfedezhető. Szűkös dinamikatartomány, nagyon szemcsés, túlélesített felvételek várják a felhasználót, ennél sokan mutattak már sokkal többet.
Nagy kár mindesetre, tényleg, felfoghatatlan, amikor ott van a Sony kezében a technológia, és egyedi szolgáltatás az is, hogy van kétállású kameragomb a telefonok oldalán. Mondjuk igaz, hogy nem a szenzorral van nagyobb gond, hanem a szoftverrel.
Zenei téren mindig az élen járt a Sony, annak idején a Walkman és a Discman kényszerítette térdre a vetélytársakat, nem véletlen, hogy a zenelejátszó szoftver is ezen a néven futott. Erről leszoktak, a jó hangminőségről viszont nem, erről leginkább
az előlapra szerelt sztereó hangszórópár
gondoskodik, aminek meglehetősen kellemes a hangzása. Rosszulesik, hogy nincs már FM-rádió, egyre kevesebb gyártó támogatja, pedig igény biztosan van rá.
Az Xperia XZ-ben egy 2900, az X Compactban pedig egy 2700 milliamperórás akkumulátor
dolgozik, mindkettőt USB Type-C csatlakozón lehet tölteni. A napi használat egy napos üzemidőt ígér, elég ritkán kell a telefonhoz nyúlni ahhoz, hogy elég legyen csak két naponta etetni az eszközöket.
Adatkommunikációs téren nincs kivetnivaló, ugyan kétkártyás modell nem vásárolható meg belőlük, a nanoSIM vígan lóg a 4G/LTE hálózatokon, a WiFi jól veszi a jelet, a Bluetooth és a GPS pedig kiválóan működik, egyedül infra nincs, ezt a fájdalmat a Sony által igencsak favorizált NFC tudja csökkenteni.
A Sony tehát nem rakott le rossz telefonokat az asztalra, csak nem volt rest elég keményen árazni őket. Az Xperia XZ például 230 ezer forintba kerül, amivel azonnal a Samsung Galaxy S7 edge, iPhone 7 társaságába kerül, és valljuk be, mindegyik készülék jobb nála.
Az Xperia X Compact olcsóbb, ám 160 ezer forintos ára még mindig nem túl megnyerő, főleg úgy, hogy a hardver már jóval kedvezőbb árú készülékekben is megtalálható, és akkor a műanyag külsőről nem is beszéltünk.
Az Xperia XZ tehát
jó, de nem ennyiért,
az X Compact még szerethető, mert a mai tepsikhez képest jóval kisebb, kezesebb, csak ott többet vártunk volna képernyő és lapka terén.